ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Béki Gabriella képviselőtársamnak mondom és jelzem, ugye, nem volt az nyelvbotlás, ön úgy mondta, hogy a nyugdíjas kort még nem érte el, hiszen a rendszer úgy épül fel, hogy az újonnan belépőket és az 52 év alattiakat érinti a rehabilitációs rendszer törvény szerinti folyamata. Tehát itt nem a nyugdíjas korhatár, hanem jelen viszonyok között az 52 éves kor fölött már nem lehet ezzel a kérdéssel foglalkozni.

A gazdasági társaságok esetében, amit Mátrai Márta is mondott, itt félő, hogy a rokkantnyugdíjast az egészségi állapotához képest milyen formában fogják kihasználni. Tehát itt is kell egy garancia mindenképpen arra, hogy legalább egyéves foglalkoztatást biztosítson, abban az esetben kapja meg azokat a kormány által vagy a garancia által adott támogatásokat, ami alapján érdemes neki a rokkantnyugdíjast vagy a 70 százalékos munkaértékű embert foglalkoztatni; tehát valóban legyenek benne azok a garanciák.

Amit Farkas képviselőtársam is mondott: itt vagy-vagy, vagy a kereset felső határa, a plafon kérdése. Tehát ezt a kérdést is nagyon pontosan meg kell vizsgálni, mert a vagy-vagy-nál a jelenlegi rokkantak számára ez egy olyan belső feszültséget fog okozni, akárhogy fog megjelenni a törvény, mert a törvényt önmagában nagyon nehezen lehet értelmezni. Az az ember, aki jelen pillanatban 67 százalékos rokkant és csak 46 éves, és vissza lesz rendelve, majd utána megállapítanak nála egy más állapotot, akkor abban a pillanatban teljesen kétségbe fog esni, és olyan lelki betegséget fog szerezni, ami alapján lehet, hogy százszázalékos rokkanttá fog válni.

Tehát ezeket a dolgokat is tisztába kell tenni ahhoz, hogy valóban mindenki számára érzékelhető és érthető is legyen, és valahol egy biztonságot is tudjon neki nyújtani. Azért is mondtam én azt, képviselőtársam, hogy érdemes lenne bizottsági módosítókkal tényleg feljavítani az egészet, és akkor úgy érzem, hogy elfogadhatóvá válik mindenki számára.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu