GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kifutottam az időből a vezérszónoklatnál, szeretném ezt befejezni.

A készletező adatgyűjtéssel kapcsolatban szerettem volna elmondani, hogy természetesen nem azt a gyakorlatot vonjuk kétségbe, hogy a rendőrségnek természetesen feladata, joga, sokszor kötelessége is ilyen adatoknak a begyűjtése, hanem arról van szó, amikor a nyomozás által indokoltnál szélesebb körű adatot kíván begyűjteni, illetve - ha tetszik - készletezni a rendőrség az eljárás során, ahogy erre emlékezetem szerint az ajánlás is részletesen kitér.

A másik ügy, amit nem volt időm megemlíteni, azt Pettkó kolléga az előbb megemlítette, ez a takarékpénztárak, hitelintézetek gyakorlatával kapcsolatos, az ügyfél-azonosítás kérdése. Van egy állásfoglalás arról, hogy az alkalmi, egyedi, nem rendszeres ügyfélnek az azonosítása, teljes azonosítása nem indokolt. Aki a mindennapi életben valamennyire mozog közülünk, az tudja, hogy meglehetősen nagy körben szór a banki gyakorlat a mai napig ezen a területen. Van, ahol egyszeri eseti ügyfélként sem tudja az ember valakinek a bankszámlájára befizetni a legkisebb összeget sem anélkül, hogy teljes körben ne azonosítanák.

(17.20)

Hozzáteszem, hogy itt megint arról a helyzetről van szó, amikor egy nemes cél, a pénzmosás elleni küzdelem az, ami érvként megjelenik. Megint vitatható, hogy jó-e ez az eszköz, tekintve például azt, hogy 18 év alatti személyektől természetesen a diákigazolványt is elfogadják az azonosítás során azok az intézetek, amelyek a legszigorúbb gyakorlatot alkalmazzák egyébként a nagykorúaknál, tehát maga a pénzmosás elleni jogszabály kijátszható ily módon. Viszont a nagykorú személyeket egyszeri alkalmi ügyfélként való megjelenésnél is teljes azonosításra kéri a pénzintézetek egy jelentős része még a mai napig, tehát valószínűleg ez is egy olyan terület, ahol elképzelhető, mondjuk, jogalkotói precizírozás.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu