DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ezen törvényjavaslat, pontosabban a módosítás kapcsán is fölmerül az a kettősség, ami a határon túli magyarokkal való kormányzati politikát, illetve a magyar-magyar kapcsolatrendszert illeti. Itt is megjelenik a politikai klíma, illetve a törvényekkel szabályozott napi üzemmenet kettőssége. Ez a két dimenzió természetesen hat egymásra oda és vissza, jó esetben pozitívan. Itt azonban egy ellenkező jelenséggel találkozunk, nevezetesen azzal, hogy a magyar-magyar kapcsolatok, illetve a kormányzati határon túli magyar politika politikai klímája lényegesen rosszabb és romlottabb, bizonytalanabb és károsabb, mint ami a napi üzemmenet törvényekkel szabályozott hátterét jelenti, hiszen például ennek a kizárólag technikai módosításokat tartalmazó javaslatnak az esetében nagyobb a konszenzusigény, több a praktikus megoldások keresésére irányuló, korábban megnyilvánult szándék, és ezt is mutatja ez a törvényjavaslat, hogy tudniillik - ahogyan azt az előttem szólók már többször kifejtették, a két bizottsági ajánlás is ezt tükrözte -, ezekben az ügyekben megvolt az egyetértés.

Ami a politikai klímát illeti: egy kicsit olyan jelenséggel állunk szemben ezzel az egyébként nagyon praktikus, és mondjuk úgy, ahogy a kormány szokta mostanában mondani, finomhangoló törvénymódosítással kapcsolatban, mintha egy kórházi nagybetegnek hatékony és intenzív terápia, gyógyítás helyett szépen kifésülnék a haját, hogy ezentúl csinosan legyen nagybeteg. Tehát itt az igazi klímajavítás, az igazi politikai döntések ügyében nem tapasztalható érzékelhető pozitív változás. Természetes, hogy egy ilyen technikai jellegű módosítást ez a kormány képes volt megreszelni. Ennek örülünk, ebben részesek voltunk, egyetértettünk a javaslatokkal, és természetes, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénymódosítást a végszavazásban támogatni fogja.

Ami a politikai klímát illeti: itt több utalást történt - talán mint a sort záró vezérszónok visszautalhatok ezekre a momentumokra - a magyar-magyar kapcsolatok legutolsó két-három esztendejének fejlődésívére, pontosabban azokra a töréspontokra, amelyek voltaképpen hiteltelenítik ennek a kormánynak a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikáját.

(10.20)

Itt természetesen a kormánykoalíciót alkotó pártok politikai identitásának és a nemzeti kérdésnek az összefüggéséről is szó van, hiszen mondjuk úgy, hogy talán inkább kényszerpálya, púp a háton, valamilyenfajta, az ügy kezelésétől való tartózkodó idegenkedés tapasztalható sokszor. Ezt sajnos bizony még egy ilyen technikai jellegű törvénymódosításnál is el kell mondani, hiszen az akadozó működés, és ez a napi üzemmenetre vonatkozik, nemegyszer sajnos a tanácsi nívójú ügyintézés párosul bizony a regionális, a fejlesztési és egyéb fedőszövegeket tartalmazó irányelvekkel.

Egy törvénymódosítás indokait, érveit bárki fel tudja olvasni ebben az Országgyűlésben, aki a magyar ábécét ismeri. Finoman lehet ezekről a kérdésekről beszélni, magyar sorsról, magyar-magyar kapcsolatokról, az összetartozás szükségességéről, a nemzeti identitásról és arról, hogy bizony a magyarigazolvány, amely a korábbi elképzelések legszerényebb maradékaként maradt meg a magyar kapcsolatok intézményrendszerében, bizony hogyan képes akadozó módon bár, de biztosítani az anyaországi és az elszakított területeken élő magyar nemzeti közösségek tagjainak kapcsolatát.

Ez szép és nemes dolog, de hát sajnos arról is kell szólni, hogy ezek a törvényjavaslatok és ez a fajta kormányzati politika, politizálás, politizálgatás, a hozzá nem értés lelkiismeretes törekvéseinek néha aprólékos megnyilvánulásai bizony nem fedik el azt a kérdést, hogy bizony itt a kormányzat egészét illetően át kellett volna tekinteni, nem indulatosan, nem ködökbe révedve, hanem praktikusan és hatékonyan azokat a kérdéseket, hogy például értelmes és okos dolog volt-e megszüntetni a Határon Túli Magyarok Hivatalát, és helyette létrehozni azt a zsebszervezetet, amely egy államigazgatási mániának a tévképzete, egy mindent besöprő, központosító tévképzet egyik téves megnyilvánulása. Vagy másodszor azt a kérdést is érdemes volna megválaszolni, hogy például a Magyar Állandó Értekezlet megsemmisítése helyett nem lett volna-e célszerűbb a Magyar Állandó Értekezlet intézményi reformja, hogy működőképes legyen, hogy ne a magyar belpolitikai csatározások néha ízléstelenségbe torkolló színpada legyen, hogy tehát a magyar-magyar kapcsolatok működési fóruma lehessen, amit sajnos még a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma sem képes pótolni. Azzal együtt, hogy a KMKF - ahogy arra a képviselő asszony utalt - egyrészt kizárólag a magyar közösségek képviselőiből állván, operatívabb, praktikusabb egyeztetési fórumot jelenthet, azonban a Magyar Állandó Értekezlet felszámolása a reformja helyett, úgy tűnik, sikertelen volt, és visszautal sajnos arra a kiindulópontomra, amit ismételten el kell mondanom, hogy tudniillik a politikai klíma felesleges rontásához és rombolásához vezetett, hiszen az itt előttem felszólalók jó része valószínűleg nem ismeri azokat a határon túli magyar politikai álláspontokat, amelyek néha mások, ha kormánypártiak kérdezik őket, és néha mások, ha ellenzékiek kérdezik őket.

Viszont az a fajta állandó bizonytalanság és kölcsönös bizalmatlanság, amely ezeket a kapcsolatokat a napi üzemmódban is jellemzi, sajnos arra utalnak, hogy nem sikerült a kormányfőnek - aki ezt is centralizálta -, nem sikerült a miniszterelnök úrnak és a kormánynak ezeket a kérdéseket olyan, mondjuk úgy, kipárnázottabb, több empátiára, több kölcsönös megértésre és a hatékonyságra egyszerre hangsúlyt fektető megoldásokkal megvalósítania, ahogyan ez szükséges lett volna.

Szükséges lett volna, hiszen ez - ahogy a pesti utca nyelve mondja - ingyen van. Ez mindenkinek jót tett volna. Ez jót tett volna a kormánykoalíció pártjainak, a kormánykoalíciónak, jót tett volna még a Magyar Országgyűlés egészének is, nota bene jót tett volna a magyar-magyar kapcsolatoknak, miközben ugyebár nagy ívű nemzetpolitikai stratégiák készülnek. Most már annyi van belőlük, hogy jó lenne ezekből valami kicsi konkrétumot, többet is látni annál, semmint hogy most azt ünnepelgetjük itt szordínósan, hogy a Magyar Országgyűlés pártjai, úgy tűnik, egyet tudtak érteni a magyarigazolvány érvényességi határidejének törlésében és a pedagógus- és egyéb kedvezmények betétlapjának a beépítésével. Magyarul, hogy egy olyan dokumentumot, amely az egész kedvezménytörvényből gyakorlatilag mára megmaradt, ezt használható igazolvánnyá tesszük. Keserű öniróniával mondhatom, hogy gratulálhatunk magunknak. Óriási eredmény, hogy sikerült abban megállapodni, hogy télen általában hideg van, nyáron pedig meleg, bár ez most a klímaváltozással valószínűleg bizonytalanná válik.

Nem kívánok visszatérni természetesen a törvénymódosítás tételszerű pontjaira, ezeket a miniszter úr és a hozzászólók, a vezérszónokok, azt a három-négy pontot, amely a törvényjavaslat, az eredeti törvényjavaslat egyes pontjainak a módosításait tartalmazzák, ezeket felsorolni természetesen nem kívánom, hiszen ezekben - mint említettem - természetesen egyetértés van.

Amire végezetül mindenképpen szeretném illő tisztelettel, ám annál nagyobb hangsúllyal felhívni inkább a kormányzat, mint a kormánypártok képviselőinek a figyelmét, az az, hogy nem lehet mindent erőből, zsebből vagy pedig lopva, kapkodva és néhányszor a hozzá nem értés jeleit produkálva csak úgy megcsinálni.

Tisztelt Országgyűlés! Az az apró vagy inkább vékony szeletke, amiről most beszélünk, a bevezetőben említett nagy összefüggésrendszer egészének egy fontos darabja. Mi itt igazolványozgathatunk és üzenhetünk, hogy csak így tovább, mert majd minden könnyű lesz, hiszen mi még Szerbia-Montenegró, illetve Szerbia-Crna Gora, tehát az államalakulat megváltoztatása után még a jelenlegi politikai status quo nevét is olyan szépen átvezetjük az igazolványon, hogy csak na, azonban a Magyar Demokrata Fórumnak az az álláspontja, hogy ezzel a nemzetpolitika terén nem sokat tettünk. Ez ma már kétségkívül eredmény ahhoz képest, amikor néhány évvel ezelőtt a külügyi bizottságban a kormánytöbbség még arra sem volt hajlandó, hogy egy magyar-osztrák határvita, határszerződés kérdésében, mondjuk, Klingenbachot magyarul is Kelénpatakként belevegye a nemzetközi szerződés magyar változatába. Óriási ez az eredmény - mondom ironikusan. De félre az iróniával, mert ez nem ennek a helye, illetve az irónia itt csak keserű lehet.

Amire végezetül a Magyar Demokrata Fórum nevében a figyelmet, és még egyszer mondom, a kormányzat figyelmét szeretném felhívni - mert fel kell hívnom -, az az, hogy törekedjenek jobban nemcsak az együttműködésre, hanem az olyan együttműködésre, amely érdemi, és nemcsak az olyan együttműködésre, amelyet demonstrálni lehet a médiában. Nagyon fontosnak tartanánk azt, ha a Magyar Demokrata Fórum igazán higgadt, józan, praktikus, megindokolt álláspontját is figyelembe vennék. Félre ne értse a tisztelt kormány, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként én az MSZP-SZDSZ-koalíció kormányprogramján nem a Magyar Demokrata Fórum programját kérem számon, csak a józan észnek néha a tekintetbevételét, néha kipillantást a kormányzati függönyök közül az adminisztráció gépezetéből és a talán-talán, bizony talán túlzottan egysíkú önelégültség függönye mögül.

Nyilván nem meglepő ezek után, ha azt mondom tehát, hogy a Magyar Demokrata Fórum arra ösztönzi a kormányt, hogy a magyarságpolitika tekintetében térjen vissza az MDF által '90-ben kimunkált alapelvekhez; az alapelvekhez, ne a gondolkodásmódhoz - nyilván ez lehetetlen -, a közelítésekhez, alapelvekhez. Több praktikumot és több nemzeti felelősséget a koncepciók tekintetében is, mert a nemzetpolitikában csak egy felelős út létezik, ez pedig a konszenzus megteremtésének az útja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu