DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Székelyföldön igazi népmozgalommá vált a népszavazás az autonómiáról, vagy ahogy a Székely Nemzeti Tanács meghatározza, több székely széken folyó igénykinyilvánító, belső népszavazás. Önkéntesek százai járnak házról házra, hogy megkérdezzék az embereket arról - idézem -: "Akarja-e, hogy Székelyföld autonóm státust kapjon, és települése, ahol él, ehhez tartozzék?" Az állampolgári véleménynyilvánítás önálló megszervezésére és lebonyolítására, tudjuk, hogy azután került sor, hogy Székelyföld autonóm közigazgatási régió újralétesítéséről a hivatalos, önkormányzatok által kiírandó helyi népszavazást a román hatóságok meghiúsították.

A népszavazás immár folyamatosan kiterjed az egész Székelyföldre. Ebben a folyamatban én februárban Ékes József képviselőtársammal együtt a Fidesz képviselőcsoportjának megfigyelőjeként a helyszínen követtem az eseményeket. Akárhol vettünk részt a lakosok felkeresésében, városon és falun, példás szervezettséget, rendet, békét tapasztaltunk.

(9.40)

A választások önkéntesek és titkosak voltak, a részvétel nagyarányú, és az eredmények ismeretében az igenek elsöprő többséget alkotnak. Ez a népszavazás felveti a kérdést, hogyan viszonyul hozzá a magyar politika.

Köztársasági elnökünk épp Romániában szögezte le a közelmúltban, hogy - idézem -: "Az Európai Unióban a kulturális autonómia természetes, a területi autonómia pedig lehetséges." Itt, nálunk a Kárpát-medencei magyar képviselők fórumának vitaanyaga pedig éppen Kárpát-medencei autonómiák kapcsolati hálóját javasolja az állandó bizottság számára. Csupán a kormány álláspontja nem ismert.

A külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős államtitkár ugyan január 25-én kiadott egy tájékoztatót a kormány külhoni magyarsággal kapcsolatos politikájáról, de az a kapcsolattartás eszközeivel foglalkozik. Önmagában azonban a kapcsolattartás, bármilyen fontos is, nem lehet politikai cél. A kormány, habár jelentős késéssel, de egyébként érzi a programalkotás szükségét. Így került elénk Európa-politikai stratégiaterve, így röppennek fel a hírek külkapcsolati koncepcióról. Ugyanakkor a gyakorlatban kudarc fenyegeti az erdélyi magyarok szép tervét is, hogy összefogással kerüljön be Tőkés László az Európai Parlamentbe, képviselni az autonómia igényét.

Látjuk viszont, hogy a magyarellenesség továbbra is jelentős belpolitikai tényező az utódállamok nagy részében. Az autonómiakérdésben nincs előrelépés. Sőt, a Vajdaság tartományi képviselőháza decemberben fogadott el másfél millió eurós értékben szerb betelepítési projektet, semmibe véve azt a tényt, hogy nemzetközi szerződésünk, többek között kétoldalú szerződésünk is tiltja a nemzetiségi összetétel ilyen megváltoztatását. Holott az elszakadó Rigómező, Koszovó árnyékában a magyar kisebbség egyenjogúsítása hosszú távon mind szerb, mind magyar érdek lehetne. Ehelyett Szerbiából érkeztek és érkeznek gyakran a legbrutálisabb magyarellenes megnyilvánulások hírei. S itt hagyta a legnyilvánvalóbban cserben a magyarokat az MSZP-SZDSZ-kormány, a szerb elnök részéről is felvetett magyar állampolgárság megadásának elutasításával. Valamint itt és Kárpátalján fogja a legnagyobb kapcsolatszakadást eredményezni a schengeni határzár.

A határon túli magyarok beolvasztásának folyamatát csak felerősíti a szülőföldről történő elvándorlás. De hát mit remélhetnek ott, amikor nem tudtunk előrelépni a hátrányos jogszabályok eltörlése ügyében - utalok a Beneš-dekrétumokra -, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásában, az anyanyelvhasználat tényleges érvényesítésében és az anyanyelvi oktatás visszaszorulásával szemben? Szomszédaink minden integrációs lépését feltétel nélkül támogatva mára oda jutottunk, hogy ismét igaza lett Ady Endrének, aki leírta ezt valamikor: "S ki egyszer rúgott a magyarba, szinte kedvet kap a rúgáshoz".

Így, ilyen összefüggésben merült fel a kérdés, támogatja-e a kormány a székelyföldi autonómiát mint nemzetpolitikánk kiemelkedően lényeges elemét. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu