ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gusztos Péternek az utolsó mondata ragadt meg bennem, amikor azt mondta, hogy elöregszenek a falvak. Feltettük-e pont azt a kérdést, hogy miért, vagy éppen miért öregszenek el a falvak? Az ombudsmani jelentéseket tényleg dicsérve és nagyon sok dolgot megvizsgálva, és amit képviselőtársam is elmondott, a jogsértések tendenciáinak összehasonlítása, ez is egy külön fejezetet érdemelne, megvizsgálni az ÁSZ-jelentés, az alkotmánybírósági döntések és az ombudsmanok beszámolóiból adódó jogsértések tömkelegének az összehasonlítását. Milyen tapasztalatokat tudna leszűrni ebből, mondjuk, a magyar parlament saját maga számára?

Pont itt jön az be, amit Gusztos Péter képviselőtársam mondott egy kistelepülés esetében. Jómagam 1998-tól 2002-ig egy olyan térségi társulásnak voltam az elnöke, ahol 42 település volt, és nem emlékszem rá, hogy a kistelepülésen iskolát bezártak volna. Városokban, ott, ahol 5-600 méterre vannak az iskolák, valószínűsíthetően volt iskola-összevonás. Olyan városban, ahol adott esetben több középiskola működött, leadták a megyének működtetésre, nem zárták be, csak odaadták a megyének. Nem emlékszem rá, hogy kistelepülésen iskola zárt volna be.

A másik, amit az ombudsman is a maga részéről elmondott, azért van egy alkotmányos jog, és ha az alkotmányos jogba nem többet, képviselőtársam, de ha azt bevesszük, ott, ahol Gyurcsány Ferenc is ígérte a parlamenti választások előtt, hogy a kisiskolákban az alsó tagozatos osztályokat meg kell hagyni a kistelepülésen. Miért? Ez egy szociális kérdés. Ez egy nevelési kérdés is, mert általában egy kistelepülésen egy tanárnő nagyon jól tudja, hogy az a kisgyerek milyen családból érkezik, hogy azt a gyereket meg kell-e simogatni, vagy adott esetben kell neki egy darab zsíroskenyeret adni, mert nem tudnak otthon neki adni. Tehát ilyen szinten egy kistelepülésen egy pedagógus ennyire ismeri az ott élő állampolgárokat, és tudja azt a szociális hátteret, amivel a gyerekhez közelíteni kell. De ha egy más településre viszik el, mondjuk, egy hatodik településre, ahonnan az a pedagógus, ha beérkezik a gyerek, esze ágában sincs, elnézést, tisztességes pedagógus foglalkozik a gyerekkel, de ott, ahol mondjuk, 30-32 gyerek van egy osztályban, nem képes arra, hogy egyénileg is foglalkozzon a gyerek lelkivilágával és az érkezésével, a szociális hátterével kapcsolatosan is. És pontosan az ombudsmani jelentés erre próbál rávilágítani, hogy az alkotmányból adódóan minden állampolgárnak azonos feltételeket kell adni. És az sem igaz, képviselőtársam, hogy ha egy gyerek, mondjuk, 35 fős osztályban alsóban nem tanul meg írni, olvasni és számolni, és pontosan alsó tagozatos időszakában, akkor ha egy városban tanul az a gyerek, vagy egy nagyobb településen tanul az a gyerek, akkor a versenyelőnyét fogja kihasználni, ez egy teljesen irreális dolog.

(14.00)

Mert én azt mondom, hogy egy alsó tagozatos gyerek tanuljon meg írni, olvasni, számolni, és majd utána, amikor felső tagozatossá válik, akkor lehet olyan technológiai, technikai eszközökkel megismertetni, amivel a gyerek sokkal többet tud magába szívni. (Gusztos Péter felé:) Ezen lehet mosolyogni, ne haragudjon, képviselőtársam, egy óvodás gyereknek nem kakaóbiztos számítógépen kell játszani, hanem játszania kell annak a gyereknek, élnie kell annak a gyereknek, közösségi szellemet kell tanulnia. Egészen biztos, hogy más a rálátásunk ezekre a kérdésekre. Én is neveltem gyerekeket, úgyhogy nagyjából az ember ezzel tisztában is van.

Itt más dologra szeretném felhívni a figyelmet, a hatalommal való visszaélésre. Az ombudsman is a 73 ezer ügyesetből nagyon sok esetben visszatért a gazdasági hatalommal való visszaélésre, a politikai hatalommal való visszaélésre. Nekem is volt megkeresésem több alkalommal az önök irányába, amikor egy önkormányzat adatokat titkol el, vagy adatokat nem hoz nyilvánosságra, holott közpénz felhasználása folyik. Ezeket a dolgokat is pontosan rendezni kellene, hogy valóban a korrupció ténykérdése ne merüljön fel, hisz Magyarország csúszik le a létrán. Tulajdonképpen ezekben a kérdésekben is ott, ahol közpénzek valamilyen szinten felmerülnek, abban a pillanatban a teljes nyilvánosságot tudják bírni, és nem szabad semmilyen adatot sem az önkormányzat részéről, sem a hatalom részéről eltitkolni.

Ugyanilyen a gazdasági hatalommal való visszaélés is. Pont a mai világban, amikor a privatizáció tömkelege folyik, és embereket szorít ki a lakásukból a budapesti lakásmaffia, de ez országos szinten dettó ugyanúgy megvan, egészen biztos, hogy önökhöz számos ilyen kérdéskör érkezik be, hogy most mit tegyen az állampolgár, nincs segítség. Tehát valahol tényleg rendeznünk kellene magát azt a rendszert, hogy az állampolgár a jogaival tudjon élni, még ha az információt nem is kapja meg, de a biztonságát valamilyen szinten tudjuk garantálni. És ebben óriási lépéseket tesznek önök, mert számos esetről tudok jómagam is, amiben önöket megkeresték.

Mondom, hogy az ügyszámok összehasonlítását lenne érdemes a kormánynak megvizsgálni és arra törvényeket alkotni. Sajnos pont azt látom, hogy hiába fogadjuk el az ÁSZ-jelentést, az ÁSZ-jelentésben hiába vannak a figyelemfelkeltő dolgok leírva vagy az ombudsman által megfogalmazott dolgok, egyszerűen a törvényalkotás szintjére az nem tud eljutni, nem tud beépülni, és innentől fogva a 2007-es költségvetés - hogyan mondjam - az emberek számára még több hátrányt fog okozni, és ebből adódóan egészen biztos, hogy az ügyesetek száma még több lesz, mert sajnos sem az önkormányzatok... És itt fontos a gazdasági hatalommal, erőfölénnyel való visszaélés; ezek száma növekedni fog, mert pontosan a költségvetési tendencia is ezt vonja maga után.

Amivel évek óta én is próbálok küszködni, és főleg a kistelepülések érdekében, mondhatom itt, képviselőtársam, van olyan település - Somlóvecse, Vid -, ahol minden harmadik ház eladó, minden harmadik ház. Temploma még van, de pap nincsen, de se iskolája nincs, se óvodája nincs, se kocsmája, se boltja, semmi az égadta világon, és vannak, akik azon a településen élnek. Kóka miniszter úr most jelentette be, hogy járatszámok csökkentése lesz a tömegközlekedés területén is. Képzelje azt el, hogy évek óta járnak egy városba dolgozni, éjszaka megérkeznek egy településre a délutáni műszakból, és utána erdőn keresztül öt-hat kilométert kell gyalogolniuk ahhoz, hogy a kistelepülésükre odaérjenek. Önmagában a kényszerhatásokból fognak ezek megszűnni. Volt egy olyan rendszer, amikor tényleg járási szinten próbálták meghatározni, hogy mely település életképes. Most a költségvetés hatásai, a költségvetésből adódó lépések fogják rákényszeríteni arra a településeket, hogy nem minden harmadik házra, hanem minden második házra legyen kiírva az, hogy "Ez a ház eladó". Sajnos így fognak elnéptelenedni a településeink.

Ha figyelembe vesszük, a tegnap délutáni, esti vitában is a kistelepülésekről és a tanyasi világról úgyszintén szó volt, közel 40 ezer tanyasi világ szűnt meg, és ma még ott tartunk, hogy a tanyasi világban van, ahol nincs víz, van, ahol nincs áram, van, ahol mind a kettő hiányzik tulajdonképpen, és az emberek életformája teljesen beszűkült.

A csatornázás területe óriási nagy gond. Többször elmondtam, hogy prioritást kellene élvezni pontosan azon településeknek, ahol az ivóvízbázis érzékeny bázisként jelen van. Nagyon sok kistelepülés helyezkedik el, és ezek a kistelepülések soha nem lesznek ellátva csatornázottsággal abból adódóan, mert kétezer fő egyenérték van a magyar jogszabályba, a gondolkodásba, a finanszírozásba beültetve. Lehet, hogy annak a kistelepülésnek soha nem lesz csatornája, de lehet, hogy a saját maga alatt lévő ivóvízbázist annyira tökéletesen el fogja fertőzni, hogy adott esetben nemcsak annak a kistelepülésnek nem lesz ivóvize, hanem majd a nagyobb térségnek se. Vegyük a miskolci esetet, aztán el lehet gondolkodni rajta, hogy tulajdonképpen hol is tartunk, és hova fogunk jutni egyáltalán.

Ugyanígy az energiahordozókkal kapcsolatosan ugyanazt el lehet mondani. Pár tíz éven belül maga az ivóvíz kérdése is ugyanolyan stratégiai kérdés, kardinális kérdés lesz az egész világon, mint maga az energiahordozók, és ha így sáfárkodunk, és ilyen megkötéseket teszünk, hogy esélyt sem hagyunk a kistelepüléseknek arra, hogy csatornázottsággal el legyenek látva, tehát komfortérzetüket tudják javítani, akkor sajnos ez a két dolog valamikor össze fog csúszni, és be fog következni az, hogy utána lehet, hogy a víz-csatorna díjak nem 400 vagy 500 forintba fognak kerülni, hanem 1000 forintba, és onnantól fogva sújtani fog ez mindenkit. Tehát gondolkodást, szemléletváltozást kellene a magyar parlamentnek, a magyar törvénykezésnek a saját maga részére megfogalmazni.

A képviselőtársam is elmondta a nemzettudat kérdését. Ha beszűkítjük, beszorítjuk a kistelepüléseket, és ráerőltetjük az embereket arra, hogy egy metropoliszban próbáljanak élni, akkor ugyanazokkal a problémákkal fogunk szembesülni, mint amivel Amerikában is szembesülnek: hihetetlen nagy városok fognak kialakulni, és onnantól fogva a város szélén élő emberek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) pedig a szociális feszültséggel agyonnyomják a város teljes létét, költségvetését, mert egyszerűen (Az elnök ismét csenget.) képtelenség annyi munkahelyet biztosítani és olyan szociális megoldó képességgel rendelkezni, hogy az ilyen embereknek a sorsát jobbá tudja fordítani. És akkor itt jönnek be a brazil, a mexikói meg lehetne sorolni tovább, hogy milyen tendenciák. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu