DR. LAMPERTH MÓNIKA önkormányzati és területfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor 1996-ban a Magyar Országgyűlés megalkotta a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényt, akkor úgy döntött, hogy a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveinek, valamint a területfejlesztési szempontból kedvezményezett térségek besorolásainak a feltételeit meghatározó dokumentumot saját hatáskörbe vonja, tehát országgyűlési határozat hivatott dönteni ezekről a kérdésekről.

Meghatározott időnként tehát az Országgyűlés felülvizsgálja, hogy a területfejlesztési támogatások, a decentralizáció, illetve annak az elvei és a kedvezményezett térségek besorolása milyen feltételek mentén születhessen meg. Ez '97-ben és 2001-ben is megtörtént, és most eljött az idő, hiszen 2006. december 31-éig kellett végrehajtani az előző koncepciót, hogy újra elővegyük ezt a kérdést, és az Országgyűlés döntsön arról, hogy ezek a támogatások, a decentralizáció, tehát hogy minél közelebb vigyük a döntéseket a helyi hatóságokhoz, az emberekhez, illetve a kedvezményezett térségek feltételrendszere hogyan nézzen ki.

Először szeretném röviden bemutatni, hogy a felülvizsgálat, most ez a 2007-es felülvizsgálat milyen célokat tűz ki maga elé, milyen céloknak hivatott megfelelni az Országgyűlés, amikor ezt a döntést meghozza. Egyrészt nagyon fontosnak tartom a kormány ezért a területért felelős tagjaként azt, hogy a támogatáspolitika eddigi gyakorlatát mérjük meg - vagy megmértük, amikor idehoztuk az előterjesztést -, és hogy egységesebbé tegyük a fejlesztési források felhasználásának a szabályait, mert ezek ma nagyon bonyolultak.

A másik, hogy fontosnak tartjuk azt, hogy megállítsuk a fejlesztéseknél, és ezen belül is a területfejlesztési forrásoknál a pénzeszközök elaprózódását. Ez egy borzasztó nehéz kérdés, mert miközben természetes, hogy minden település, még a legkisebb is szeretne egy saját kis bukszát látni, amiből ő támogatást kap, ez a nagyon tisztességes szándék és az ezt mérlegelés nélkül kiszolgáló döntéshozatali eljárás mégis odavezet, hogy a területfejlesztési támogatások hatékonysága alacsony lesz, hiszen a koncentrált, egy-egy térséget egy adott helyzetből, netán hátrányos helyzetből kibillenteni képes területfejlesztési koncentráció ilyen módon nem tud megjelenni. Ezért ennek az országgyűlési határozatnak ez egy fontos célja, hogy ezt megpróbáljuk megakadályozni, miközben elismerjük persze, hogy az egyes települések, a kistelepülések megsegítésére szükség van ilyen forrásokra, de ezt megpróbáljuk más módon megoldani.

Aztán a fejlesztéspolitika prioritásait figyelembe véve szeretnénk növelni a regionális fejlesztési tanácsok döntési hatáskörébe utalt fejlesztési források mértékét és körét. A támogatási döntések meghozatalánál nagyobb hangsúlyt akarunk helyezni a területfejlesztési szempontok és a területi hatások figyelembevételére, magyarul, hogy egy döntés annak a térségnek milyen előremenetelt fog okozni, milyen hatása van. Ezt jobban szeretnénk figyelembe venni, mint a korábbi időben.

Aztán nagyon fontos célkitűzésnek tartjuk, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségek gyorsabban fejlődjenek, kapjanak nagyobb támogatást, hogy ebből a hátrányos helyzetből ki tudjanak törni. És persze azt is fontosnak tartjuk, hogy a fejlett régiók a dinamizáláshoz, a további dinamizáláshoz kapjanak megerősítést.

Ezeket a célokat tartottuk szem előtt, amikor idehoztuk az Országgyűlés elé, és most néhány konkrétumról, hogy mit és hogyan szeretnénk ebben az előterjesztésben megvalósítani. Szeretnék itt feltenni egy költői kérdést, mert ezzel sokszor találkozunk a mindennapi gyakorlatban, hogy miközben a 2007-13 közötti európai uniós költségvetésben egy rendkívül jelentős fejlesztési forrás érkezik az országba, szükség van-e hazai támogatási forrásokra vagy sem.

Én területfejlesztési miniszterként szeretném világossá tenni, hogy szükség van, hogy európai uniós pénzekkel nem tudjuk minden területen kiváltani a területfejlesztési támogatási rendszert. Tehát ennek a rendszernek a funkciójához hozzátartozik, hogy egy egységes rendszerben az európai uniós források felhasználását is és a hazai területfejlesztési források felhasználását is szabályozza.

A kormány világossá teszi ezen előterjesztésben is, hogy középszinten a régióé a fejlesztés és a fejlesztéspolitika, tehát a régiót, a regionális területfejlesztési tanácsot szeretnénk erősíteni.

