GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen ismerjük a problémát. Tegnap is volt erről egy kérdés a parlamentben, és a miniszter úr személyesen a helyszínen is meggyőződött arról, hogy valóban nagyon komoly problémát okozott a kedvezőtlen időjárás, főleg Kelet-Magyarországon. Most néhány mondatot idéznék a kárenyhítési rendszer expozéjából, visszautalva arra, hogy ez a kérdés már néhányszor előkerült itt. Csak az a baj, hogy amikor még nem ég a ház, akkor nem kell tüzet oltani, de az oltóanyagról sem gondolkodtak nagyon sokan.

Azzal kezdtem, hogy "A kedvezőtlen időjárás okozta károkat az üzleti alapon működő biztosítási rendszer soha nem tudta úgy kezelni, hogy az érintett termelők számára megnyugtató megoldást jelentett volna. A viszonylag magas biztosítási díjak miatt a termelők jelentős része nem köt biztosítást, továbbá vannak olyan káresemények, például az aszály, amelyekre a biztosítóintézetekkel egyáltalán nem lehet biztosítási szerződést kötni." Egyébként megjegyezném, tavaszi fagykárra lehetne, de nem nagyon élt ezzel senki, pontosan a viszonylagosan magas díjak miatt, vállalva nyilván az ezzel kapcsolatos kockázatokat is. "Ezen káresemények következményeinek rendezését a termelők mindig az államtól várták, amely korlátozott lehetőségeit kihasználva igyekezett az elvárásoknak megfelelni, az állam pedig a költségvetésben rendelkezésre álló, eredetileg más célra szánt források átcsoportosításával és kedvezményes hitellel, amely kamattámogatással és állami kezességgel volt alátámasztva, próbált a károsultakon segíteni. Így volt ez például legutóbb a 2003. évi rendkívül súlyos aszály esetén. Akkor 10 milliárd forint végleges támogatást és mintegy 46,4 milliárd forint kedvezményes hitelt biztosítottunk a termelőknek.

Az uniós csatlakozás következtében a helyzet e tekintetben is megváltozott, jelenleg sem az Unió által notifikált támogatási konstrukció, sem az ilyen célhoz rendelt pénzügyi forrás nem áll rendelkezésre, ezért a legutóbbi, 2005 tavaszán tartott Nemzeti Agrárkerekasztal-tárgyalások során felmerült a nemzeti agrár-kárenyhítési rendszer kidolgozásának igénye. Ezt követően került sor az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény módosítására, amely kapcsán a kormány feladatává teszi a nemzeti agrár-kárenyhítési rendszer kidolgozását. Jelen törvényjavaslat e feladatának kíván eleget tenni, amely egyébként része a Száz lépés kormányzati cselekvési program intézkedéseinek is."

"A rendszerbe a termelők, az általuk használt összes földterület alapján előre meghatározott, viszonylag csekély összegű hozzájárulás befizetését vállalva, önként csatlakozhatnak. Az állam arra vállal kötelezettséget, hogy a kárenyhítési kasszába évenként a termelőkkel azonos összeget fizet be, a kárenyhítés a törvényben szabályozott elvek szerint ebből a forrásból fizethető, de csak a rendszerbe belépett termelők részére, és csak az esetben, ha az említett károk miatt a hozamérték az előző három év átlagához képest a gazdaság egészében legalább 30 százalékkal csökken. A törvény fontos üzenetet is közvetít a termelők számára azzal, hogy csak akkor kaphatnak segítséget az államtól a mezőgazdasági termelést sújtó elemi csapások hatásainak enyhítésére, ha a forrásokhoz maguk is hozzájárulnak."

Tisztelt Ház! Ez az expozé novemberben hangzott el. Megcsináltuk a kárenyhítési rendszert, ehhez sajnos a termelők 6 százaléka csatlakozott, tehát nem igazán érezzük azt a fajta szolidaritást, amit a termelők időnként egymással szemben is kellene hogy vállaljanak. Ugyanis, ha teljes körű lett volna a csatlakozás, akkor most az állami hozzájárulással együtt 10 milliárd forint állna rendelkezésünkre ilyen lokális problémák kezelésére, mert igazából nem az egész országot sújtó történetről van szó. Lehet, hogy nem lenne elég. De mozgásterünk egy esetben van, segíteni nagy valószínűséggel - az európai uniós szabályokat figyelembe véve - azon a termelői körön tudunk, amely részese ennek a rendszernek. Azon dolgozunk, hogy hogyan tudjuk ezt a rendszert úgy kinyitni, hogy minél több termelő tudjon ehhez csatlakozni, de figyelembe kell azt is vennünk, hogy nem azonos típusú kár érte akár a gyümölcstermelőket sem. Ilyenkor az is megfontolandó, hogy a 30-40-50 éves gyümölcsösök hosszú távú sorsával mi legyen. Tehát valahol ezt a kérdést ezzel a fajta szerkezetváltási programmal is össze kell kötni. Egyébként nagy valószínűséggel az Európai Unió semmilyen pluszsegítséghez nem fog hozzájárulni.

Csak megjegyezném, az biztos, maga az uniós rendszer ehhez segítséget nem fog adni. Ugyan ígéret van arra, hogy lesz egy európai szintű kárenyhítési rendszer, de annak még nem nagyon látjuk a nyomait. Tehát ez tisztán magyar ügy marad. Még egyszer azt szeretném jelezni a termelők felé, hogy nem lehet mindig mindent az államtól várni. Azt gondolom, hogy önmaguktól is kell annyi szolidaritás, hogy segítsünk egymásnak, mert most sem az egész országot érte kár, hanem egy bizonyos részét. Ha a teljes termelői kör be tud lépni ebbe a rendszerbe, akkor nyilván az állam is megvizsgálja, hogy hogyan tud esetleg még valamilyen tőkepótlást ehhez a rendszerhez alkalmazni, de ehhez törvénymódosításra van szükség. Miután képviselőtársam is ebben a témában fog napirend előttit mondani, majd a következő válaszban még szeretném folytatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu