BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan kérdést tárgyal ma a parlament, amelyhez - úgy gondolom, hogy lényeges kérdés - türelem és alázat szükségeltetik; elmondom, hogy miért.

Úgy gondolom, a romaintegráció kérdése nagy kihívás a 2000 utáni új évezredben a magyar társadalomnak, a parlamentnek és a kormányoknak is. Lett ez volna máskor is, de úgy látszik, nem kapta meg a súlyát. Úgy gondolom, sürgős is, mert meg kell lépni azokat az intézkedéseket, és hangsúlyozom, konkrét intézkedéseket, amelyekkel az integrációs folyamatot elősegítjük. Jóvátehetetlen bűnt követnénk el akkor itt, a parlamentben is és ebben az országban, ha nem tennénk folyamatosan a cigányintegráció érdekében. Hangsúlyozom, folyamatosan cselekedni kell, és nem lehetnek benne lyukak kormányok között, és nem lehet úgy átértékelni, hogy vannak, amik megszűnnek, aztán valami mást találunk ki, és közben szünet van.

(17.40)

Mert önök is többen hangsúlyozták a hozzászólásban, hogy folyamatos cselekvésről van szó, és ami helyes és jó, társadalmilag hasznos, azt folytatni kellene. A jövő múlik ezen a kérdésen, a jövőnk, mert lassan azt látja az ember, hogy két Magyarország van: egy szegény Magyarország, amelybe beletartoznak jobbára a romák, és van egy másik, amelyet most nem minősítek. De úgy látszik, ha nem tudjuk ezt a kérdést, az integrációt megfelelő módon kezelni, segíteni, támogatni, akkor konfrontálódik e két Magyarország, és az nem lenne jó. Úgy gondolom, már csak azért sem, mert uniós tagállam vagyunk, ezenkívül a saját jól felfogott közös érdekünk - benne cigány és nem cigány -, hogy ebben az országban béke, rend legyen. Idézem a polgári kormánynak azt a fontos megjegyezését, amely arról szólt korábban, hogy a felemelkedés - legyen az bárki ebben az országban, ebben a világban - a munkán és a tanuláson múlik.

Most ehhez a feltételt meg kell adni. Azért vegyük csak számba a feltételeket! Sok mindenről lehet beszélni, de a munkának is vannak gondjai, persze a lakhatásnak is, mint arról az előbb szóltak, és a tanulásnak is vannak nehézségei manapság. Csak emlékeztetésképpen mondom, és kérem, bocsássák meg, ha picit visszapillantok, csak arról van szó, hogy itt az oktatás kérdését többen emlegették, többek között Sándor Klára képviselőtársam is. Igen, nagyon fontos, csak ne feledje el, hogy annak idején, amikor kormányon voltak, volt egy miniszter, aki a szegregációt támogatta az oktatásban, külön normatíva volt a Horn-kormány ideje alatt, most pedig az integráltat. Szóval, ilyen hibákat nem szabadna elkövetni, amikor valamilyen címszó alatt a szegregációt támogatják, aztán később pedig - pár év múlva - pont az ellenkezőjét.

Úgy gondolom, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy jó a stratégiai terv, mert kell ilyen - ha jó a stratégia. Jó, ha van stratégia, és jó, ha van terv. Úgy gondolom, hogy nekünk, parlamenti képviselőknek kötelességünk támogatni - és személy szerint magam is támogatok - minden kormányzati kezdeményezést, amely az integrációt elősegíti, de bocsássák meg nekem, az a tisztem, hogy felhívjam a figyelmet a hiányosságokra, a megoldási alternatívákra, hiszen ez a kötelességem. Nem vakít el kormányzati hurráoptimizmus, és azt hiszem, a feladatom is e tekintetben az a képviselőtársaimmal itt a Fidesz soraiban, hogy bíráljuk és kritizáljuk és kritizáljuk, de ugyanakkor, államtitkár úr, ezt az elképzelést, hogy ma erről tárgyalunk és országgyűlési döntés születik benne, mindenféleképpen támogatnunk kell. Hibáival, erényeivel, múltjával és jövőjével együtt támogatnunk kell, és együtt kell cselekednünk - mint Bencsik képviselőtársam is mondta - a jövő érdekében ezeknek a feladatoknak a megvalósításában.

Igen, undok módon, tiszteletlenül azt is mondhatnám, hogy köszönöm a felismerést a kormánynak, mert igaz, hogy harmadik ciklusban kormányoznak, de kérem, ne vegyék rossz néven, a második kormányzati ciklusban jutott eszükbe, hogy egyáltalán egy ilyen programot be kell nyújtani. Három ciklus, és a 9. év, de nem baj, jobb később, mint soha, úgyhogy mindenképpen üdvözlöm, és kérem, ne sértődjenek meg a megjegyzésemért, nem ezért tettem.

Nyilvánvaló, hogy minden ilyen koncepcióval, szakmai programmal az a gondunk, hogy mindig feltesszük a kérdést, mi a biztosíték arra, hogy megvalósítjuk, hogy teszünk érte, cselekszünk, és ahhoz, hogy cselekedjünk, a feltételeket is biztosítjuk. Mondta Teleki képviselőtársam, hogy jó ez a szakmai program. Én is bízom benne, de úgy gondolom, a szakmai program mindig komplex, ahhoz a feltételekről is beszélni kellene. Most ez nincs napirenden, elfogadom, csak a lelkükön fog száradni, ha a feltételeket nem erősítik, nem teszik mellé. Ebben némi kétségeim vannak a költségvetés állapotát illetően, de kérem, hazudtoljanak meg, szívesen bocsánatot fogok kérni, hogy kérem, kishitű voltam ebben a kérdésben. Mert drukkolok ennek a programnak, és drukkolok annak, hogy minél többet sikerüljön belőle megvalósítani. Úgy gondolom, nemcsak nekem kell drukkolnom, hanem mindenkinek - hangsúlyozom -, a társadalmi béke, a jövő, az életminőség érdekében.

Államtitkár úr! Engedje meg, hogy beszámoljak önnek arról - és most ne keressék a megjegyzéseim élét -, hogy gyakorló polgármesterként egy 18 ezres kisvárosban milyen dolgok fordultak elő az utóbbi 8-9 évben. Meg kell tapasztalni - és minden évben megtapasztalom -, hogy a cigány önkormányzat forrásai, tehát amit biztosít az állam, nagyon kicsik, mondhatnám, csúnyán kicsik. Miután a mi helyzetünk sem jobb, nem tudjuk kiegészíteni a cigány önkormányzat és önkormányzás pénzügyi feltételeit. Jó, ha erre is gondolnak, mert ez kevésszer kerül szóba. Szükségeltetik - ahogyan az ő működésükhöz és más nemzetiségek működéséhez is - a forrás, ide is pénz kell. Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, e kérdés mellé is fontos pénzt tenni.

Nem tudom, de '99-ben tapasztaltam meg, hogy cigánykoordinátort alkalmaztunk öt évig, és utána hirtelen megszűnt, és nem tudtunk. Nagyon jelentős munkát végzett, a városban a cigány kisebbség... (Kovács Tibor: Saját forrásból kellett volna.) Nincs rá pénzünk, de központi támogatásból, pályázat kapcsán nyertük el öt évre, aláírtuk a szerződést, utána nem volt pénzünk. Azért nem volt pénzünk, mert - hölgyek, urak, emlékezzenek rá, és ne provokáljanak, mert nem akartam ezt elmondani - 2003-ban, erről már szóltam egy napirenddel korábban, 500 millió forint működési hiányt produkált az 50 százalékos béremelés. Nem maradt rá lehetőség.

Akkor beszéljünk a Cherbo tanodáról. Volt egy nagyon jó program, megpályáztuk, de nem látom a jövőjét. A Cherbo tanoda annyit jelent, hogy a cigány gyermekekkel délután, külön napköziben - és a családdal - foglalkoznak, pontosan az integráció érdekében viselkedési ismereteket és sok más egyéb felvilágosító munkát tesznek hozzá a pedagógusaink, tanáraink.

A szociális bérlakás kérdésében elismerték, hogy a lakhatás fontos feltétel, de nem látom igazából a jövőjét, és nem láttam az elmúlt hat évben. Kérem, ne vegyék kritikaként, vagy vegyék kritikaként, csak ne haragudjanak meg érte, mert tényleg nem történt jóformán semmi. Beszámolhatok arról, hogy Szarvason a cigány lakosság vásárolt, épített és felújított lakásokat, most pedig ez nem megy. Nincs, és segíteni sem tudjuk, pedig tudunk adni méltányos áron - eszmei áron - telket.

A képzés: hölgyek, urak, voltak jó gyakorlatok, mégpedig annyi, hogy a "Küzdelem a munka világából..." és a közhasznú, ez tüneti megoldás, de munkahelyet jelent számukra. Ebben is sikereket könyvelhettünk el, csak ezek mindig hektikusak, tehát nem folyamatos. Egy ilyen kérdésben nem lehet megszakítani a folyamatot, az ösztöndíjban sem - jól mondtad, Flóri -, mert különben elbátortalanodnak, és visszamegy egy korábbi kedvezőtlen szintre az egész folyamat. Ezt folyamatosan csinálni kell. A szakképzésben például - nem értette, államtitkár úr, miért féltem a helyi szakképzést - nálunk roma gyerekek vesznek részt, szakmunkás-bizonyítványt kapnak, és próbálnak vállalkozni.

Úgy gondolom, nagyon lényeges kérdés a sport. Ezt megint ne vegyék kritikaként, de gondolják végig, hogy a sport milyen változásokon ment át, már minisztériuma sincs, már források sincsenek rá. Nagyon fontos a romaintegráció kérdésében a sport, a tanulás és a közművelődés. Éppen ezért féltem például a művészeti oktatást is. Nálunk a roma gyerekek zenélnek, táncolnak, és ezzel integrálódnak. Nagyon nagy gondom volt az ösztöndíjjal. Elindult egy folyamat a polgári kormányban, én akkor vettem észre - ezért valószínű, hogy az ismereteim hiányosak -, de, hölgyek, urak, ma nem tudok ösztöndíjat finanszírozni a város költségvetéséből. Nem tehetem meg. És gond, mert nálunk már van roma értelmiség, és nem látom a folyamatát, hogy legyen több. Mert lényegesen jobban megértik egymást az óvodában - ezt mindenki jól mondta - és az iskolában, ha van ebben roma segítőnk és tanárunk, és roma értelmiség.

A vállalkozóvá válás: hát ebben megbuktam, hölgyek urak. Jó pár éve próbálkozom azon, különösen a mostani 5-6 évben, hogy roma vállalkozóknak farmot létesítsünk, mert szeretik a lótenyésztést, de nem tudom megoldani, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, még földet sem tudtam hozzá szerezni. Pedig teszik ezt a dolgot, segítségre lenne szükség. Az integrált oktatás, hölgyek urak, nagyon fontos lenne. A roma gyerekkel inkluzív módon kell foglalkozni, kompetenciatípusú tanításban kell részesíteni, a kéttanítós modell pedig bevált, és jó, és sikereket értünk el, de nem látom a folytatását.

Nálunk az egészségüggyel nincs különösebb gond, bár nekem "Dile" azt mondta - isten nyugosztalja, meghalt -, hogy ez a görbe bot 70 embert rokkantosított le. Azóta az az orvos megbukott, de 70 leszázalékolt lett belőle. Amúgy különben az egészségügyben igényesek a szarvasiak.

Kérem, az SNI-s gyerekek; aki azt mondja, hogy nincs SNI-s gyerek, az nem mond igazat. Szükségeltetik pszichológus, logopédus, diszlexiaproblémákat kezelő is. Hölgyek, urak, ehhez támogatás kell az oktatásban, önök pedig ezt szűkítik. Kérem, ne tegyék! Értsünk abban egyet, hogy a munka, a tanulás az integrációt elősegíti. Elnök úr, köszönöm a türelmét. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Forrás: parlament.hu