DR. SZILI KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Lehet, hogy furcsa, hogy én szólok ebben a vitában. Egyetlenegy dolog legyen a mentségemre, mégpedig az, hogy magam is benyújtottam egy módosító indítványt. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem a részletes vita helye, viszont szeretnék egy, a vitában még el nem hangzott momentumot az önök figyelmébe ajánlani, túl azon, hogy azzal tökéletesen egyetértek, amit képviselőtársaim elmondtak, és Bárándy Gergely képviselőtársam is tökéletesen igazolt. Mindannyian tudjuk, hogy gyerekekről van szó, hiszen a 14 és 18 év közötti fiatalok még gyermeknek számítanak. S meg kell mondjam, ahogy az idő halad, amikor 30 éves korukban a gyerekek még felsőoktatási intézményekbe járnak, egészen másként ítélhetők meg, mint akár tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Tehát azt mindannyian tudjuk, hogy gyerekekről van szó.

Van egy másik momentum, ez pedig az, hogy mi az erkölcsös, és mi az, ami nem erkölcsös. Viszont én most nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, ami sokkal fontosabb, azt hiszem, ebben a Házban. Mégpedig az, hogy mi az, ami jogilag értékelhető, másként fogalmazva büntetni rendelt, vagy mi az, ami nem rendelt büntetni. A törvények pontosan azért kerülnek egy parlament elé, hogy ott, nálunk jelen esetben 386 képviselő mondhassa el a véleményét, és a saját választóink által adott felhatalmazás alapján tegyük meg azokat a javaslatokat, amelyeket nyilván a kormány is meg fog fontolni. Azt szeretném, ha valóban azok a kérdések kerülnének harmóniába, amit számunkra a gyerekek jelentenek, és ami számunkra az az értékelés, hogy mi az, amit büntetni szeretnénk, vagy mi az, amit a büntetés alól ki szeretnénk vonni.

Elnézést kérek, elnök úr, hogy túlhaladtam az időn. Magam is szigorú lennék magammal, úgyhogy itt félbeszakítom magam.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu