MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogyan már a bizottsági ismertetésnél is elmondtam, támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, az általános vitára való alkalmasságát is támogattuk. Azonban engedjék meg, hogy néhány olyan dolgot elmondjak és kiragadjak a törvényből, amely - úgy érzem - nemcsak a jelenlegi törvénnyel, hanem általában, bizonyos területek szabályozásával kapcsolatosan komoly problémákat vet fel.

Előre jelzem, hogy ennek a csomagnak elsősorban a légi közlekedésre vonatkozó fejezetével szeretnék foglalkozni. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt két-három esztendőben - sajnálatos módon - a légi közlekedés területén olyan intézkedések, olyan szabályozások születtek, amelyek egyre nehezebb helyzetbe hozzák a hazai légi közlekedés résztvevőit, illetve olyan szabályozások, rendelkezések, miniszteri vagy kormányrendeletek születtek meg, amelyek nem biztos, hogy minden esetben teljesen harmonizálnak az Európai Unió hasonló területen megszületett szabályozásaival.

Van néhány olyan probléma, amely itt a törvényben is egy kicsit visszaköszön, és erre szeretném felhívni a figyelmet; konkrétan a 11. §-ra, amely úgy szól, hogy a légiközlekedési hatósági eljárásért jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni, a díj fizetésének feltételeit, módját és a díj összegét a miniszter az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben állapítja meg. Úgy gondolom, ha valaki ezt elolvassa, azt tudja mondani, hogy ezzel alapvetően nincs különösebb gond. Valóban nincs, viszont az elmúlt években megszületett egyik-másik rendelet olyan nehéz helyzetbe hozta a hazai légi közlekedés szereplőit, ami, tényleg azt mondhatom, szinte az ellehetetlenülés határára sodorta őket, legyen szó akár egyéni vállalkozó légi szolgáltató cégről, akár a sportrepülők egészségügyi alkalmassági vizsgálatáról.

Tehát úgy érzem, ezt a paragrafust mindenképpen módosítani szükséges. Módosítani szükséges, hiszen, ha így megy át, és így fogadja el a parlament ezt a törvényjavaslatot - ezzel a paragrafussal -, akkor nem lesz a légi közlekedés hazai szereplőinek semmiféle olyan kontroll- vagy konzultációs lehetősége sem, amely biztosítaná számukra, hogy valamennyire is belelássanak a díjak, illetékek megállapításának rendjébe, illetve magába az egész szabályozási rendszerbe, hogy vajon mennyiben esik ez egybe az Európai Unióban elfogadottakkal. Sajnos, lehet tudni, hogy ma nagyon sok esetben lényeges különbségek vannak a hazai rendeleti szabályozás, illetve az Unióban alkalmazott különböző területeket érintő szabályozások között.

A másik terület, amelyet kifejezetten problémásnak érzek a törvényben - annak ellenére, hogy jómagam is el tudom fogadni magát a szándékot -, az pedig a 12. §, ennek is a (2) bekezdése, amely korlátozott légtereket hoz létre a környezetvédelemért felelős miniszter javaslatára. Tudják, tisztelt képviselőtársaim, az a helyzet, hogy valóban, május 10-től új légtérszerkezeti beosztás lesz érvényes Magyarországon, de ennek egy bizonyos része szinte végrehajthatatlan. Többek között konkrétan ezeknek a bizonyos környezetvédelmi szempontból korlátozott légtereknek az alkalmazása, illetve az ehhez kapcsolódó nagy sebességű, föld közeli katonai gyakorlólégterek együttese. Talán nem véletlen, hogy a nagy sebességű katonai gyakorlólégterek működése - információim szerint egyelőre - most május 10-től nem lép működésbe, hiszen maga az egész struktúra, az egész rendszer megoldhatatlan feladatokat jelent. Képzeljük el, hogy amikor egy nagy sebességű, földközelben gyakorlatozó vadászgép beér egy olyan légtérbe, amelynek egyébként 450 méteren van a teteje, mert mondjuk, védett madárfaj él alatta, hogyan és miként tudják azt megvalósítani, hogy egy akár 700-800 km/órás sebességgel közlekedő vadászgép - úgymond egy ugrással - kikerülje ezeket a légtereket. Ez több szempontból is gondot és problémát jelent.

Ezzel, amit most elmondtam, szeretnék rávilágítani arra, hogy bár a szándék jó, sok esetben nem biztos, hogy a megvalósítás, amely nem feltétlenül a törvényalkotás, hanem a mögöttes feladatok összehangolása - legyen szó légtérfelosztásról, rendeletalkotásról - bizony sokkal nagyobb körültekintést és sokkal nagyobb összehangolást igényelne.

Problémát látok a beterjesztett törvényjavaslat 19. §-ában is, hiszen Magyarországon nagyon sok olyan légi jármű van, amely az elmúlt 20-25-30-40 évben - vagy régebben is - a volt KGST, elsősorban volt Szovjetunió területéről érkezett Magyarországra.

(13.20)

Úgy értelmezem, és többen is úgy értelmezik szakértők, hogy ha valóban betű szerint betartjuk a hivatkozott 1592/2002/EK rendeletet, akkor nagyon sok légi járművet, amelyek ma is aktívak Magyarországon, egész egyszerűen le kell állítani, hiszen nem fognak rendelkezni azokkal a típus-, alkalmassági és különböző repüléshez szükséges papírokkal, jogosításokkal, amelyek egyébként a működésüket biztosítanák.

Érdekes módon a hozzánk hasonló országokban, legyen szó, mondjuk, Lengyelországról, Csehországról, Romániáról vagy Szlovákiáról, nem vagy csak sokkal kisebb mértékben szembesülnek ezzel a problémával. Tehát megint csak azt mondom, hogy értve a szándékot, amely az EU-jogharmonizációt kívánja elősegíteni, nem biztos, hogy teljes egészében és változtatás nélkül és a legszigorúbb formában kell nekünk itthon, Magyarországon egy európai uniós jogszabályt, illetve annak az alkalmazását ilyen formában és ilyen módon törvényben rögzíteni. Hiszen ez olyan versenyhátrányba hozza például azokat a mezőgazdasági vállalkozókat és vállalkozásokat, amelyeknek ez a kenyérkereseti, megélhetési forrásuk, amit egész egyszerűen nem tudnak áthidalni, hiszen nem tudnak több, akár százmillió forintért is olyan légi járművet, amely mezőgazdasági munkavégzésre alkalmas, nem fognak tudni beszerezni.

Végezetül még egy paragrafus, amellyel kapcsolatosan hadd mondjam el a kétségeimet. Ez pedig a 23. §, amely a szakszolgálati engedélyek kiadásával, illetve visszavonásával foglalkozik. Itt a régi szöveg, a jelenleg hatályos törvény szövegéhez képest egy kibővülés, amely a szakszolgálati engedélyek helyszíni elvételét és visszavonását is lehetővé teszi, illetve feljogosítja az eljáró hatóságokat a szakszolgálati engedélyek helyszíni visszavonására, ráadásul úgy, hogy a már előbb említett rendeletben a minisztert jogosítja fel ennek a szabályainak a meghatározására.

Sajnos ma ott tartunk, ahogy a bevezetőben is említettem, hogy a repülőstársadalom szinte már retteg attól, hogy mikor jelenik meg egy újabb rendelet, amely bizony hátrányos és előnytelen lesz a számukra. Itt megint csak azt szeretném, ha valamilyen módon ezen vagy puhítani lehetne, vagy finomítani lehetne, esetleg azokat a szakmai és érdekvédelmi szervezeteket valamilyen módon be lehetne emelni a rendelet kidolgozásába, akik ebben adott esetben nap mint nap érintettek lehetnek, hogy valóban egy olyan rendelet megalkotására kerülhessen sor, amely amikor szükséges, akkor valóban a szankció maximális erejével tud működni, de ne legyenek benne olyan túlszabályozások, amelyeknek viszont már káros vagy negatív következményei lehetnének.

Az általam elmondottaknak megfelelően természetesen, ahol lehet, ott részben módosító indítványt kívánok benyújtani. S mivel úgy gondolom, hogy itt nem politikai, hanem szakmai kérdésről van szó, kérem a kormánypárti képviselőket és a kormányt is, hogy támogassa majd a benyújtott módosító javaslatokat.

Még egyet szeretnék elmondani. Néhány hónappal ezelőtt, amikor tárgyaltuk a közlekedési törvényeket érintő csomagot, akkor is elmondtam, most is elmondom, és nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mindenképpen meg kellene teremteni annak a lehetőségét és feltételét, hogy egy új, a valós feltételeknek megfelelő légiközlekedési törvény kidolgozására (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a hozzá kapcsolódó rendeletek megalkotására kerülhessen sor, széles szakmai egyeztetés után, mert ma talán sokkal nagyobb igény van rá, mint néhány évvel ezelőtt. Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu