DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt szintén egy köszönömmel szeretném kezdeni, merthogy ez olyan törvényjavaslata volt az egészségügyi tárcának, ahol a patkó mindkét oldalának nagyon nagy arányú támogatottságát érzékelhettük, köszönöm szépen valamennyiüknek.

Azt gondolom, a teljes ágazat várta már az uniós csatlakozásunk óta ezt a szabályozást, hiszen háromoldalú volt a szabályozási kényszer: egyrészt meg kell felelnünk az Európai Unió jogának, figyelembe kell vennünk a 2006-os alkotmánybírósági döntést, és nem utolsósorban az ellátórendszer átalakítása miatt úgy kell átalakítanunk magát a munkaidőrendszert az egészségügyben, hogy a rendelkezésünkre álló orvosokkal, szakdolgozókkal, ronda és rosszabb szóval: humán erőforrással is ugyanolyan hatékonyan tudjunk gazdálkodni, mint bármi mással, ami rendelkezésünkre áll.

Új alapokra kellett helyezni tehát a szabályozást, hiszen az európai parlamenti és tanácsi irányelv, azaz a munkaidő-irányelv nem definiálta az ügyeleti idő fogalmát. Ezt a fogalmat kizárólag az Európai Bíróság értelmezte a különböző jogeseteiben, a bírósági ítéleteknek pedig az volt a lényege, hogy az ügyelet, azaz a munkáltató által meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban történő rendelkezésre állás teljes egészében munkaidőnek minősül, és ennek következtében figyelembe kell venni a munkaidő napi, heti és éves korlátjára vonatkozó szabályokat. Ez a tény tette szükségessé a nemzeti szabályozás felülvizsgálatát, amely elfogadásakor az ügyeletnek csak a tényleges munkavégzéssel töltött időtartamát tekintette a jogszabályalkotó munkaidőnek. Ezt a rendelkezést semmisítette meg az Alkotmánybíróság, ez indokolta tehát a felülvizsgálatot.

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a korábban kormányrendeletben szabályozott ügyeleti díjazásra vonatkozó szabályokat is. Díjazást szabályozni az Alkotmánybíróság véleménye szerint csakis és kizárólag törvényben lehet. Bár az ügyeletek munkaidőtartamának kérdése az EU-ban is az egészségügyi ágazat tekintetében merült fel élesen, az Európai Bíróság ítéletei szektorsemlegesek, ezért több ágazat tekintetében is következményekkel jártak. Ezért csupán az egészségügyi ágazati jogszabályok módosításával a kérdéskört nem lehetett volna megnyugtatóan rendezni, a kormány így a munka világát érintő jogszabályok átfogó felülvizsgálatát végezte el. Ezért ezt a törvényjavaslatot nem lehet függetlenül értelmezni a soron következő, az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslattól.

(21.20)

A leglényegesebb ágazati eltérés, hogy az egészségügyben a munkajogban bevezetésre kerül az úgynevezett egészségügyi ügyelet. Figyelemmel arra a tényre, hogy más ágazatokban az ügyelet alatt a munkavégzés elrendelése csak esetleges, ezzel szemben az egészségügyben az ügyelet alatti munkavégzés szükségszerűen felmerül. Az egészségügyi ügyelet ideje alatt történő munkavégzés nem fog rendkívüli munkavégzésnek minősülni, hanem az az egészségügyi ügyelet, illetve az ügyeleti feladatok ellátásának szerves részét képezi. Mint tudják, a javaslat rendelkezik a naptári évenként egészségügyi ügyelet céljából elrendelhető órák maximális számáról, valamint a rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségügyi ügyelet együttes időtartamának maximumáról egy-egy naptári évben. Rendelkezik az önként vállalt többletmunka maximális heti mértékéről, a kompenzáló pihenőidőről, valamint az egészségügyi ügyelet és a készenlét díjazásáról.

Nagyon fontosnak tartjuk a készenlét díjazását megállapító jogszabályi részt, amiről ne felejtsék el, hogy egy kötelező minimumot szab meg. Természetesen a képviselők által javasolt magasabb díjazás, itt gondolok a 13. ajánlási pontra, bármely intézménynek szabad választása. A javaslat a jelenleginél rugalmasabb, és az intézményvezetők, illetve az egészségügyi szolgáltatók működtetői, továbbá a munkavállalók számára nagyobb mozgásteret biztosító, a felek közötti megegyezésre a mainál jóval szélesebb körben ösztönző jogszabályi kereteket célozza meg. A javaslatunk alapján az ügyeleti díjat a felek megállapodása vagy kollektív szerződés alapozza meg fő szabályként. Ha nincs megállapodás, akkor a munkavállaló a heti 40 órás munkaideje mellett kizárólag heti 8 órában, azaz havi szinten kétszer 16 órában, kétnapi ügyeletben kötelezhető munka végzésére.

Ezenfelül munkavégzésbe, ügyeleti munka ellátásába munkavállaló kizárólag önkéntes munkavállalás esetében vonható be, amelynek azonban előfeltétele, hogy a munkáltató és a munkavállaló, azaz az egészségügyi szolgáltató és az ott dolgozó orvos, szakdolgozó megállapodjanak. Akkor sem marad azonban ellátatlan a feladat, ha ebben a formában nem oldható meg az ügyelet. Hiszen ebben az esetben a feladat ellátását számos más munkaszervezési formában, megoldással biztosítani lehet, alapvetően az intézményen belüli és kívüli humán erőforrás bevonásának rendszerszerű újragondolásával, ideértve a jelenleginél szélesebb körben alkalmazott készenlét vagy műszak szervezését, nyújtott műszakokat, lépcsőzetes munkakezdés bevezetését, a polgári jogi jogviszonyban közreműködő igénybevételét, vagy új lehetőség lesz a kizárólag ügyeleti feladatokra felvett munkavállaló alkalmazása.

A kormány által benyújtott törvényjavaslat a jelenlegi normál ügyeleti díjak mértékét javasolja törvényi szintre emelni. A javaslat természetesen ebben a tekintetben is összeegyeztethető a közösségi joggal, hiszen a díjazásra az irányelv nem alkalmazható, ez nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozási kérdés.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a javasolt módosítások a folyamatos egészségügyi ellátás biztonságát, az egészségügyben dolgozók kiszámíthatóbb körülmények közötti munkavégzését, a betegek pihent egészségügyi dolgozóhoz való jogát, valamint az egészségügyi intézmények stabil működését szolgálják, elősegítve ezzel az egészségügyi szolgáltatók tevékenységének magasabb szakmai színvonalon történő folytatását.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket, és kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatunkat. Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu