LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Reméltem, hogy az eredeti sorrendben tudom elmondani mondandómat, mert talán Semjén képviselő úr után elmondott szavaim bizonyíthatták volna, hogy nem valószínű, hogy politikai szereplés motiválja az általam elmondottakat. Így tehát azt kell mondanom, hogy jobb későn, mint soha; Balog képviselő úr után is elmondanám az általam elképzelteket, és talán ezzel vissza tudom eredeti medrébe is terelni a témát, ami nem mindennapi, és ami valamennyiünk számára vitathatatlanul nagyon fontos.

Az elmúlt időszakban a kormány, a parlament számtalan intézkedést, törvényjavaslatot, határozatot fogalmazott meg az esélyegyenlőség javítása, a gyermekszegénység csökkentése érdekében, gyermekeink jövőjének, esélyeinek javítása érdekében. Miniszterelnök úr évértékelésében is első helyre került a gyermekek helyzete abban a zászlóshajó programban, amelynek legfontosabb eleme, hogy egyetlen gyermek se maradjon le, hogy egyetlen gyermek se vesszen el. Szembe kell néznünk azzal a problémával, hogy ma majd' minden harmadik gyermek nehéz sorsú, szegény családba születik.

Mi azt mondjuk, hogy meg kell törni a szegénység átöröklésének láncolatát, hogy a gyermekszegénység ma 20 százalékot megközelítő szégyenteljes nagyságrendjét 2013-ig legalább 5 százalékkal csökkenteni lehessen. Nyilván ehhez már most meg kell kezdeni a legnehezebb helyzetben lévő családok támogatását. Nem véletlenül tartalmazza a program a bölcsődék számának jelentős növelését, az óvodák, óvodai ellátás területi teljessé tételét és az óvodai korhatár négyéves korra való kötelezővé tételét. Itt említem, és kötelező említenem a szülők felelősségét is, mert felkészültségükről maguknak kell gondoskodniuk, bár készségeik, ismereteik bővítéséhez nekik is támogatásra van szükségük.

Szorosan kapcsolódik ehhez egy modern, korszerű közoktatás megteremtésének a szükségessége, amely a XXI. század iskolájáról szól, és akkor még nem szóltam a 28 leghátrányosabb helyzetben lévő kistérség felzárkóztatásáról, hiszen a szociális ellátórendszer és az oktatás mikrotérségi társulásban való magasabb szintű végzése hatékonyabbá teheti a felzárkóztatást, a gyermekszegénység elleni küzdelem eredményesebbé tételét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon 2005-ben 3 millió 750 ezer magánháztartásban 1 millió 300 ezer volt a húsz év alatti eltartott gyermekek száma. Ebből mintegy 420 ezren voltak olyan háztartásban, ahol a családok jövedelme nem érte el a szegénységi küszöb szintjét. Ez 2005-ben 46 ezer forint volt, ami azt jelenti, hogy a gyermekek 19 százaléka ez alatt a szint alatt élt. A szegénység és kirekesztés újratermelődésének megakasztása valamennyiünk feladata, a korai fejlődés támogatásával, az iskolai eredményesség feltételeinek javításával, a képzettség emelkedésével, a foglalkoztathatóság bővítésével.

A foglalkoztathatóságot bővítő hatásokon túl a közszolgáltatások hatékonyabb és jobb működése a mainál nagyobb mértékben kell hozzájáruljon a gyermekek képességeinek kibontakoztatásához, ahhoz, hogy felnőttként teljes jogú polgárként kapcsolódhasson be a társadalom életébe. A most előttünk álló, illetve már megkezdett programok sokasága reményeink szerint azt fogja eredményezni, hogy a jóléti rendszerek összehangoltan működnek, az oktatástól kezdve a lakhatási támogatáson keresztül a szociális ellátásokig, és hogy megtörjük a szegénység átörökítésének generációs láncolatát. A stratégiában szereplő célok családok ezreinek jövőjéről szólnak, arról, hogy felelősséget tudunk-e vállalni az előttünk lévő generáció felnövekedéséért, biztonságáért.

(12.50)

Tisztelt Országgyűlés! Hosszasan sorolhatnám a kormánynak a gyermekszegénység csökkentése érdekében hozott döntéseit, a szociális és családtámogatási rendszer javítását szolgáló változtatásait. Beszélhetnék én itt a napközbeni ellátás rendszeréről, a családi pótlék évek óta történő folyamatos emeléséről, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményekről, a kiegészítő gyermekvédelmi támogatásokról, a normatív étkezési kedvezményekről, az iskolatejprogramról, a különböző segélyekről vagy a babaprogramról, de nem teszem.

Nem teszem, mert a meghirdetett gyermekszegénység elleni nemzeti programmal rövid távon mérsékelni fogjuk, hosszú távon pedig a mai töredékére csökkentjük a nélkülözésben élő családok és gyermekek arányát, úgy, hogy a lehetőségekből többet biztosítunk azok számára, akik most jobban rászorulnak, mint azoknak, akik maguktól is képesek a nehézségek átvészelésére.

Kérem tehát önöket, képviselőtársaimat, támogassák az Országgyűlés "Legyen jobb a gyermekeinknek" nemzeti stratégia 2007-2032 közötti időszakról szóló határozatát is. Támogassák, amivel eleget teszünk a Magyar Köztársaság kötelezettségvállalásainak, a nemzetközi egyezményeknek és ajánlásoknak, de elsősorban és mindenekelőtt saját lelkiismeretünknek, gyermekeink iránt érzett felelősségünknek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu