DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm az ön felvetéseit ebben a rendkívül bonyolult tárgykörben. Engem a helyzet nyilvánvalóan a harmadik hatalmi ágat illetően egy tartózkodó magatartásra késztet, és a konkrét esetről nem fogok nyilatkozni, az alkotmányos büntetőjog összefüggéseit említeném.

Mi, magyarok rengeteget vitatkozunk nagy alkotmányjogi, közjogi kérdésekről, így a halálbüntetésről is. Nyilvánvalóan ez a kérdés csak elvi szinten merülhet fel, mert a halálbüntetésnek álláspontom szerint sincs helye a XXI. század büntetőjogában. A képviselő úrral csak egy ponton vitatkozom, sajnos nem az Országgyűlés törölte a büntetési nemek közül a halálbüntetést... (Dr. Eörsi Mátyás: De ilyet nem is mondtam! Eltöröltük!) Igen, igen, ez a többes szám első személy valójában az Alkotmánybíróságot illeti. Megkockáztatom, ha a parlamenten múlott volna, nem biztos, hogy ezt a parlament megszavazza. Mondjuk, egy egyszerű többséggel talán összejött volna, de a lényeg az, hogy az Alkotmánybíróság egyik korai határozata döntött így.

A halálbüntetés mellett érvelők gyakran említik, hogy az elkövető tettarányos büntetést érdemel, és érvelnek a talio-elvvel. Számos kriminálstatisztikai adat bizonyítja a világ különböző országaiban, hogy a halálbüntetés nem alkalmas az élet elleni bűncselekmények esetében sem az elrettentésre. Beccariát idézném, a büntetőjogászok atyját, aki azt mondta, hogy a bűnözés legerősebb fékje nem a büntetés kegyetlensége, hanem a büntetés elmaradhatatlansága. Azt hiszem, hogy ezt az elvet kell figyelembe vennünk ma is.

A halálbüntetés jogalkalmazói tévedés esetén jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan. Habár a tévesen kiszabott szabadságvesztés büntetése esetén sem lehet az időt visszafordítani, és az el nem követett bűncselekmény miatt leült éveket meg nem történtté tenni, de ekkor legalább a tévedés észrevétele után lehetőség van az élet folytatására, míg a tévesen kiszabott halálbüntetés az életet véglegesen és visszavonhatatlanul elvonja. Az ember pedig nem tökéletes, ahogy erre a képviselő úr is utalt, és a bíró sem kivétel. Ő is bűnössé nyilváníthat olyan személyt, aki a vád tárgyává tett bűncselekményt nem követte el. A bírói hiba pedig nem feltétlenül korlátozódik az egyszerű bűncselekményekre, hanem bármilyen ügyben előfordulhat.

A tévesen kiszabott halálbüntetésekre manapság egyre több példa felhozható, hiszen az utóbbi években sorra derülnek ki olyan esetek, amikor a bíróság kétes vagy megkérdőjelezhető bizonyítékok alapján ítélt el olyan személyeket, akikről ma DNS-vizsgálatok vagy egyéb modern kriminalisztikai módszerek segítségével kétséget kizáróan megállapítható, hogy semmi közük sem volt az adott bűncselekményhez.

Hangsúlyozom tehát, hogy az állam büntető hatalma nem terjed ki az élet elvételére. Vannak olyan alapvető jogok, amelyektől senki, még egy gyilkos sem fosztható meg. Ezek közé tartozik az élethez és a méltósághoz való jog. A halálbüntetés ellen igen jelentős érv az is, hogy ez a szankciófajta nem individualizálható. Míg a szabadságvesztés vagy a pénzbüntetés kiszabása esetén a legmesszebbmenőkig figyelembe lehet venni a tett súlyát, körülményeit, az elkövető személyiségét, indítékát, célzatát, bűnössége fokát, a tett és elkövető társadalomra veszélyességét, addig a halálbüntetés esetében mindez lehetetlen.

A halálbüntetésből nem lehet súlyosabbat vagy enyhébbet kiszabni. E szankció alkalmazásakor a bíró nem tud differenciálni. Ugyanazt a büntetést kell hogy kapja a szimpla gyilkos és a sokszor brutális gyermekgyilkos vagy kéjenc sorozatgyilkos. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a gyilkosságok léte sajnos ma is társadalmi probléma. A legsúlyosabb szankció léte egy társadalomban azt a látszatot kelti, hogy az életellenes bűnözés kérdése megfelelően megoldott, ezáltal pedig a halálbüntetés éppen arról tereli el a figyelmet, hogy gondot fordítsunk a megelőzésre, a gyilkossághoz vezető feltételek - alkoholizmus, szegénység, tudatlanság - felszámolására.

A halálbüntetés kérdésének időről időre történő felvetése tehát rossz felé irányítja a figyelmet, így az nemhogy nem hasznos, hanem egyenesen káros.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu