GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nagyon szépen köszönöm, elnök asszony, a szót. Téved, aki úgy gondolja, hogy itt kormánypárti és ellenzéki politikusok vagy pártelnökök személyes vitájáról lenne szó. Egyáltalán nem így van! És ez akkor sem így van, hogyha egyébként azt látom, hogy az ellenzék egynémely politikusa szívesebben beszél rólam, mint arról, hogy mit kíván csinálni az országgal, vagy ha ez utóbbiról beszél, abban pedig időnként szakmailag nincs köszönet.

Frakcióvezető úr, azt gondolom, nem érti akkor a dolgot, amikor úgy gondolja, hogy önmagában az adócsökkentés vudu-gazdaságpolitika lenne. Nem adtam még közelítően sem magyar fordítást; a vudu legyen a habadaba vagy a tohuvabohu szinonimája. Amikor azt mondom, hogy valami vudu-gazdaságpolitika, az az érvelés, amit önök használnak. Azt mondják, hogy csökkentem a társadalombiztosítási járulékot, és ebből fizetek 14. havi nyugdíjat. Ki mondta ezt? (Közbeszólás az ellenzéki sorokból: Senki.) Kormánypártok mondták? Mertek ilyen butaságot mondani? Kormánypártok nem mondtak ilyet! (Közbeszólások az ellenzéki sorokból: Mások sem!) Ki mondja azt, hogy ha csökkentjük az adókat, akkor az adók csökkentése olyan lendületet ad a gazdaságnak, amely gazdasági növekedésből több bevétel fog majd befolyni az államháztartásba, mint annak előtte volt? Ki mondja ezt a förtelmes butaságot? A kormány mondja ezt? Nem a kormány mondja ezt! Ezt az egyik ellenzéki párt, illetve annak vezetője mondja. Miért mondja? Mert fél reális programot adni.

Azt mondtam pár nappal ezelőtt, hogy gyáva. Most is ezt gondolom. Tudniillik gyáva az, aki nem mer szembenézni szakmai és politikai realitásokkal. Gyáva az, aki nem meri megmondani, hogy mit akar, és mint az egyik publicista ma írja, olyan programmal áll elő, amely Milton Friedman, a neoliberalizmus atyja és Kádár János hibrid politikájából állna. (Szórványos derültség a kormánypártok soraiból.) Miért történik ez meg? Mert egyszerre szeretne egymással kibékíthetetlen dolgokat mondani, és azt teszi, azt gondolja, az emberek ezt majd akkor el fogják hinni. Muszáj ebben az ügyben fölhívni valamennyi választópolgárt arra, gondolja végig, hogy amit hall, az nem szolgál más célt, mint a csábításnak a célját, illúziókeltést.

Mondhatják azt, hogy akire én hivatkozom, azok magyar akadémikusok - mit tudnak ők a bonyolult világ összefüggéseiről? Nyilvánvalóan vannak ilyen programok a világban. Hát nézzünk körül, vannak-e ilyenek! Aki népet akar boldogítani, annak erre föl kell készülnie. Nem elég szónoklatot tartani, fel kell készülni. Idéznék. Holnap lesz épp egy éve, hogy a Washington Postban megjelent egy elemzés arról, hogy az egyébként republikánus és adót nagyon csökkenteni szerető amerikai elnök két legfontosabb közgazdasági intézménye, az elnöki közgazdasági tanácsadók tanácsa, a Council és a szenátus költségvetési bizottságának elnöke vagy egyik tagja külön-külön tettek közzé elemzéseket. Az elemzés azt tartalmazza, hogy ha a bérek terheit csökkentik, akkor a tehercsökkenésnek, amit vegyünk 100 egységnek, 100 egység fog hiányozni akkor a költségvetésből, jó esetben, pozitív esetben 17 százaléka fog megjelenni a költségvetésben, 83 százaléka hiányt fog képezni. Ugyanerre a következtetésre jutott a szenátus költségvetési bizottsága: optimista verzió szerint öt év alatt - öt év alatt! - jó esetben 20 százalékkal képes kompenzálni a kieső bevételeket az esetleg megnövekvő gazdaság.

Kérem szépen, aki ennek az ellenkezőjét állítja, az nem mond igazat. Aki az ellenkezőjét állítja, lehet, hogy sámánnak képzelni magát - bár ahogy tudom, az önök pártjában divat az elnököt sámánnak hívni meg nagy varázslónak hívni; valamelyik párttársuk mondta ezt a választási vereség után, hogy jobb lenne sámánnak, mint törzsfőnöknek; én ezt nem tudom, ebben nem vagyok otthon, az az igazság, hogy hogyan kell a sámánokkal foglalkozni -, de az az igazság, hogy ez varázslat. De annak is nagyon rossz. Mondhatnák, hogy nem kell erre szót vesztegetni. Tudják, az ember a választási küzdelem hevében legyint arra, hogy csökkentsünk járulékot, és lesz belőle 14. havi nyugdíj. Akkor az ember ezt elnézi. Azt mondják, hogy jól van, na, idegesek, győzni akarnak, mondanak fűt meg fát. Na de hát igen messze vagyunk még ettől! Hát miért mondanak ilyen butaságokat? Miért kell azt mondani Magyarországon sok millió embernek, hogy kérem szépen, majd csökkentjük az adókat, és akkor ebből majd lesz nagyobb gazdasági növekedés, és helyreáll az egyensúly? Kérem szépen! Ez Magyarország becsapása! Ez hazugság! Ez olyan, amit az ember nem tesz meg - és arra kérem önöket, hogy önök se tegyék meg.

Azt gondolom, hogy fontos dolog programot írni. Még valami fontos: olvasni hozzá. Mert ha az ember olvas, akkor hátha megismeri a világot. Ezért arra kérném a frakcióvezető urat, hogy miután az elnöke nem mer velem szembenézni - mert ezeket a kérdéseket megvitathatnánk, csak pontosan tudja, hogy nem tud válaszolni ezekre a kérdésekre -, tegyen már meg nekem egy szívességet. Odaadnám Erdős Tibor akadémikus úrnak a könyvét, amely most Akadémia-díjat kapott. Az önök kormánya idején, '99-ben egyébként Széchenyi-ösztöndíjat is kapott. Az a könyv címe, hogy Növekedési potenciál és gazdaságpolitika. Témába vág, önök mostanában mindig erről beszélnek. Ha az elnökének nincs elég ideje, akkor javaslom neki, hogy csak az összefoglalót olvassa el, 30-34 oldal. Rá fog jönni belőle, hogy amit ő gondol a gazdaságpolitikáról, amit ő gondol a növekedésorientált gazdaságról, az lehet, hogy egy pártkongresszuson működik - de egy országban, ahol felelősség is van, ott csak kárt okoz. Károkozáshoz pedig nem kell pártelnök.

Köszönöm szépen. (Átadja dr. Navracsics Tibornak a könyvet. - Kezet fognak. - Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu