KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Azt hiszem, hogy idén most különös apropója is van a törvényhozás, a kormányzati akaratok szempontjából a gyermeknap megünneplésének. Úgy hiszem, az igazi kiindulópont egy jó kormányzati gyermekpolitikához az - ezt önnel egyetértőleg mondom -, hogy azt kell közpolitikává emelni, amit a családokban magunk is teszünk, vagy azok megtehetnek a gyermekeik számára, akiket nem korlátoz anyagi helyzetük vagy akár kulturális közegük.

Ezért tehát azt hiszem, hogy egyszerű a recept: követni kell a családok akaratát; követni a családoknak azt a közismert szándékát, hogy még nehéz sorban lévő családok is abból indulnak ki, hogy ha kell - idézőjelben mondom - a szájuktól vonják meg a falatot azért, hogy esélyt teremtsenek gyermekeiknek, hogy ne örökítsék át a nehéz sorsukat, hogyha nehéz sorsú családról van szó; vagy hogy iskoláztatással, jó példával olyan helyzetet teremtsenek számukra, hogy ők képesek legyenek kitörni ebből, hogy saját maguk által választott életet élhessenek.

Nos, nem másról szól a "Legyen jobb a gyermekeknek!" közös programunk - és remélem, mondhatom majd a mai szavazást követően, hogy közös programunk -, mint arról, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy azokban a családokban is segítséget adjunk a gyermekeknek egy ilyen esély megteremtéséhez, ahol ehhez amúgy saját erőből nem volna meg a forrás, saját erőből nem volna meg a háttér.

Én két kulcselemét említeném ennek a törekvésnek: az egyik a korai fejlesztés, a másik pedig a szülői minta. A korai fejlesztés, éppen annak érdekében, hogy a gyermekek az otthonról el nem hozható kulturális feltételeket a mi segítségünkkel, szolidaritásunkkal képesek legyenek még az iskoláskort megelőzően kiegyenlíteni, megszerezni azt a fajta képességet, tudást, ismeretet, amivel nem biztos bukói az iskolának, hanem versenyképesen kezdik meg az iskolát.

(13.10)

Tudjuk jól, hogy az egyik legnagyobb probléma éppen ezen gyermekek esetében az, hogy ezen esélyhátrányaikat az iskolában továbbörökítik, és a rossz iskolai eredménnyel bélyeget nyomnak a későbbi felnőttéveikre.

Ezért tehát, hogy a korai fejlesztés intézményeihez különös módon, a fejlesztési forrásokkal kiemelt módon hozzájáruljunk, ez kulcskérdés. Ez jelenti nyilván a bölcsődét, az óvodát, hiszen tudjuk jól, hogy például a roma gyerekeknek az óvodához való hozzáférésük éppen feleakkora esélyű, mint a többségi társadalomban, tehát ha valahol segítségre volna szükség, az esetek zömében a vidéki roma gyerekek, roma családok. Hogy számot mondjak, majdnem 80 százalékos az átlagos családokban az óvodába járás, míg a roma gyermekek körében 40-42 százalékos. Kifejezetten társadalmi figyelemre van ahhoz szükség, hogy azokat juttassuk előnyhöz, és legalább olyan mértékben tudjuk óvodába járatni, akik hátrányban vannak.

A másik kérdés a szülői minta, amire már ön is utalt. Nyilvánvaló, hogy egy olyan családban, ahol a gyereknek az a közkeletű bölcsesség, hogy tanulj fiam, hogy dolgozni tudjál, a családi minta által nem szemléltetett, sem a tanulás, merthogy végzettség, iskolázottság nélküli szülők vannak a családban, sem pedig a munka, hiszen nem kevesen segélyre bazírozva élik le az életüket, nos, abban a családban ez a két szó, ez a biztatás nem értelmezhető mint jó szülői minta a gyermekek számára. Ez ki is jelöli nyilvánvaló módon a felnőttképzést - zárójelben mondom: "Lépj egyet előre!" programmal válaszként -, másrészt pedig kijelöli a szociális támogatások és a munkában való érdekeltség beavatkozási pontjait.

Nem véletlen, hogy a nagy programot szemléltetendő és kiegészítendő, éppen az a törekvésünk, hogy a szülőknek ne érje meg segélyre berendezett életet élni, és nemcsak őmiattuk és a társadalmi többség okán, ahol nyilvánvalóan az a jobb, hogyha többen bejelentett munkán tartják vállukon az országot, a közös költségeinket, hanem éppen a gyermek szempontjából, aki azt kell hogy lássa, hogy még alacsony keresetért is, de meg kell dolgozni, és ez az az út, ahol a család számára a boldogulást biztosítani lehet.

Örömmel jelentem be, hogy az idén ismét megvalósul a gyermekek nyári étkeztetése (Az elnök a csengő kocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és az a szándéka a kormánynak, hogy az eddigi kísérletet lezárva, a következő évtől kezdődően sztenderdszerűen, a költségvetés keretében biztosíthassa a hátrányos helyzetű gyermekek nyári étkeztetését is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu