DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék egy olyan pontot, egy olyan módosító indítványt szóba hozni, ami a legnagyobb örömömre elfogadásra talált a kormányzati oldalon, és úgy tűnik, hogy ötpárti egyetértéssel tudunk előrelépni, azt remélem, persze, hogy a parlament plenáris ülése is meg fogja szavazni, tehát nemcsak ötpárti előterjesztés lesz, hanem valóban a kormány el is fogadja. Ez pedig a támogatási adatok nyilvánosságának kérdése.

Az ajánlás 9. pontjáról van szó. Szeretném kifejezni őszinte örömömet, hogy miután a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről a leghatározottabban kifogásoltuk, hogy a direkt támogatási keret felhasználása, a támogatottak köre ne kerüljön nyilvánosságra, mert ez volt az eredeti előterjesztői javaslat, elfogadta a kormányoldal azt a javaslatunkat - és eszerint módosítjuk a törvényjavaslatot -, hogy a vidékfejlesztési és a direkt támogatottak köre is, a támogatási adatok kerüljenek nyilvánosságra. Köszönöm, hogy ezt képviselőtársaim támogatták, és remélem, hogy a kormány is támogatni fogja, és a parlament elfogadja. Ha korrektek akarunk lenni, akkor ezt a pontot is ide szerettem volna hozni. Kérem persze ehhez a további támogatást.

Még mindig egy megjegyzést tennék a benyújtási sorrendhez, bár most már nem nagyon szeretnék ezzel foglalkozni. Az, kedves Bedő Tamás képviselőtársam, teljesen világos, hogy a pályázatok földolgozása nem egyszerre - Demendi képviselőtársam is említi ezt -, nem akkor kezdődik el, amikor lejárt a határidő, hanem ahogy jönnek be, dolgozzák föl, és a számítógépes rendszer lehetővé teszi, hogy utána egy gombnyomással sorba rakjuk azokat a pályázatokat, ha kiértékeltük menet közben. Nincs ilyenfajta időveszteség, ha szabad azt mondanom, ha bevárjuk az összes pályázatot, legfeljebb az öt-tíz utolsót kell aznap földolgozni. Ilyen időveszteségről igazság szerint nincs szó, amit előnyként Bedő képviselőtársam említett.

Szeretném szóba hozni a szerződéses jogviszony kontra államigazgatási határozat megoldást. Ez lehetne egy jogfilozófiai kérdés is, de tőlünk nyugatabbra egyenlő partnernek tekinti az állam az állampolgárát.

(21.30)

Ezért két egyenrangú partner közti szerződéses viszony jön létre az állam és a támogatott gazda közt. Ennek a jogkövetkezményei azután természetesen mások. Mint ahogy ez aztán később ki is derült a bizottságban is, amikor a késedelmi pótlék ügyét szóba hoztuk, hogy ha az állam késik, neki is kötelezően fizetnie kelljen a gazda számára késedelmi pótlékot, akkor a főosztályvezető-helyettes úr elmondta, hogy miután nem szerződéses jogviszonyról van szó, az államra nézve ilyen kötelezettség nem keletkezik, ha késedelmesen teljesítene valamit.

Tehát a javaslatunk, ami a 19. és 21. pontban szerepel, arra vonatkozik, hogy ne alattvalónak tekintsük a gazdát, az állam alattvalójának, akire államigazgatási határozatot hoz, hanem egyenrangú partnerként kezelve kössön az állam hosszú távú együttműködési szerződést, amiben a gazda vállalja, hogy mit teljesít, az állam pedig vállalja, hogy ezért milyen ütemezéssel, milyen kifizetésben részesíti. Ez egy természetes megoldás, ahol a gazdát az állam partnernek tekinti. Ha nem, ha alattvalónak, akkor államigazgatási határozatot hozunk, és ennek persze az a következménye, amire vonatkozóan mi a 28. pontban éppen javaslatot tettünk, hogy ha késedelmesen teljesít az állam, akkor az államnak is legyen késedelmipótlék-fizetési kötelezettsége. Egy szerződéses jogviszony esetén ez teljesen természetes, és egyébként is ez is egy bizalmi kérdés: ha az egyik félre vonatkozik a késedelem ellentételezéseként a késedelmi pótlék, akkor miért nem vonatkozik a másik félre egyenrangú partnerek esetén?

Szeretném még szóba hozni a 32. pontot, de ha szabad, ezt majd még egy kétpercessel kiegészítem, mert valószínűleg ez alatt a 40 másodperc alatt nem tudom elmondani. Három dolgot szeretnénk valamilyen módon a törvénybe beemelni. Kardinális kérdések, amelyekkel muszáj lenne törvényi szinten foglalkozni, mert később nincs a törvényhozásnak lehetősége, hogy ezekhez a kérdésekhez hozzászóljon. Az egyik az életképességi határok kérdése, ami azt dönti el, hogy kik férhetnek egyáltalán hozzá a forrásokhoz. Szeretnék egy-két példát azért itt még egyszer elmondani, hogy kik is férnek hozzá a tervezett életképességi határok esetén. A másik dolog a spekulációs tőke forrásszerzési mohóságát fékezendő egysávos degressziós rendszer alkalmazása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és végül az Új Magyarország vidékfejlesztési programmal kapcsolatos néhány teendő, amit szeretnénk, ha a törvénybe beemelnének.

Köszönöm, és majd még visszatérnék.

Forrás: parlament.hu