Az előterjesztés nagyon fontos funkciója, hogy a leszakadó vagy leszakadott térségek felzárkóztatását elősegítse, és hogy olyan partnerkapcsolatot építsen ki ebben a felzárkóztatási folyamatban a kormány, a területi szereplők, a régió és a kistérségek, a helyi szereplők között, amely egy erős partnerkapcsolatot is jelent. Hiszen meggyőződésünk az, hogy a felzárkóztatás csak és kizárólag akkor lesz és lehet eredményes és sikeres, hogyha ez a partnerkapcsolat kialakul, és egymást erősítő folyamatok indulnak el helyi szinten - kistérség, régió - és kormányzati szinten egyaránt.

És itt szeretnék hangsúlyt tenni a tervezésre. Meggyőződésem, hogy ez a határozat ezt is segíteni fogja. Régóta mondjuk, hogy az Európai Unió ötletekre nem ad pénzt. Kiérlelt, hatástanulmányokkal végiggondolt térségi tervezésre van szükség. Majd amikor idejön az Országgyűlés elé a területfejlesztési törvény, akkor abban szeretném előterjeszteni azt, hogy a kistérségeknél a területfejlesztési funkciót szeretnénk erősíteni, és azon belül is a tervezést, mert egy-egy kistérségnek igazi esélyt az ad az adott helyzetből való kitörésre, hogyha a települések, a településcsokrok, a kistérségek saját terveket készítenek, amikben eltervezik, hogy melyek lesznek azok a kitörési pontok, amelyek egy leszakadott térségnél ebből a leszakadott helyzetből való kitörést jelentik, egy egyébként meg fejlődő térségnél a fejlődés, a fejlesztés dinamizálását jelentik.

(10.00)

A térségekről fogok még beszélni, de szeretnék egy hangsúlyt tenni a városi dimenzió és a városfejlesztés mellé. Van egy személyes élményem is, amit a rendelkezésemre álló mindösszesen tizenöt perc nem tesz lehetővé, hogy részletesebben kifejtsek, de mégis szeretném önöknek elmondani, mert nagyon tanulságos.

Az elmúlt héten egy kétnapos ülése volt az Európai Unió területfejlesztési minisztereinek Lipcsében, és a lipcsei charta, amely a városi dimenzióval foglalkozik, a városi fejlődés és a városfejlesztés szükségességével, a perspektíváival, az eszközrendszerével, nagyon világossá tette, hogy ez egy nagy kihívás az Unió számára is, hogy a rendkívül különböző helyzetben, fejlettségi szinten, állapotban, szituációban lévő európai városok fejlődését, fejlesztését milyen eszközrendszerrel lehet ösztönözni. Ez igaz Magyarországra is, mert egész más helyzetben van Győr a geopolitikai helyzeténél, a nagyságrendjénél fogva, és egész más helyzetben van, mondjuk, Szolnok vagy Karcag, miközben mindegyik város.

Tehát én azt gondolom, nekünk fontos feladatunk az, hogy miután a magyar népesség 67 százaléka városokban él, hogy miközben a leszakadott térségek felzárkóztatását nagyon fontosnak tartjuk, a kistelepüléseken, a falvakban élő emberek sorsának rendezését, a fejlesztés előmozdítását nagyon fontosnak tartjuk, de a városi dimenzióval koncentráltan kell foglalkozni, mert a városok fejlődése, a városok fejlesztése húzza magával az egész térséget.

Minden pici faluban biztos nem lesz önálló munkahely, de ha egy városban lehet munkahelyet teremteni, akkor az 20-30 kilométeres körzetben adhat munkahelyet az embereknek; Magyarországon, de az egész világon megszokott dolog az, hogy valaki utazik 15 vagy 20 kilométert a munkahelyéért. Tehát igenis, a városok fejlődése, fejlesztése, a városi dimenzió a lipcsei chartában megfogalmazottakkal összhangban nemcsak az Uniónak, hanem nekünk, Magyarországnak is mint tagállamnak, mint uniós tagállamnak is fontos prioritást jelent.

Ennek az előterjesztésnek feladata, funkciója az is, hogy a versenyképességet helyi és regionális szinten is megalapozza és javítsa. A versenyképességet ugyanis az én felfogásomban nem lehet általában értelmezni, a versenyképesség mindig egy konkrét térségre vonatkozik, hogy egy adott térség versenyképes vagy sem. Nos, ennek az előterjesztésnek ez a feladata, ezt hivatott elősegíteni.

A kistérségekről. Éppen most tárgyalja az Országgyűlés - nemsokára a végére érünk - a kistérségek lehatárolásának módosításáról szóló előterjesztést. Eddig 168 kistérség volt, a kormány szándéka szerint ez 174-re nő majd, aztán hogy az Országgyűlés hogyan dönt, hogy ez ennyi lesz vagy kevesebb vagy több, ez majd az Országgyűlés döntésén múlik. Mindenesetre fontosnak tartom azt, hogy most egyszerre tárgyaljuk, és össze tudjuk vetni ennek a szándékát, előnyeit, a kistérségek besorolásáról, a hátrányos helyzetű vagy úgynevezett kedvezményezett térségek besorolásáról szóló szabályokat.

Amit most ide terjesztettünk ebben az országgyűlési határozatban az Országgyűlés elé, az egy korszerűbb mutatórendszeren, komplexebb mutatórendszeren alapul. Tehát egy kistérségről eldönteni azt, hogy ő most kedvezményezett kistérség vagy sem, hogy hátrányos vagy leghátrányosabb besorolást kap vagy sem, ez egy bonyolult dolog. Ezért döntött úgy a kormány, és nagyon sok hatástanulmányt készítettünk ezt megelőzően, hogy egy olyan komplex mutatórendszert hozunk ide, az Országgyűlés elé, amely magában foglalja nemcsak a gazdasági, nemcsak a foglalkoztatási mutatókat, hanem nagyon erős hangsúllyal a társadalmi mutatókat és a szociális mutatókat is. Tehát ilyen adatcsoportot hozunk ebbe a képletbe, mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy azok a térségek, ahol sok a szegény ember, ahol sok az alacsony iskolázottságú, halmozottan hátrányos helyzetben lévő ember és család, ők kapjanak többletsegítséget ahhoz, hogy ebből a helyzetből kitérjenek és kikerülhessenek.

Igazán örülök annak, hogy a nagyon hosszú előkészítő munka során valamennyi országos érdekszövetséggel, mind a hét országos önkormányzati érdekszövetséggel, a Kormány-Önkormányzat Egyeztető Fórumon ezt alaposan végigbeszéltük, egyeztettük, és a kormány által beterjesztett javaslatot teljes egyöntetűséggel valamennyi önkormányzati érdekszövetség, függetlenül attól, hogy kormánypárti, ellenzéki vezetésű, MSZP-s vagy fideszes az érdekszövetség elnöke, egyhangúlag támogatták, és megdicsérték a minisztériumban dolgozó kollégáinkat az alapos és lelkiismeretes munkáért, amit én is szeretnék itt most megtenni.

Szóval azon túl, hogy ez egy komplex mutató, ami minden szempontot a lehető legjobban próbál magában foglalni, azt is kimondja a szabályozás, hogy a legfrissebb adatokon kell hogy alapuljon. Ez van, amikor egyéves adott esetben, mert a KSH-adatoknál nem éppen napi adat ez a dolog rendszeréből következően, de azt rögzíti a jogszabály, hogy a lehető legfrissebb adattal kell dolgozni, és hogy mérhető, ellenőrizhető, nyilvános és időrendi összehasonlításra alkalmas legyen.

Ez azért nagyon fontos, mert legyünk őszinték, itt azok a kistérségek, amelyek most hátrányos helyzetű vagy leghátrányosabb helyzetű besorolást kapnak, és azok, amelyek nem, nagyon alaposan meg fogják nézni, igényelni fogják a polgármesterek, hogy mi alapján döntött a kormány a besorolásnál. Szerintem nagyon fontos, hogy ők ezt transzparens módon kiszámolhassák és láthassák, hogy kérem, ezért és ezért született meg ez a besorolás. Ezért úgy döntöttem, hogy egy tájékoztató kiadványt fogunk készíteni, amiben ezt nagyon világosan és transzparens módon bemutatjuk valamennyi érintettnek, önkormányzatoknak és mindenkinek, akit ez érdekel.

Azt is szeretném elmondani, hogy most a 168 kistérségből 95 úgynevezett hátrányos helyzetű kistérség van, és 48 úgynevezett leghátrányosabb helyzetű kistérség. Az új országgyűlési határozat alapján körülbelül hasonló a nagyságrend, ahogy modellszámítást végzünk, a hátrányos helyzetű olyan 92-93 körül lesz majd, a 48 leghátrányosabb helyzetű pedig körülbelül olyan 40 körüli kistérséget fog majd jelenteni. Ez nyilván függ attól is, hogy most milyen döntés születik a lehatárolás módosításánál, majd el fogjuk végezni a végleges országgyűlési döntés után a modellszámítást. Tehát nagyságrendben nem fog változni.

De amit még behoz ez a szabályozás, ami nagyon fontos, hogy a kormány az ország lakosságának leghátrányosabb, úgynevezett alsó 10 százalékát a népességszám alapján érintő kistérségeknél egy zászlóshajó programot, projektet indít, ami az európai uniós források egy nagyon koncentrált, nagyon célzott felhasználását jelenti a leghátrányosabb helyzetű kistérségek érdekében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm a türelmét. És még egy mondatot hadd mondjak, a tizenöt percemnek a végére értem. De szeretném képviselőtársaimat arra biztatni, hogy minden olyan módosító indítványt, amiről úgy gondolják, hogy javítja ezt a rendszert, nyújtsanak be, mert a kormány nyitott, és minden olyan, a rendszert javító módosító indítványt, amelyet a képviselőcsoportok, a frakciók, az országgyűlési képviselők fontosnak tartanak, nyitottan fogadunk, mert a tét nagy: azt várjuk, hogy az ország és térségeinek versenyképessége erősödjék, és a leghátrányosabb helyzetben lévő kistérségek felzárkóztatása érzékelhetővé váljék. Azt gondolom, ez egy nagyon nemes és szép célkitűzés, érdemes arra, hogy összefogjon ennek érdekében az Országgyűlés.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu