DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan az MSZP vezérszónoka, Gúr Nándor is mondta, ezek a törvényjavaslatok összefüggő törvényjavaslatok, de azért érdemes külön-külön megvizsgálni, hogy például a köztisztviselői törvény vagy a közalkalmazotti törvény módosításai közül melyik az, amelyik itt, ennél a törvényjavaslatnál nem szerepel, de a másik törvényjavaslatnál szerepel.

A két javaslatot a kormány azzal indokolja, hogy mind a köztisztviselői jogállás tekintetében, mind a közalkalmazotti jogviszony tekintetében számukra a minőségi munkavégzés, tehát a színvonal emelése a cél. A köztisztviselői jogállással kapcsolatban még azt lehet mondani, hogy ott vannak olyan változások, amelyek valóban ezt a minőségi munkavégzést javíthatnák, itt azonban a közalkalmazotti jogviszony tekintetében ilyen nincsen, vagy alig fedezhető fel olyan eleme a javaslatnak, amelyben minőségi munkavégzésről van szó, hanem - ahogyan a törvényjavaslat általános indoklása is megfogalmazza - itt valójában a foglalkoztatás költségeinek csökkentése az elsődleges cél, ahogyan fogalmaz az általános indoklás, különösen a munkavállalói jogviszony megszüntetésének a költségeit kívánják csökkenteni.

Azaz megint oda jutottunk vissza, hogy ennek a törvényjavaslatnak nincs más célja, vagy legalábbis az elsődleges célja a közalkalmazotti elbocsátásoknak egy jogi eszközzel való segítése. Sajnos, ez megegyezik a köztisztviselői törvény szemléletével - hiszen a köztisztviselői törvénynek is elsődlegesen az volt a szempontja, hogy hogyan lehet a köztisztviselőktől megszabadulni -; ennek a törvénynek is az az elsődleges indoka, hogy hogyan lehet csökkenteni ezeket a költségeket, hogyan lehet a közalkalmazottak jogviszonyát, ahogyan fogalmazott az előző törvény, rugalmasabbá tenni.

A rugalmasság ebben az esetben a kiszolgáltatottságot fogja eredményezni. Gúr Nándor bármennyire is vitatkozott ezzel az állásponttal, én azt gondolom, hogy például az a megfogalmazás, amely egészen elképesztő a törvényjavaslat indoklásában, mely szerint a javaslat a kiérdemelt biztonság elvén alapul, kedves képviselőtársaim, egy jogviszonyban - egy munkajogviszonyban vagy bármilyen munkavégzésre irányuló jogviszonyban - a kiérdemelt biztonság azt jelenti, hogy lényegében az nem jogilag szabályozott biztonság, azt ki kell érdemelni.

(13.20)

Márpedig éppen ez a probléma, hogy egyáltalán a közszférában dolgozók számára pont az jelenti a vonzó lehetőséget, hogy az ő jogviszonyuk egy kiszámítható módon szabályozott jogviszony. Bár elfogadják azt, mondjuk, egy pedagógus elfogadja azt, hogy a kezdő bére bizony elég csekély lesz, de hosszú távon kiszámítható jogviszonyba lép be, és ebben a jogviszonyban akár még az életpályáját is el tudja képzelni. Ez a közalkalmazottakra már eddig is csak kevésbé volt igaz, elsősorban a köztisztviselőkre igaz, hogy egy életpályamodellben gondolkodhatnak, a közalkalmazottak valóban kicsit más kategóriába tartoznak.

Az úgynevezett kiérdemelt biztonság elve végigköveti a törvényjavaslatot, ki kell érdemelni azt, hogy bizonyos jogokat szerezzen a munkavállaló. Az egyik ilyen, ebből a tételből kiinduló változás az, hogy bevezeti a felsőfokú végzettséget igénylő munkakörök esetén a törvény, és kötelezővé teszi a gyakornoki időt, amelynek időtartama 2-3 év. A gyakornoki idő megítélésünk szerint rendkívül hosszú és indokolatlan idő, ugyanis a közszféra vonzóképessége tovább fog gyöngülni a versenyszférával szemben. Ha belegondolnak abba, hogy ha egy fiatal pályakezdő a versenyszférában helyezkedik el, három év alatt azért már valamire tud jutni, ahogy mondják, egyről a kettőre tud jutni, míg mondjuk, a közszférában az első három évben szabályosan helyben jár a munkavállaló, nincs érdemi előrelépés számára - ez nem fogja vonzóvá tenni a közszférát.

Persze, ha ez a cél, a kormánynak az a célja, hogy a közszféra ne legyen vonzó, amely céllal mi nem értünk egyet, akkor persze ez egy logikus döntés. De egyáltalán nem értünk egyet azzal, hogy a közszolgálatra ki legyen téve egy tábla, hogy vándor, ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Mert körülbelül így néz ki manapság egy pedagógusnak a munkába lépése, ha ezt a törvényt elfogadják.

A gyakornoki rendszer esetén egyébként nem érvényesül a munkáltató állásfelajánlási kötelezettsége, tehát tulajdonképpen a gyakornok a második vagy a harmadik év végén teljesen ki van szolgáltatva, kicsit azt mondhatnám, hogy próbaidőn van. A próbaidő arról szól, hogy belekóstolhat a közszolgálatba, a végén aztán el is mehet onnan, mert körülbelül ennyi a lehetősége. Amennyiben mégis ott maradna, akkor jönnek majd a további akadályok, amiket a törvényjavaslat szépen továbbgördít a közalkalmazotti előmenetel elébe.

A javaslat egyik magyarázata az, hogy közeledjen a munkajogi szabályokhoz a közalkalmazotti szabály. Igen ám, de például a három hónap próbaidő megállapítása, illetve a legfeljebb négy hónapig terjedő próbaidő a munkajogi szabályoknál szigorúbb. Az előbb már említettem a köztisztviselői szabályoknál, hogy ott 30 napos próbaidő lehet, és csak lehetőségként írja elő a törvény. Nem igaz, hogy mind a köztisztviselőknél, mind a közalkalmazottaknál mindkét törvényjavaslat közelít a munkaviszonyhoz, hanem annál még nehezebbé teszi a közalkalmazott vagy a köztisztviselő pályakezdését.

Ha azt a szabályt, és ezt Gúr Nándor felmagasztalta a kormánypárti oldal véleményeként, hogy a közalkalmazotti jogviszony csak pályázat útján létesíthető, általánosságban kiterjesztjük a teljes közalkalmazotti szférára - ha jól emlékszem, államtitkár úr azt mondta, hogy 500 ezer közalkalmazott van -, az teljesen abnormális, semmi értelme nincs bizonyos munkakörökben pályázati kötöttséget előírni. Azt gondolom, ezt lehet szűkíteni, egy bizonyos szűk körben elő lehet írni a pályázati kötelezettséget, de általánossá tenni óriási hiba lenne. A törvényjavaslat céljával sem egyezik egyébként. (Babák Mihály: Dilettantizmus.)

Ahogy mondtam, ha már valaki ott maradt a közszolgálatban, jönnek az újabb buktatók, ilyen például a végkielégítés. Ha egyszer eljut oda, a végkielégítés fele fog csak járni, amennyiben a közalkalmazott a számára megfelelő állást nem fogadja el. Persze azt, hogy mi a nem megfelelő felajánlott állás, a törvény eléggé nagyvonalúan kezeli. Summa summarum, az lesz a vége, hogy valójában a végkielégítések a felére fognak csökkenni. Hiszen amennyiben a közalkalmazott elfogadja a számára felajánlott állást, akkor nincs végkielégítés, mert tovább tart a munkaviszonya; amennyiben nem fogadja el, na, akkor lép be a fele végkielégítés. Tehát tulajdonképpen ez a törvény most megfelezi, 50 százalékkal csökkenti a végkielégítések összegét.

A törvényjavaslat összességében tehát rontja a közalkalmazotti pálya vonzóerejét, rontja a közszolgálati jogviszony tartalmát, minden szempontból hátrányokat okoz a közalkalmazottaknak. Ahogyan a köztisztviselőknél is megfogalmaztuk, nem látjuk az előnyét ennek a módosításnak, nem látjuk azt az oldalát, ahogyan mondtam, a közalkalmazotti szférában egyáltalán nincs betéve, vagy nagyon kis mértékben lehet felfedezni valamifajta minőségi munkavégzésre utaló szabályokat. Összességében tehát csak a hátrányokat fogják elszenvedni a közalkalmazottak, és semmiféle előnyét nem fogják látni. Nem is beszélve arról, hogy könnyebbé válik a közalkalmazottak elbocsátásának lehetősége, ebből az fog következni, hogy a közalkalmazottak, nem tudom megbecsülni, de ezreinek, tízezreinek elbocsátási hulláma várható. Ez a törvény megágyaz az elbocsátásoknak, semmi más célt nem szolgál, erre való ez a törvény, legalábbis a kormány filozófiájában.

A köztisztviselői törvény esetén is, és a közalkalmazotti törvény módosítása esetén is csak azt tudjuk mondani, hogy amit a kormány tesz, az a magyar közigazgatás, a magyar közszolgálat színvonalának süllyesztése, a magyar közigazgatás értékeinek lerombolása. Ilyen körülmények között az a sok tízezer, százezer ember, aki az állam alkalmazásában dolgozik, el fogja veszíteni azt a minimális lojalitását, amelyet egyébként az állam szolgálatában álló embereknek a mindenkori kormánnyal szemben, illetőleg a mindenkori állami működéssel szemben tanúsítaniuk kell. Ebből következik, hogy a törvényjavaslatot a köztisztviselői törvénnyel egyetemben elutasítja a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, nem tudjuk ezeket megszavazni. Megpróbálunk még módosító indítványokkal javítani a helyzeten, de sajnos a törvénnyel szemben elvi kifogásaink vannak, ezért nem tudjuk támogatni. (Babák Mihály: Anarchiához vezet.)

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu