DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Demendi képviselőtársam hozzászólása kapcsán szeretném eloszlatni azt a tévhitet, ami arra vonatkozik, hogy nem lenne kellő bizalmunk az agrárminiszterrel szemben. Pontosan tudom, az agrárminiszter törekszik arra, hogy a törvényhozás egyeztesse ezeket a kérdéseket. De a törvényhozásnak sajnálatos módon az a feladata, hogy bármilyen miniszterre, akármilyen színben, akármikor kormányzó kormány tagjaként szabályokat hozzon, és nem az adott emberhez kell a törvényeket igazítani, hanem általában kell a legjobb megoldásokat létrehozni. Ez a törvényhozás dolga, és ez alól nem ment fel bennünket az, hogy az aktuális miniszter éppen most hogyan jár el ezekben az ügyekben, és milyen megoldásokat alkalmaz.

Bedő Tamás képviselőtársam megjegyzésével kapcsolatban szeretném elmondani, hogy az információ teljesen természetesen rendelkezésre áll. A kérdés nem is ez, hanem az, hogy mi értelme van ennek a megoldásnak. Ha mi a legjobb pályázatokat akarjuk kiválogatni, akkor miért az dönt, hogy ki mikor nyújtotta be a pályázatát? Nem az a célunk, hogy a legjobb megoldásokra adjunk forrásokat? Ezt ilyen módon nem tudjuk elérni, kedves képviselőtársam, és ehhez képest azt az előnyt, hogy két héttel előbb el tudom bírálni a pályázatokat - tudva azt, hogy egyébként is vannak csúszások a pályázatok elbírálásánál -, igazából nem tudom összemérni azzal a veszteséggel, amit azzal érünk el, hogy ha valaki két hét múlva adja be, és kifogy a keret, lehet, hogy az egy sokkal jobb pályázat, amire sokkal inkább érdemes lenne a forrásokat fordítani. Tehát nem az a kérdés, hogy lehet-e ilyen megoldást csinálni, hanem az, hogy van-e értelme, ha az a célunk, hogy a legjobb pályázatokra adjuk oda a pénzt, azokra, amelyeknek a legtöbb a hasznuk, a közhasznuk vagy adott régiók szempontjából a hasznuk.

Tehát nem igazán értem és látom be, hogy miért élvez elsőbbséget az a pályázat, amit előbb adtak postára, egy jó minőségű pályázattal szemben. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu