DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Mivel több kérdés is megfogalmazódott, engedje meg, hogy néhány szóban reagáljak az elhangzottakra.

Ez az előterjesztés egy felhatalmazás: felhatalmazás egy típusú konstrukcióra. Elhangzott, hogy Magyarországon nincs jó koncesszió, tehát vessük el ezt a fajta megközelítést, és építsünk autópályát más finanszírozási módokon. Én azt kell hogy mondjam, hogy van jó koncesszió Magyarországon. Természetesen van olyan koncesszió, amit nem sikerült jól megcsinálni.

Sajnálom, hogy Fónagy képviselő úr magára hagyta a Házat, merthogy neki esetleg lehetnének ehhez értékes megjegyzései.

Az intézményt, a koncesszió intézményét nem szabad elvetnünk azért, mert voltak Magyarországon kevésbé sikeres koncessziók. Sőt, azt kell hogy mondjam, hogy a koncesszió intézményét nem szabad úgy beállítanunk, hogy vagy épül állami költségvetésből autópálya, vagy épül PPP-konstrukcióban autópálya. Nem! Magyarországon "és" a helyzet: épül az állami költségvetésből - annak teherviselő képességéig - autópálya, és épül PPP-konstrukcióban autópálya és még sok minden más is.

Ez a kormány úgy döntött, hogy egy erőltetett infrastruktúra-fejlesztési programot visz végbe, mert szükség van ezekre az infrastruktúra-elemekre. Építjük az autópályákat, többet építünk, mint előttünk bárki. Természetesen mérlegelnünk kell azt, hogy ezek az építések milyen módon, milyen forrásból valósíthatóak meg optimálisan. Nem vagyunk elégedettek. Lengyel képviselő úr említette, hogy korábban történtek ígéretek, korábban voltak jogszabályok, amelyek más ütemet határoztak meg. Valóban így van, de pontosan az ellenzék részben megalapozott kritikai észrevételeinek következtében újra kellett gondolnunk azt, hogy melyek azok a konstrukciók, amelyeket az állami költségvetés tud finanszírozni, és melyek azok, amelyeket nem, tehát más módon kell megvalósítást találnunk.

Az állami szerepvállalást pontosan ez korlátozza. Az állami részt ebben a projektben és sok más projektben is az korlátozza, hogy mennyit visel el a költségvetés azok mellett a beruházások mellett, amelyek szintén nagyon fontosak, és állami költségvetésből finanszírozzuk. A rendelkezésreállási díjak és a beruházási díjak optimumát kellett megtalálnunk a konvergenciaprogram keretei között, most és a teljes üzemeltetési időszakban.

Ez az a kompromisszum, ez az a projekt, amit ebben találtunk az M6-os és az M60-as koncessziós és például az M3-as, illetve sok egyéb építés állami költségvetésből történő finanszírozásához. Mivel tehát ez az előterjesztés felhatalmazást kér, nem lehet azt mondani, hogy drága. Nem tudjuk még, mennyi, szeretnénk versenyben, közbeszerzéssel kiválasztani azt, aki a legolcsóbb. Nem lehet azt mondani, hogy nem szabályozott, hiszen a koncessziós szerződés majd csak ezután kerül kialakításra.

A szakaszolásról: valóban, több vélemény is elhangzott. Az egyik megoldás az, hogy szakaszolunk, a másik megoldás az, hogy nem szakaszolunk. A szakaszolás mellett szólnak azok a szakmai érvek, hogy két, meglehetősen eltérő műszaki tartalmú szakaszról van szó. És a szakaszolás mellett szól még egy érv, ami a mai vitában nem hangzott el, de hadd tegyem hozzá, hogy a szempontjaink között ez is szerepel. Ha egy nagy koncessziós szerződést írunk ki, az egyrészt nem zárja ki a kartellezést, hiszen a beszállítókkal, az alvállalkozókkal még mindig történhet piacfelosztás, ugyanakkor jelentősen korlátozza azt, hogy magyar fővállalkozó jelenhet meg ebben a dologban. Hiszen tudjuk, minél nagyobb a projekt, annál valószínűbb, hogy csak nagy nemzetközi konszernek rendelkeznek azokkal a biztosítékokkal és tőkeerővel, amelyek egy ilyen projekt megvalósításához kellenek.

Nekünk az is szempont volt, hogy adott esetben nem arra a nehéz műszaki tartalmú drága szakaszra, amit ma írunk ki, hanem a lehetséges könnyebb, kisebb tőkeerőt felvonultató szakaszokra magyar fővállalkozó jelenhessen meg ezen a piacon, legyen verseny, és a verseny szorítsa lefelé az árakat. Ez a verseny értelemszerűen egy olcsóbb és a felhasználó számára kisebb ellentételezést jelentő autópálya-építést tegyen lehetővé. A szakaszolás műszaki tartalma tekintetében azt tudom mondani, hogy nemcsak a leállósáv, hanem sok minden egyéb műtárgy, a műszaki tartalom tekintetében is most a forgalmi terhelés által indokolt gyorsforgalmi út az, ami koncesszióba adásra kerül.

(11.30)

Nemcsak arról van szó, hogy lehagyjuk a leállósávot az oldalán, hanem a magyar autópálya-szabvány és a nemzetközi autópálya-szabvány mást ír elő autópályára, és mást ír elő gyorsforgalmi útra. Sokkal olcsóbb ez a megoldás, mint ha most teljes kiépítettségű autópályát építenénk ebben az ügyben. Vettük azt az észrevételt, és továbbítjuk az illetékeseknek, hogy az építés alatt esetlegesen megnövekvő forgalmú 56-os, 6-os utak felújítása ehhez legyen igazítható. Itt is természetesen a műszaki és finanszírozási feltételeket vesszük figyelembe.

Végezetül hadd tegyek néhány, picit talán eljárási észrevételt. Némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy az általános vita legelső hozzászólásában több képviselő jelezte, hogy hogyan fog szavazni a részletes vita után erről az előterjesztésről. Azt gondolom, ha egyetértünk abban, hogy egy ilyen autópálya, egy ilyen gyorsforgalmi út megépítése szükséges, akkor várjuk meg azt, hogy milyen szakmai megoldások születnek, adjunk egy felhatalmazást arra, hogy egy jó megoldás születhessen, és ne prejudikáljuk mindjárt az elején azt, hogy itt biztosan nagyon drága, itt biztosan nem megfelelő megoldás születik, hiszen ez nem viszi előre az autópálya ügyét. Azt tanultam annak idején, hogy az inflációt leginkább az inflációs várakozás gerjeszti. A késlekedést ebben az ügyben leginkább a késlekedés várakozása fejleszti.

Mi hiszünk abban, hogy ez az autópálya megvalósulhat 2010-re. Ezt a hitünket alátámasztja az, hogy hogyan építünk autópályát ma Magyarországon, milyen gyorsan, milyen műszaki előkészítettséggel, milyen körülmények között. Kérem, hogy azoknak, akiknek ez az autópálya majd a kényelmét, az elérését szolgálja, szintén higgyenek ebben, támogassák, segítsék ezt a folyamatot.

Nem ismerünk az infrastruktúra-fejlesztésben politikai kényszert, ahogy Lengyel képviselő úr fogalmazott. Ismerünk társadalmi kényszert: el kell érni a gazdaságnak, a társadalomnak ezt a területet. Ismerünk gazdasági kényszert, hiszen az autópálya - mint ahogy például már Dunaújvárosig megépült, és ott azonnal befektetőt eredményezett - befektetőket, gazdaságélénkülést fog ebbe a régióba hozni. Ezeket a kényszereket ismerjük. Politikai kényszereket nem ismerünk, és azt kérem majd a tisztelt képviselő uraktól, hogy a részletes vita után ezeknek a kényszereknek az ismeretében és a szakmai tartalom mérlegelése után teljes eltökéltséggel szíveskedjenek majd állást foglalni erről a kérdésről.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu