DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Két új miniszterünk jelölésének apropóján a reformok következetes továbbvitelének szükségességéről szeretnék beszélni. 2006 a szembesülés ideje volt, kimondtuk, hogy a magyarországi szociális modell agonizál, hogy a jóléti kiadások kezelhetetlen módon nőnek, hogy a szociális intézményeinket lényegében mesterséges módon tartjuk életben. Szembenéztünk azzal, hogy a mindenható, gondoskodó állam már nem képes gondoskodni, képtelen több pénzt és segítséget adni.

2006-ban azt láttuk, hogy a nyugdíjak, az egészségügyi ellátás, a gázár-kompenzáció, az önkormányzatok hiánya, a lakástámogatás, az oktatás és a BKV, a MÁV költségei együtt, egyenként 100 milliárdos nagyságrenddel terhelik meg évről évre a költségvetést, amelyre nem nyújtanak fedezetet megfelelő mértékben az adóbevételek, miközben azt is láttuk, hogy az oktatás nem ad versenyképes képzettséget, az egészségügy pedig nem kínál megfelelő minőségű szolgáltatást, hogy a 3200 önkormányzat finanszírozása az eredeti feltételek között nem fenntartható. Nagy volt az ijedelem, erre konvergenciaprogrammal válaszoltunk, és azzal, hogy a reformok mellett döntöttünk; meg amellett, hogy átgondoljuk az állam szerepét, feladatát, hogy szakítunk a közigazgatás 150 éves, avítt modelljével. Ellenzék és kormányoldal egyébként ugyanazt gondolta, hogy a bürokrácia túlméretezett és drága, a döntéshozatal lassú és pazarló.

Azt is láttuk 2006-ban, hogy Európa legtöbb országa ugyanezekkel a problémákkal küzd. Franciaországban, Olaszországban és Németországban az állam- és kormányfők ugyanazt a kérdést teszik fel, vajon Európa, vajon az ő országuk megreformálható-e. Eközben Kelet-Közép-Európa országai felismerték ezeket a kihívásokat, és többségükben mertek válaszolni rájuk. 2006-ban úgy tűnt, hogy kellően ambiciózusak vagyunk, ambiciózusabbak, mint az öreg Európa. Jól indultunk 2006-ban. Az SZDSZ és a koalíció általában készült az államháztartási reformra, a közigazgatás átszervezésére, a deregulációra, a privatizáció folytatására. Beszéltünk a nagy ellátórendszerek átalakításáról, az egészségügy, az oktatás, a nyugdíj és a szociális ellátás reformjáról.

Terveztük a közlekedés átalakítását is, az útigazgatás reformját, olcsóbb autópálya-építést, vasúti reformot, az energiapiac liberalizációját, mert azt mondtuk, tudtuk világosan, hogy Magyarország ideje drága. És úgy éreztük, hogy a reformok győznek. Nagy volt az elhatározás, de meglepetésre a politikai elit, a média, az értelmiség egy része azt mondta, gyorsítanunk kell, még többet kell tennünk.

(13.50)

Azt hiszem, az első tíz hónapban komoly sikereket értünk el. Kezdődött az egészségügy reformjával, ahol a patikaliberalizáció nagyon sok helyen lehetővé tette a gyógyszervásárlást, ahol több mint ezer gyógyszer ára jelentősen csökkent, ahol a vizitdíj az orvosoknál marad, ahol fölösleges többletkapacitásokat sikerült leépíteni, és azzal, hogy megindult a tb-jogosultság ellenőrzése, az egészségügyi kassza ebben a negyedévben történetében először többlettel zárt. Folytattuk a vasúti reformot, megkezdtük az energiapiac liberalizációját. Jól indultunk tehát, de minthogyha kezdenénk fáradni. A strukturális reformoknak pedig csak az elején vagyunk, de a kormány vitalitása minthogyha csökkenni kezdene.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nincs miért, és nincs is mire várni. Ön is tudja, hogy egy ország nem tud egy helyben állni, vagy fejlődünk, vagy hanyatlunk. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A koalíciós partner ma azt kéri tehát, hogy csináljuk meg azt, amire szerződtünk, és haladjunk előre. Folytassuk a reformokat, állítsunk fel egy világos reformmenetrendet! Folytassuk az egészségügyi reformot, és legyen ennek egy világos ütemterve! Folytassuk az oktatási reformot, tudjuk, hogy mikor és hova érünk el! Kezdjük el az önkormányzati reformot, ennek is legyen menetrendje!

Most az állam a pénzünk felét elviszi, többségünk már felismerte, hogy ez nem tarható, kezdjük tehát el a közteherviselés átfogó reformját. Haladéktalanul vegyük napirendre a közpénzügyek és a pártfinanszírozás kérdését is, hogy a közélet kitisztítható legyen. Kérem, ne féljünk változni! Sok kérdésben ott tartunk, ahol a hetvenes-nyolcvanas években voltunk. Félünk változni, félünk újat tanulni. Keveset foglalkozunk a saját képzésünkkel, a nyelvtanulással, nem vigyázunk az egészségünkre sem. A szociális rendszer elavult, de félünk hozzányúlni. A kultúra finanszírozása, a közmédia állapota is a Kádár-rendszerre emlékeztet. Ha nem változunk, a kádári örökséget és adósságainkat a következő generációra, a gyermekeinkre is átörökítjük. Törjünk ki ebből, merjünk bátran változni! Az SZDSZ ebben partner.

Köszönöm figyelmüket. (Közbeszólás a Fidesz soraiból. - Taps az SZDSZ, szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu