BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Amit ön az előbb elmondott, az nagyon messze jár a való világtól. Ha ön tart fogadóórát, akkor bizonyára megkeresik olyan fiatal nők, akik elpanaszolják, hogy nem tudnak elhelyezkedni, mert az első kérdés, amivel találkoznak az általuk megpályázott munkahelyen, hogy van-e gyermekük. Mert problémát jelent a munkahelyi elhelyezkedésnél az is, ha van gyermeke, és az is, ha nincs, mert ha még nincs, akkor majd lesz.

Ez miért jelent problémát? Azért - problémát jelent a családnak, a fiatal pályakezdőknek, a fiatal férfiaknak, nőknek -, mert visszafogják attól a lehetőségtől, hogy megszülessen az első vagy a második gyermekük, mert a harmadikra sajnos már gondolni sem mernek. Ha ön megnézi azokat az adatokat, amelyeket különböző felmérések alapján közzétettek, azokból az látszik, hogy ma még a fiatalok - és a már családdal rendelkező idősebb nemzedék is - azt tartják ideálisnak, ha legalább két gyermek van a családban.

Ehhez képest, ha megnézi szintén ezeket az adatokat, akkor azt látja, hogy a vágyott 203 ezer gyermek helyett mindössze 96 ezer születik évente. Ehhez pedig sok mindenen változtatni kellene, többek között azon is, hogy a nőnek ne legyen kényszer, hogy munkába áll, hanem legyen választási lehetősége a gyermeket nevelő anyának, hogy dolgozni is akar a gyermeknevelés mellett, vagy pedig a gyermeknevelést választja hivatásának. Mert az a véleményünk, tisztelt képviselő asszony, hogy mind a kettő támogatandó. Az, ha valaki gyermeknevelésnek szenteli az életét - ha úgy tetszik, és ez így érthetőbb, a humán erőforrást akarja az országnak felnevelni -, az is kapja meg a társadalmi, erkölcsi és anyagi megbecsülést. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu