DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Doszkocs Zsuzsa, a Budai Gyermekkórház légzésrehabilitációs osztálya betegének verse következik.

Tűnődés... "Túl vagyok a kómán / Élek, ahogy hagyják. / És a gép duruzsol a fülembe / Miközben levegőt juttat a tüdőmbe... // Nem kívánom Néked / Ezt a nehézséget! / De belenézhetne a szemembe / Aki szerint túl nagy a létem költsége... // Szeretem a szépet, / Festek is sok képet. / És a gép duruzsol a fülembe / Miközben levegőt juttat a tüdőmbe... // A gazdaság sáros? / Haljak meg, tán már most! / De belenézhetne a szemembe / Aki szerint túl nagy a létem költsége... // Igyekszem a jóra, / Vágyom néhány szóra. / És a gép duruzsol a fülembe / Miközben levegőt juttat a tüdőmbe... // Hát Tisztelt Országház! / Ez a humanitás? / De belenézhetne a szemembe / Aki szerint túl nagy a létem költsége... // Komor ez a Világ, / Nekem helyet nem ád. / De belenézhetne a szívembe / Aki szerint nem vagyok méltó az életre."

Tisztelt Miniszter Úr! Miért kellett embereket bizonytalanságba, halálfélelembe kergetni? A Budai Gyermekkórház egyes épületeit valószínűleg értékesítik. Ebből ugye jut arra is pénz, hogy a légzésrehabilitációs osztály sorsát hosszú távon megoldják? Ugye a megoldáshoz a feladat mellett a megfelelő finanszírozást is biztosítják?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu