DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Ön arról beszélt, hogy több száz kistérség jönne létre, ha ennek nem szabnánk gátat. Mi ebben a Házban éppen most 14 kérelemről beszélünk, amelyből egyébként 6-nak helyt adott a tárca, és így is szól az előterjesztés; mindösszesen 8-ról, és nem több százról kell dönteni itt a módosító indítványok alapján, az ország Házában.

Ha már a politikát emlegettük, azért szeretném megemlíteni, hogy Budapest mellett még egy település volt az, amely mellé nem szerveződött kistérség a kistérségi kialakításnál: hát nem véletlen, Debrecen volt ez a település.

Ami pedig Schwartz képviselő úr mondandóját illeti, és a miniszter asszonyhoz is kapcsolódva, azért nézzük meg, hogy az egyes döntéseknél miként viselkedtek maguk a kistérségek, akik a legjobban ismerik a decentralizáció, illetve a szubszidiaritás elve alapján az érdekeiket, illetve a megyei területfejlesztési tanácsok. Ezek a legtöbb esetben támogatták az itt elutasított kérelmeket. Így volt ez egyébként például a devecser-ajkai kétpólusú kistérségben is, ahol Kerta - ha már a részletekbe belemegyünk - annyiban változtatta meg az álláspontját, hogy azt mondta, ha létrejön a devecseri kistérség, akkor azzal együtt kíván működni. Tehát a parlament döntése alapján együttműködésre képes és együttműködést vállalt.

Úgyhogy azt gondolom, hogy nem kell túlmenni azon a határon, ami a törvényjavaslatban szerepel, hanem arról a körről kell beszélnünk, és nyilván a négy alapelvből az egyik legfontosabb, hogy a nagy kistérségek kerüljenek megszüntetésre, és a másik indok, hogy ne lehetetlenüljön el az a kistérség, amelytől elválik a másik része. Ajkánál például azt írja a törvényjavaslat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ellehetetlenül. Schwartz Béla pedig épp azt bizonygatja, hogy milyen jó helyzetben van, akkor is, ha van külön kistérség, akkor is, ha nincs külön kistérség.

Forrás: parlament.hu