NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes játékot űz a kormány európai ügyeinkkel. Az első Gyurcsány-kormány idején még a miniszterelnök úr azt tartotta nagyon fontosnak, hogy ország-világ előtt közölje, rögzítse: boldog attól, hogy a magyar állampolgárok számára az Európai Unió szinte nem is létezik, észrevétlenné vált. Ma pedig azt kívánják elfogadtatni az országgal, hogy az Unió lesz a mentőkötél minden problémánkra, az Unió lesz az a mentőkötél, amely a gazdasági és a társadalmi problémák közepette megoldhatja azoknak a baját is, akik ma reménytelenül állnak a mindennapok elé. Minden bajunkat, minden problémánkat megold tehát a sok-sok európai uniós forrás - erről szól a sikerpropaganda, és erről szól a rózsaszínre festett jövőkép is.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az európai intézmények, az Európai Bizottság nem kíván részt venni ebben a belpolitikai játszmában, ebben a belpolitikai célzatú kommunikációs ügyletben. Hiába küldte ki a kormány ugyancsak kommunikációs céllal még az elmúlt év decemberében a második nemzeti fejlesztési tervet Brüsszelbe, azt ott azonnal visszadobták. A tényt, hogy a fejlesztési terv nem felelt meg az európai követelményeknek, természetesen a kormány tagadta, mélyen hallgatott róla, amikor azonban kiderült mindennek a jelentősége, akkor megpróbálta azt félremagyarázni.

Érdemes tehát foglalkozni azzal, hogy mivel törődött igazán Brüsszel, melyek voltak a brüsszeli kritika fő pontjai. Ezek sajnos egybevethetőek azokkal a problémákkal, amelyeket itt az Országgyűlés színe előtt és a parlamenti ellenzék több alkalommal szóvá tett, így például a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségben történő indokolatlan hatalmi koncentráció, amely súlyos összeférhetetlenségi kérdéseket is felvet. A kormánytöbbség és maga a kormány is ezeket az ellenzéki észrevételeket rendre félresöpörte. Nos, az Európai Bizottság aggályosnak találta, hogy egy intézményen belül koncentrálódik a pénzosztás politikai döntéshozatala, illetve a lebonyolítás legfontosabb szereplőinek köre és az ellenőrzés.

De voltak más problémák is az operatív programokkal kapcsolatban, és ezek a problémák ugyancsak egybeesnek a különböző társadalmi partnerek és a politikai ellenzék által hónapok óta felvetett kérdésekkel. A Bizottság nem érti, miért nem támogatja hatékonyabban a kormány a kis- és középvállalkozásokat. Miért nem támogatja akkor, amikor egész Európában nő a kis- és középvállalkozások támogatására fordított összeg és a támogatás intenzitása is? Miért nem tesz a kormány vagy miért nem tervez hatékony lépéseket a kormány a foglalkoztatás növelése érdekében úgy, hogy közben Magyarországon európai szinten is mélyponton van a foglalkoztatás szintje? Miért nem jelennek meg a fenntartható munkahelyteremtés céljai egyértelműen a tervekben?

További bizottsági kritika, hogy nem kezeli a kormány kellő komolysággal az energiaproblémákat. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan legutóbb a kormánybiztos és az ügyért felelős gazdasági miniszter még sajtócsatát is vívott a nyilvánosság előtt. Kifogás érte a romák integrációját támogató programokat, amelyeket a Bizottság egyértelműen nem tart elegendőnek. Végül pedig vita van az ország leendő fejlesztési forrásaival kapcsolatban is: a privatizációs bevételek egy részét a kormány el akarja tüntetni a fejlesztési fejezetekből.

Ismerősek a problémák: kis- és középvállalkozások a csőd szélén, iszonyatos munkanélküliség, leszakadó társadalmi rétegek, elhibázott privatizációs gyakorlat. Ettől hangos ma az ország, ezért vannak elkeseredve családok, ezért sztrájkolnak és vonulnak utcára közösségek, és most Brüsszel is ugyanezeket veti a kormány szemére. Talán észre kellene már venni, hogy mi a magyar valóság. A magyar társadalom most tiszta beszédet, a magyar politika pedig átláthatóságot és ellenőrizhetőséget követel.

Fontos tehát megválaszolni a következő kérdéseket. Mikor hozzák nyilvánosságra az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások közben felmerülő és az egész országot érintő kérdéseket, vitákat? Kívánják-e, ha igen, milyen mértékben változtatni a kis- és középvállalkozások támogatására fordítható összegeket? A sok-sok várakozással szemben van-e reális ígéret arra, hogy elindulnak ebben az évben a jóváhagyott pályázati programok? S mennyi pályázati forrást kívánnak ebben az évben eljuttatni a pályázókhoz a Nemzeti Fejlesztési Terv II. keretein belül? Mert a hangulat nagyon elkeseredett, és az emberek nagyon-nagyon borúlátóan látják az európai uniós Magyarország jövőképét.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu