BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Megfigyelőként vagyok bent most a teremben, mert ezt a hosszú időszakot nem követtem végig, mint kedves képviselőtársaim, de egy gondolat megragadt bennem, amit Gusztos képviselőtársam mondott, hogy az ellenzék kétségbe vonná az ő pártjának a jó szándékát.

Régóta tudjuk, hogy a pokolba vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve, tehát önmagában az a vád, hogy esetleg mi kétségbe vonnánk azt, amit egyébként nem vonunk kétségbe, tehát a jó szándékot nem vonjuk kétségbe, de mindenesetre elgondolkodtató az a tény, hogy a kormánypártok részéről - a képviselőtársamon kívül néhányan még bent vannak a teremben - ön védi nagyon vehemensen azt az álláspontot, amit itt részünkre kifejt. Arról beszél, hogy gyűjtsük össze tíz évre visszamenőleg, hogy mennyi pénzt fordítottunk ennek a problémának a kezelésére; holott azért ennek a problémának a kezelésében, azt gondolom, a kisebbik tényező a pénzkérdés, mert alapvetően ez egy társadalomfelfogási kérdés, hogy a politika az ő eszközeivel egyáltalán milyen társadalomképet próbál sugallni vagy próbál egyáltalán mintaként felállítani.

Amikor olyan helyzetben élünk, hogy beszélünk a jövőnkről, a népesedésről, és az ellenzéki képviselők családról beszélnek, a kormánypárti képviselők pedig párokról beszélnek, holott az a probléma, hogy miért nyúlnak a gyerekek olyan eszközökhöz, amelyekkel megpróbálják magukat kiszakítani abból a mindennapi helyzetből, amibe ők valamilyen módon belesodródnak, és rosszul érzik magukat, ebből csak a család tudja őket kihozni, tehát azt gondolom, hogy a pénzkérdés itt a kisebb kérdés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és nem egymás jó szándékának a vitatása.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu