DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Három módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni - pontosabban mondhatnám, hogy háromféléhez - a "Legyen jobb a gyermekeknek!" nemzeti stratégiáról szóló anyag kapcsán.

Az első, amihez egy rövid megjegyzést szeretnék tenni, az, amit Révész Máriusz és hasonló szellemben Mécs Imre nyújtott be azzal kapcsolatosan, hogy a gyermekes családok hátrányainak csökkentése azon a módon is elérhető, ha állampolgári jogként a gyermekek után járó választójog is bevezetésre kerülne. Ugyanis az anyagban az 5. pontban "A jó kormányzás elve" alatt azt olvashatjuk, hogy a döntéshozók meghallják a kisebbségek és a legsebezhetőbbek hangját is, és nemcsak a jelen, de a jövő szükségletei iránt is fogékonynak kell lennünk. Megoldást viszont az anyag nem tartalmaz. És hogy ne csak óhaj legyen, nyilvánvalóan egyik biztosítása, talán a legjobb biztosítása, ha biztosítunk annyi szavazatot, ahány kiskorú gyermekről van szó.

A másik téma, amihez hozzá szeretnék szólni, az egy hosszú anyagnak egy részlete, mégpedig a 2284/16. módosítás, amelyben egy új fejezettel, egy V. fejezettel kívánják kiegészíteni a módosítást benyújtók az anyagot. Ennek a fejezetnek a lakhatási feltételek javításával kapcsolatosan ajánlanék a tisztelt jelenlévők figyelmébe néhány szempontot. Az előttünk lévő szövegben az szerepel a lakhatás biztonságánál: "Szükséglakások a gettósodó falvakban vagy településrészeken koncentrálódnak." Én azt hiszem, hogy ez nagyon mélyen összefügg más problémasorral, amit egyszer már érintettünk egy vitanapon, ami a vidék sorvasztásával foglalkozott, a kistelepülések fenntartásának a jelentősége talán éppen itt ragadható meg legerősebben.

A harmadik - és számomra nyilvánvalóan egy figyelemfelkeltést jelent - a saját benyújtott módosító javaslatom, ahol azt kérem, hogy olyan bővítés történjék a határozati javaslatban, hogy az Országgyűlés kérje fel a kormányt, hogy a gyermekek esélyeinek javítására dolgozzon ki és terjesszen az Országgyűlés elé átfogó gyermekjóléti programot a gyermekek értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének elősegítésére, a társadalmi beilleszkedési zavarok kialakulásának megelőzése céljából.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Ha megnézzük azt a szöveget, amely úgy kezdődik az előttünk fekvő szövegben, hogy a gazdasági fejlődés alapja a fenntartható társadalmi fejlődés, az egészséges, összetartozó, békés társadalom, akkor ez egyrészt elsőre kicsit álszentnek tűnik, mert úgy tűnik, hogy a kormány tevékenysége nem ezt erősíti. De mást szeretnék itt inkább kihangsúlyozni, azt, hogy árulkodó, hiszen itt a gazdaság tűnik fel mint célérték, és a társadalmi fejlődés csupán eszközérték ebben a fogalmazásban. Azért ez veszélyes, ha ezt elfogadjuk szemléleti megközelítéseken túl.

Éppen ezért az anyag ilyen szempontból keltett bennem súlyos hiányérzetet, és ezért adtam be módosító indítványt, hiszen az anyagi javak szűkösségén túl, annak elismerésével, hogy a legfontosabb és legsürgősebb feladat a súlyos gyermekszegénység enyhítése, nyilvánvalóan olyan szemlélet látszik, hogy az anyagi javak szűkössége és a munkaerőpiac jobb kiszolgálása és egyéb problémák, amelyek kapcsolódnak, kevésbé érintettek az anyagban. Ha arra gondolunk, hogy az Országgyűlés mostanság a kábítószer-használat visszaszorításáról, a dohányzás visszaszorításáról - főleg a fiatalkorúaknál -, az alkoholizmus visszaszorításáról folytat vitákat, és úgy néz ki, hogy alakulóban van, sőt talán már ki is alakult konszenzus sok tekintetben ezekről a kérdésekről, akkor azt hiszem, ha másról nem, erről a nagyon is kormányzati intézkedéseket kívánó kérdéskörről eszébe juthatott volna az anyag készítőinek, ha sikerül csökkenteni a gyermekszegénységet, ez önmagában még elégtelen lesz ahhoz a szép célkitűzéshez, amit az előbb felolvastam, tehát amelyik egy egészséges, összetartozó társadalomról beszél.

Ehhez még az is kevés, amit szintén a 14. oldalán olvasunk az anyagnak, hogy a gyermekek képességeiket időben sokféle irányban fejlesszék. Erre vonatkozóan ötletet nem ad az anyag. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egy fél percet kérek, elnök úr, hogy befejezzem.

Itt a Házban már esett szó arról, hogy Kodály Zoltán hazájában elhal a dal a gyermekek ajkán, én azt hiszem, hogy az érzelmi fejlődés, a csoportazonosság élménye, az emberi életnek tartalmat adó széppel, igazzal való megismerkedés nélkül (Az elnök ismét csenget.) nem foglalkozhatunk igazán a gyermekszegénység csökkentésével. Ezt érzem hiányosnak a nemzeti stratégiából.

Köszönöm szépen.

(21.20)

Forrás: parlament.hu