ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tavalyi évben az Európai Unió finanszírozásával megjelent egy csodálatos angol nyelvű könyv, a Kárpát-medencei energiabázissal és annak az elosztási rendszerével kapcsolatos. Tényleg nagyon szép az a könyv, az a kiadvány. Én bízom benne, hogy az Európai Unió ezt fogja tudni használni, amikor adott esetben képes lesz megalkotni az Unió új energiaszabályozását és energiastratégiáját. Ezt érdemes lenne az államtitkár úrnak is és Podolák képviselő úrnak is átlapozni. Angol nyelven van, és tényleg uniós forrásból készült, én úgy érzem, hogy alapja lehet annak, hogy valóban Magyarországon a körülöttünk levő országokkal közösen milyen energiapolitikát kívánunk a jövőben kialakítani. Itt most nem a Nabuccóról van szó, meg nem a kőolajvezetékről, hanem összegészében az esetleges energiaelosztásnak a kérdéséről.

Amivel én sokat foglalkoztam, és próbáltam a vitákban is tényleg valóban úgy részt venni 2003 óta, hogy a termelő, az elosztó és a szolgáltatás valódi szétválasztása hogyan fog tudni megvalósulni Magyarországon. És én úgy látom, hogy sajnos ezzel a törvénnyel nagyon meg vagyunk késve, és azt látom, amit Horváth János képviselőtársam is próbált feszegetni, csak nem tudom, kellőképpen odafigyeltünk-e, maga az elosztó és a szolgáltatás kérdése; hogy nem folyik-e majd újból valami kézen-közön egy rendszer irányítása alá vagy egy érdekcsoport alá. Mert sajnos ma ezt sem tudjuk pontosan.

Nagyon jó lett volna, ha a képviselők a jelenlegi energiahelyzetről, annak a visszásságairól, a szétválasztás körülményeiről egy kis könyvet megkaptak volna adott esetben, amiből valóban lehet tájékozódni, hogy jelenleg ma Magyarországon mi a helyzet, mekkora importhányadra vagyunk rászorulva, milyen esélyei, lehetőségei vannak Magyarországnak, és adott esetben az elválasztással vagy a szétválasztással, amit 2004-2005-ben a parlamentnek tulajdonképpen meg kellett volna alkotnia és hoznia, hogy valóban az állampolgár is tisztában legyen azzal, hogy a szétválasztásból adódóan milyen esélyei, lehetőségei vannak, és a lehetőségeit hogy tudja a saját családja vagy a közössége számára úgy hasznosítani, hogy az Európai Unió által is elvárt szétválasztás következményeképpen adott esetben a vásárlást olyan formában és folyamatban tudja eszközölni, amivel a saját háztartásának vagy közösségének az áramköltségeit tudja adott esetben mérsékelni.

Tehát én ezeket hiányolom magának a törvénynek ezekből a részeiből. Van benne számos olyan fontos elem, lépés, amelyet mindenképpen meg kell hozni, mert enélkül előrelépni nem lehet. Ezt mondtam Podolák képviselőtársamnak is. Tehát vannak benne olyan elemek, amelyeket tényleg valóban nem most, már rég meg kellett volna hozni, és meg kellett volna alkotni a törvényalkotásnak. Csak én úgy érzem, hogy a késés fázisában levő, adott esetben most a gyors döntéshozatalnak a következménye az lesz, hogy magát a költséghatékonyságot itt az áfa és az illeték kérdésében én úgy látom, hogy nem vizsgáltuk meg kellőképpen, vagy legalábbis a kormány nem vizsgálta kellőképpen, hogy milyen folyamatból indult el ez az egész, ennek milyen költségkihatásai lesznek, és adott esetben ezeket a költségeket milyen egyéb, más úton lehetett volna úgy megtakarítani vagy adott esetben úgy áttestálni magára a szolgáltatóra vagy az elosztóra, vagy a termelőre, hogy a lakossági fogyasztás területét vagy annak a költséghányadát tulajdonképpen ne érintse.

Egy ösztökélő rendszer is lehetett volna magának a szolgáltatást nyújtó gazdasági társaságnak, hogyha felvázolok egy olyan prioritást, amivel ha ő hozzájárul, fejleszt, vagy adott esetben ebben a szolgáltatásban a legkorszerűbbet kívánja nyújtani vagy fogja nyújtani, úgy abban az esetben ilyen és ilyen megtakarítási hányaddal fog rendelkezni, vagy a kormányrendeletekbe olyan passzusokat emelek be, amivel nem azt mondom, hogy privilégiumot, de egy bizonyos garanciát teremtek az ő számára is, hogy valóban a szolgáltatást úgy tudja elindítani, hogy a magyar állampolgár is hozzájuthasson azokhoz az eredményekhez, amelyeket az Európai Unió ezzel a szétválasztással tulajdonképpen az energia területén a lakosság és az állampolgárok számára kívánt megfogalmazni. Nem a nagy gazdasági társaságok számára, hanem az állampolgárok irányába alkotta meg ezt az irányelvet az Európai Unió.

De ugyanez van egyébként a mobiltelefon területén is, hogy ma már az Európai Unió ott tart, hogy kőkemény intézkedéseket fog életbe léptetni annak érdekében, hogy az állampolgárok járjanak jól és jobban a végén. Tehát én úgy érzem, hogy magával a törvénnyel késésben vagyunk, késésben voltunk ez idáig is, és tényleg sokkal körültekintőbben és talán a magyar parlamenti képviselők számára is sokkal szélesebb körű tájékoztatással kellett volna hozzájárulni ahhoz a döntéshozatalhoz, amihez adott esetben két hét vagy három hét múlva a végleges döntést a magyar parlament ebben a kérdésben meghozza.

Szeretném mindenképpen, ha a következő időszakban a magyar energiastratégia területén nem az a belterjes, csak kormányzati elképzelések tömkelege lenne felsorolva, hanem valóban az ellenzék részéről biztosított szakmai szakpolitikusokkal vagy szakértőkkel együtt egy olyan átfogó stratégia fog kialakulni, ami egyrészt igazodik az európai uniós - rosszul mondjuk, elvárásokhoz, mert nem az ő elvárásaikhoz igazítjuk, hanem -, az Európai Unió állampolgárai számára biztosítandó előnyökhöz, és egy olyan rendszer fog tudni kialakulni Magyarországon is, ami nem a hátrányait, hanem az előnyeit fogja tulajdonképpen az állampolgárok számára biztosítani. És a másik oldalon még egyszer kihangsúlyozom, Magyarországon is, az Európai Unión belül is hihetetlen mértékben domináns a döntéshozataloknál a multinacionális energialobbik térnyerése és hatása magára a politikára és a döntéshozatalra. Én szeretném, ha törvényeinkben nem ez köszönne vissza, hanem adott esetben valóban az állampolgároknak a helyzetbe hozása, az állampolgárok kiszolgálásának a korszerűsítése, és azt lehet mondani, naprakész biztosítása.

Nagyon rossz dolog, ha hatósági rendszereken keresztül, és talán az összes magyar hatóságra jellemző ma Magyarországon, hogy a hatósági eljárásokban majdhogynem úgy viselkedik, hogy az állampolgár egy bűnöző, mert ha nem fizet, akkor majd megbüntetjük, majd a lakására terhet teszünk. Tehát jó lenne, ha a hatósági rendszerünkben is egy olyan korszerű szemlélet alakulna ki, hogy elsődlegesen a hatóságnak a segítő szándékkal kell élnie az állampolgárok irányába, és adott esetben felvilágosítással, teljes jogú, teljes körű felvilágosítással pedig az állampolgárokat szolgálva biztosítani annak lehetőségét, hogy mindenki a törvényes keretek között tudjon élni, mozogni, és azokat betartani.

Még egyszer elmondom: vannak benne jó elemek, magában a törvénytervezetben, nem lehet kikerülni, nem lehet megkerülni, csak 2003-ban, Podolák képviselő úr, pont ezekről vitatkoztunk, és akkor is úgy volt és arról volt szó, na, rövid időn belül ide fog kerülni az asztalra. Hát ehhez négy év telt el, és ez lehet, hogy a politikában ez egy rövid időnek számít, de az állampolgárok fizetőkészségénél nem biztos, hogy ez rövid időnek számít.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu