HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon nehéz ellenállni annak a kísértésnek, hogy az ember ne aktuálpolitikai kérdésekről beszéljen, akár a betegek védelméről, akár március 15-e eseményeiről, hiszen az a balhé, mint egy falat kenyér hiányzott Gyurcsánynak, és most már lehet másról beszélni, arról, és nem a megszorításokról, lehet démonizálni Orbánt és a többi, látják, milyen könnyű belekeveredni ezekbe a napi dolgokba.

Emelkedjünk egy picit túl ezen, hiszen a társadalom súlyos kérdéseivel is foglalkozni kell, azokkal a kérdésekkel, amelyek hosszú távú megoldást igényelnek. Nemrégen volt itt a parlamentben egy vitanap a népesedési helyzetről. Ezután egy ötpárti megbeszélés következett, aminek a tanulságairól néhány szót szeretnék szólni, hiszen nem szabad, hogy elüljön ez a kérdés.

Nyilvánvaló, hogy a nemzet erőteljesen fogy, és nyilvánvaló, hogy a társadalom öregszik. Ezt a folyamatot meg kell állítanunk, ha nem nyugszunk bele abba, hogy néhány évtized, talán száz év múlva más világ lesz itt, Magyarországon, és gyermekeink, unokáink, dédunokáink talán már nem is magyarul fognak beszélni.

Mi lehet az oka ennek a demográfiai helyzetnek? Nyilvánvalóan egy életformaváltás, ennek mélyén egy értékválság van, és a két intézménynek, a házasságnak és a családnak a válsága. Mi a megoldás? Elsősorban a gyermekvállalási kedv felkeltése, egy olyan családtámogatási rendszer, amely azokat segíti célzottan, ahol a legkevesebb gyermek születik. Sajnos, nem megoldás az, hogy a családpolitikából szegénypolitikát csinálunk, és a családot mint intézményt figyelmen kívül hagyjuk. A szociálpolitikának sok feladata van, de a családpolitika egyik legfontosabb feladata, hogy ezt az intézményt megerősítse, a családokat segítse. Lehetne most beszélni arról, hogy melyik társadalmi rétegben születik a legtöbb gyerek, és hol van a legnagyobb hiányosság, ott, akiket ma leginkább sújt a megszorító csomag, és erre a demográfusok táblázatokat, grafikonokat is tudnak mutatni.

A család megerősítése sok társadalmi szervezettől, intézménytől függ, iskolától, a médiától, az egyházi közösségtől, civil szervezettől. Ma egy picit az iskolára szeretném a figyelmet irányítani. Kérdés, hogy meg kell-e erősíteni ezt a két intézményt. Nemcsak az alkotmány beszél erről, nemcsak a demográfiai helyzet igényli, de az egészséges társadalom és a kiegyensúlyozott személyes élet is.

Tanítható-e vajon a házasság és a családi élet? Pontosabban: nevelhetünk-e erre? Természetesen igen. Miről van szó? A férfi és a nő személyes kapcsolatának szépségét kell a gyerekek lelkébe elültetni, a szülői szerep felelősségét, a családi közösség életét, családban élni jó, és persze kell beszélni biológiai ismeretekről, gyermeknevelési ismeretekről, háztartás-vezetési ismeretekről. De azt hiszem, a legfontosabb az lenne, hogy a pedagógusok felfogják, átérezzék, és át tudják adni azt, hogy mit jelent a család szerepe; mit jelent a gyerek életében az, hogy biztonságérzetet ad a szülő, az apa és az anya, és ezzel hozzásegíti egy kiegyensúlyozott érzelmi élethez, kialakul a kapcsolatkészség a gyermekben. Ennek hiányában persze a társkapcsolati anomáliák jelentkeznek. Ha felfogja a gyermek, hogy ő fontos, akkor azt is megtanulja, hogy mit jelent az önértékelés biztonsága, ha a szülők értelmes értékrendet adnak, akkor a megfelelő magatartásmintával szocializálódik a gyerek, és céltudatos életvezetése lesz, nem öntörvényű felnőtté válik.

Ha mindezt a pedagógus át tudja adni a gyermeknek, akkor megérzi azt ő is, a szülők is, és majd a gyerek is, hogy a család pótolhatatlan és mással nem helyettesíthető.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu