PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Urak! Nehéz helyzetben van egy olyan országgyűlési képviselő, aki az eddig elhangzott körülbelül két-két és fél órás vita nem minden szavával, hanem minden betűjével egyetért, de az elkövetkező tíz percben megpróbálom a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának az álláspontját ismertetni.

Tisztelt Ház! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és hivatala 2005-ben ünnepelte tizedik évfordulóját. Ez alatt a tíz év alatt a magyar jogvédelem és az állampolgári jogok első számú képviselőjeként kivívta a jogalkotók, a jogalkalmazók és az állampolgárok jogos tiszteletét, megbecsülését.

Hozzászólásom elején szeretném kiemelni, hogy a 2005. évi tevékenységről készült beszámoló a korábbi évek beszámolóihoz hasonlóan magas színvonalú, mindenre kiterjedő. A közel hatszáz oldalas anyagból néhány elemet szeretnék kiemelni, és a biztosok által felvetett problémákra ezúton is fel kívánom hívni a tisztelt Ház figyelmét.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és hivatala beváltotta a létrehozásához fűzött reményeket és várakozásokat, magas színvonalú szakmai tevékenységével, függetlenségével és határozottságával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közigazgatás jogszerűbb, szakszerűbb és humánusabb legyen. Az általános biztosok tevékenysége jelentősen javította a katonák, a fogva tartottak, a menekültek, a bentlakásos intézményekben élők, a betegek, a nyugdíjasok és más szociális ellátásfajtákra szorulók élethelyzetét, jogaik tényleges érvényesülését.

2005-ben összesen 4759 ügyben indítottak vizsgálatot, továbbra is döntően magánszemélyek és családok keresték meg problémáikkal a hivatalt, de örvendetesen emelkedett a civil szervezetek vagy a közösségek általi beadványok száma is. Továbbra is a városokban élők, ezen belül is a budapestiek fordulnak nagyobb arányban az ombudsmanhoz, legnagyobb arányban adó-, illeték-, vám-, pénzintézeti, biztosítási, illetve büntető- és büntetés-végrehajtási ügyekben, de jelentős az építési, helyiség- és lakásügyben, valamint a polgári jogi ügyekben történt megkeresés is. Legnagyobb arányban a helyi polgármesteri hivatalok, a bíróságok és a közüzemi vállalatok tevékenységével kapcsolatban keresnek védelmet az állampolgárok.

Elgondolkodtató, hogy a panaszosok közel 50 százaléka sérelmes eljárás és csupán megközelítőleg egyötöde sérelmes döntés miatt fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához. A sérelmes eljárással kapcsolatos, hogy segítség-, tájékoztatás- és felvilágosításkéréssel 771 beadványban keresték a hivatalt. A jogszabálykifogás miatti panasz alig 7 százalék volt. Ezekből következik, hogy leginkább a jogbiztonság elve, a tisztességes eljáráshoz való jog, a tulajdonhoz való jog, valamint a jogorvoslathoz való alkotmányos jog vélt vagy valós megsértése miatt fordultak panasszal az állampolgárok. Jelentős volt még az egészséghez, az egészséges környezethez való jog, az élethez és az emberi méltósághoz való jog vélelmezett megsértése miatti megkeresés is.

Az előbbiekben utaltam arra, hogy az állampolgárok nagy számban azért fordulnak az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, hogy felvilágosítást, tanácsot kérjenek különféle problémáik megoldása érdekében. A hivatal eleget téve a kérésnek, részletes tájékoztatást nyújt a vonatkozó jogszabályokról, a lehetséges ellátásokról. Ez a tevékenység azonban - bár szorosan hozzátartozik a hivatal munkájához - nagy terhet jelent, különösen azért, mert évek óta létszámhiánnyal, pontosabban: forráshiánnyal küzdenek. Erről szinte valamennyi frakció beszélt már előttem. Ez az egyik oka annak is, hogy bár a biztosok sokat dolgoznak, az egyik leggyakoribb alkotmányos jogsértés, a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése ellen, az ügyintézési határidő jelentős túllépése miatt maguk is jelentős ügyhátralékot halmoztak fel. Még mindig vannak 2003-ban és 2004-ben érkezett beadványok, de az engedélyezett létszám évek óta nem teszi lehetővé, hogy a lemaradást behozzák.

Szintén méltatlan az intézményhez, hogy az országgyűlési biztos hivatala által használt székház jogi helyzetének rendezése nem történt meg, noha erre 2004-ben és 2005-ben is felkérte a Magyar Országgyűlés a kormányt. Elfogadhatatlan, hogy törvényes jogcím nélkül használt épületben az egyre szűkülő költségvetési forrásokból kell beruházási, javítási munkákat elvégeztetnie a hivatalnak. Megengedhetetlen, hogy a XXI. században egy információs társadalomban nincs forrás az informatikai rendszer személyi és tárgyi feltételeinek a fejlesztésére. Ez az állampolgárok és a netpolgárok érdekeit sérti.

A 36 fővel dolgozó hivatalnak megoldhatatlan terhet jelent, hogy a költségvetés létszámnövelést nem engedélyezett, és a dologi kiadásokra fordítható kerete évről évre csökken. Az irodák annyira zsúfoltak, hogy az iratok elhelyezése is sokszor problémát jelent.

Mindezek megerősítésére idéznék az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 2006. január 27-én kelt, a Magyar Köztársaság kormányának benyújtott jelentéséből. "A bizottság értékeli az állampolgári jogok, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosainak munkáját, mindazonáltal aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy elégtelen forrásokat biztosítottak ezen intézményeknek független ellenőrző tevékenységük hatékony ellátásához. A bizottság javasolja, hogy a részes állam további emberi és anyagi források biztosításával erősítse meg az országgyűlési biztosok ellenőrző szerepét a gyermekjogok végrehajtása tekintetében, különösen megyei és helyi szinten, valamint vegye figyelembe a bizottság 2. számú általános észrevételeit a nemzeti emberi jogi szervezetekről. Vegye figyelembe az országgyűlési biztosok gyermekügyekkel kapcsolatos ajánlásait, és hozzon megfelelő intézkedéseket. Fordítson figyelmet a gyermekek számára hozzáférhető panasz- és ellenőrző mechanizmusok kialakítására."

Az előbbiek kiegészítéséül szeretnék egy másik, a beszámolóban felvetett véleményre reagálni. Az összefoglaló észrevételek című fejezetben ez olvasható: "A panaszok által is visszaigazoltan új társadalmi igények merülnek fel az alapvető jogok védelme iránt a magánszféra gazdasági hatalmasságaival és a médiumokkal szemben. Számos civil szervezet pedig egyes ágazatokban, illetve szakterületeken szorgalmazza újabb és újabb ombudsmani intézmény létrehozását. A jelenlegi négy ombudsman következetesen képviselt egyhangú álláspontja szerint nem több ombudsmanra van szükség, hanem hivatali apparátusuk megerősítésére és számukra szélesebb hatáskör biztosítására. A szélesebb hatáskör azonban inkább a szószólói és mediátori funkció irányába való kiterjesztést jelent, semmi esetre sem több vagy annál nagyobb hatalmat. Az ombudsmani intézmény tekintélye eddig is - nemcsak nálunk, hanem világszerte - minőségi színvonalában rejlik. Meg kell tehát óvni az intézményt az eróziótól mind a létszámbővítés tekintetében, mind pedig a parttalanná váló hatáskör-kiterjesztés tekintetében. Ha ez sikerül, akkor remélhető az alapjogok egységes, ellentmondásoktól mentes érvényesülése, illetőleg érvényesítése. Ennek érdekében azonban fejleszteni kell az úgynevezett együttműködő alkotmányosságot a demokratikus jogállam egész intézményrendszerében."

Vitatnám azt a sommás megállapítást, mely szerint más jogvédő, jogérvényesítő intézmény erózióhoz vezetne, és itt elsősorban az oktatási jogok biztosának és hivatalának 1999 óta fennálló tevékenységére gondolok. Az oktatási jogok biztosának beszámolója alapján közel 1300 ügyben intézkedett, felvilágosító tevékenysége az oktatás minden szereplője - tanulók, hallgatók, tanárok, oktatók, szülők - körében jogosan vívta ki az elismertséget.

Az olyan nagy létszámú társadalmi csoportokat, mint a gyermekek, a fogyatékossággal élők és az idősek - akik speciális helyzetben, gyakran a családjuktól külön, intézményekben élnek - nagyobb fokú kiszolgáltatottság jellemzi, mint a többi magyar állampolgárt. Életkorukból, egészségi állapotukból, életkörülményeikből fakadóan inkább el vannak zárva a szükséges információktól, kevésbé vannak tisztában a jogaikkal, nehezebb számukra a jogorvoslat igénybevétele. Az ő érdekeik szempontjából hasznosnak és fontosnak tartom az olyan közbülső intézmények létét, amelyek helyi szinten is akár közvetlenül, személyes kapcsolat útján segítenek felvilágosítással, tanácsadással, szószólói és mediátori funkciók ellátásával, ami nem jelenti egyúttal az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és hivatala hatáskörének megsértését, nem befolyásolja minőségi színvonalukat.

(12.20)

Egy másik önkritikus megjegyzésre utalnék a beszámolóból, idézem: "Jelen körülmények között az együttműködő alkotmányosságnak elsősorban is az országgyűlési biztosok között kell kialakulnia. Mivel ugyanaz az életviszony más-más alkotmányos alapjog nézőpontjából másként értékelhető, szükségessé válik az országgyűlési biztosok testületenkénti eljárása, a többségi szavazással kialakított állásfoglalás meghozatala, hozzákapcsolva a párhuzamos vagy a különvélemény kifejtésének lehetőségét. Mivel az alkotmányos alapjogok összefüggő rendszert alkotnak, az alapjogvédelemre hivatott intézmények viszont egymástól elkülönültek, az egyeztetés problémája, szükségessége felmerül a különböző alkotmányos intézmények között is."

Ezzel a javaslattal is messzemenően egyetértve a Magyar Demokrata Fórum részéről nagyon köszönöm az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és helyettesének mindenre kiterjedő, részletes, alapos és magas színvonalú beszámolóját, amit egyúttal javaslok a tisztelt Háznak is elfogadásra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)

Forrás: parlament.hu