PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nehéz helyzetben van a tisztelt Országgyűlés, mert egy olyan jelentést tárgyalunk, amely több mint kétszáz oldalt tesz ki. El lehetne viccelődni azon, hogy flopin, CD-n vagy milyen formátumban lehetne a legjobban forgatni. Én azt gondolom, az a lehető legfontosabb dolog, hogy minden országgyűlési képviselő legalább egyszer olvassa el ezt az országgyűlési jelentést, s ami még ennél is fontosabb, hogy a következő jelentést, amely majd a másik két évről szól, szintén olvassa el.

Egyébként ez a terület azért is nehéz, mert a 2002-es kormányváltás előtt az Igazságügyi Minisztériumhoz tartozott, majd az Igazságügyi Minisztériumból átkerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz, majd a Miniszterelnöki Hivatalból átkerült az ICSSZEM-hez, majd a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban maradt, február 1-jétől pedig a Miniszterelnöki Hivatalhoz került. Ha ezt januárban, az első üléshéten tárgyaltuk volna, akkor még nem államtitkár úr ült volna itt, hanem egy másik minisztérium államtitkára képviselte volna a kormány álláspontját. Egyetértek Fogarasiné Deák Valéria felszólalásával, aki azt mondta, talán jobb lett volna egyben tárgyalni a négy évet, de mindegy, most itt vagyunk a tisztelt Ház falai között, és ezt a kétéves jelentést kell a tisztelt Házban megvitatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, a legjobb családban is előfordul, hogy egy feladat nem készül el, vagy nem határidőre. Így történt ez valahogy a mostani jelentéssel is. Megkésett egy kicsit a tárgyalása, nagyjából két évet. 2005 júliusa és 2007 februárja között tizennyolc hónap telt el, azóta két új költségvetés került elfogadásra, valamint részben kormányváltásra is sor került. 2006-ban új Országgyűlés alakult, más lett a kormány szerkezete, a beszámolót készítő minisztérium sem létezik már, így a jelen beszámoló kapcsán tett észrevételek, javaslatok okafogyottá váltak, sok esetben más beszámolók, jelentések már frissebb adatokat tartalmaznak, mint amit most a tisztelt Házban megvitatunk. A beszámolóban a jelen vagy a jövő idejű megállapítások, megjegyzések mára már múlt idejűvé váltak, illetve mára már érzékelhetővé váltak olyan, a beszámolási időszakban indított programok, amelyekről hasznos lett volna tudni, hogy milyen költségráfordítással milyen eredményt értek el, milyen szakmai, társadalompolitikai tapasztalatok szűrhetők le, szükséges-e a folytatás, kell-e változtatni, módosítani.

Nézzük a konkrétumokat: a KSH által közzétett népszámlálási adatok alapján Magyarországon 2000. december 31-én 314 060 fő vallotta magát valamilyen nemzetiséghez tartozónak, közülük is 14 582 fő nem magyar állampolgár volt. Tehát közel 300 ezer magyar állampolgár tartozott saját bevallása szerint valamelyik nemzeti és etnikai kisebbséghez. A jelentés 99. oldala szerint Magyarországon 570-600 ezer főre becsülik a cigányok számát, de egyes vélemények 800 ezer-1 millió fős létszámra utalnak. A 15 éven aluli gyermekek száma kétszer akkora, míg a 60 és annál idősebbek aránya egyötöde a teljes népesség azonos korcsoportjához viszonyítva. Jellemző a jóval fiatalabb korösszetétel, kiemelkedően magas a halálozási arány - ez olvasható a jelentésben.

Látható, hogy a vizsgálatok a KSH adatainál két-háromszoros népességet becsülnek. Valójában tehát nincs is megbízható adatunk arról, hogy milyen és mekkora lélekszámú nemzeti és etnikai kisebbség él Magyarországon. Ez az elmúlt évek erőfeszítéseit, a kormány programjaiban rendre megjelenő célok, programok, költségvetési előirányzatok megalapozottságát, felhasználásuk hatékonyságát, célzottságát kérdőjelezi meg.

Ezért ismét támogatólag felvetem a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosa jelentésében javasoltakat: "A valóban hatékony és adekvát kisebbségvédelmi rendszerek, illetve antidiszkriminációs politikák és jogintézmények kidolgozása és megvalósítása megfelelő adatbázisok létrehozása nélkül elképzelhetetlen. Az egyes államok ezzel kapcsolatban mutatkozó elhárító magatartása adatvédelmi okokra való hivatkozással nem tekinthető elfogadható indoknak, sőt az ilyen adatok hiánya a nem megfelelő állami magatartásra utalhat."

A 2002-es választást követően összesen 1853 kisebbségi önkormányzat alakult, amelyből 2005. február 1-jén 1826 működött. A legtöbb kisebbségi önkormányzatot, 999-et a cigány kisebbség alakította, és a megszűnő 27 önkormányzatból 26 szintén e kisebbséget érintette. A Belügyminisztérium, a közigazgatási hivatalok és az országgyűlési biztosok vizsgálatai alapján szükségessé vált a törvénytelen működés és egyéb anomáliák megszüntetése. A vizsgálat megállapította, hogy a kisebbségi jogok érvényesülése során felmerült problémáknak, konfliktusoknak sok esetben a jogi szabályozás hiányosságai az okozói. Gyakori értelmezési probléma volt, hogy a települési önkormányzatoknak milyen mértékben kell a működéshez szükséges tárgyi és technikai feltételeket, szakmai segítséget biztosítaniuk. Sok esetben a települési önkormányzat nem tudott a kisebbségi önkormányzat elhelyezésére önálló helyiséget biztosítani.

A települési önkormányzatok jelentős problémaként értékelték, hogy az önkormányzati törvényben kötelező feladatként előírt kisebbségi jogok érvényesülésének biztosításához közvetlenül nem kapnak költségvetési támogatást.

(19.40)

A kisebbségi biztos megállapította, hogy a kisebbségi önkormányzatok működésének hatékonyságát jelentősen akadályozza az alulfinanszírozottság. A kisebbségi és települési önkormányzat közötti együttműködés, a kialakult kapcsolatok a döntéshozatal során, a kisebbségi érdekek, szempontok figyelembevétele kisebbségenként és településenként különböző képet mutattak.

A beszámolási időszakban a kisebbségi joganyag két jelentős törvénnyel bővült. Az egyik az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény. Ezzel kapcsolatban a 2005. január 1-jén felállt Egyenlő Bánásmód Hatóság működése és tapasztalatainak vizsgálata után vonhatóak csak le a következtetések, de azt már a következő periodikus beszámolóból fogjuk majd megismerni.

A második jogszabály pedig a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvény, aminek próbája a 2007 tavaszára kiírt kisebbségi területi és országgyűlési önkormányzati általános választás lesz, néhány hét múlva lesz. Ezután derül ki, sikerül-e elérni, hogy csak az adott kisebbséghez tartozók kerülhessenek az adott kisebbségi önkormányzatok képviselői közé, és csak ott létesüljenek kisebbségi önkormányzatok, ahol élnek a településen adott kisebbséghez tartozó honfitársaink.

Az OVB adatai szerint 1434 településen kerül sor választásra, összesen 2049 kisebbségi önkormányzat alakulhat 16 151 jelöltből. Kíváncsian várjuk a következő jelentést, amelyből reméljük, hogy megismerjük a 2004. április 1-jén hatályba lépett, a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi törvény alkalmazásának pozitív és negatív tapasztalatait is.

Véleményem szerint a pontosabb és főként egyértelműbb adatszolgáltatás sokat segíthetett volna a jelentés értékelésénél. Például a csillaggal jelzett romapénzek 2005-re az ICSSZEM fejezetében összevont előirányzatként a MACIKA költségvetésébe kerültek. Nem található a táblázatban sem az összeg, sem az arány, és szintén nincs a 2005. évi adat a Roma Koordinációs és Intervenciós keret, az MCA, a Konfliktuskezelés és Jogvédő Alap, a Roma Kulturális Alapra vonatkozóan. A MACIKA 2004. évi támogatásának felhasználási adatairól a közalapítvány nem készített részletes jelentést. A BM költségvetésében a kisebbségi normatív támogatások 2003-ban és 2005-ben az EU-s pénzeket is tartalmazzák. A 2005. évi költségvetési előirányzat a 10 százalékos maradványképzési kötelezettséget is magában foglalja. Vannak táblák, például a 30., ahol az összesítést nem végezték el, illetve a táblán belül eltérőek az összegzések, végösszeg sok esetben nincs.

Az ÁSZ 2003-ban és 2004-ben feltárt hiányosságaira a kormány intézkedéseiről csak a következő periodikus jelentésben remélünk választ kapni.

Jelentős eredménye a beszámolási időszaknak a kisebbségek utóneveinek megválasztási joga. A BM 2004-ben az országos kisebbségi önkormányzatok közreműködésével valamennyi kisebbség részére kétnyelvű, új típusú formanyomtatványokat készített a születési, házassági és halálozási anyakönyvi kivonatokra.

Örvendetes, hogy az internet segítségével - a XXI. század vívmányáról beszélünk - a kisebbségi közösségek, intézmények által létrehozott honlapok hozzávetőleg 80 százaléka kétnyelvű. Elgondolkodtató, hogy a cigány nyelvjárásokra lefordított és közzétett anyagokat alig találni az interneten, helyette a legtöbb cigány tematikájú honlap angol nyelvű sajnálatos módon.

A kisebbségi nyelv használatának akadálya a kisebbségi nyelveken tanító pedagógusok, lelkészek, a közigazgatásban a kisebbségi nyelvet beszélő ügyintézők és jegyzők hiánya. Az anyaországi képzések, tanárok, lelkészek csökkentik a hiányt, de az igényeket kielégíteni sajnos nem tudják.

A kisebbségi nyelvű tankönyv- és taneszközfejlesztés piaci alapon nem képzelhető el az alacsony példányszám miatt, de megoldás lehet az anyaországból érkező tankönyvek felhasználása, amihez viszont kiemelt állami támogatás szerepvállalását tartjuk szükségesnek.

2003-ban alakult meg az Országos Oktatási Integrációs Hálózat, de kiépítésének és működésének tapasztalatairól csak a következő jelentés adhat számot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ugyanez a helyzet az "Utolsó padból" programmal, amely a hátrányos társadalmi helyzetű tanulók szempontjából a fogyatékossá nyilvánítás rendszerének felülvizsgálatát tűzte ki célul.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegzésképpen a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja javasolja a tisztelt Háznak a benyújtott jelentés elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu