KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azok az érvek, amelyek elhangzottak a megvalósítás szükségessége mellett, kétségtelenül nem vitathatók, hiszen a tranzitforgalom Magyarországon jelentős mértékben megnövekedett. Ez mindenféle problémát okoz a közutakon, az autópályákon, környezetvédelmi és egyéb problémákat is. Ezek az érvek nyilvánvalóan alátámasztják a dolog fontosságát.

Ugyanakkor el kell mondani, hogy a koalíción belül is jelentős vita van ebben a kérdéskörben. Kétféle álláspont van. Az egyik az, hogy a tarifarendszert létre kell hozni, és ehhez kell illeszteni egy díjbeszedő rendszert. Ebben a tarifarendszerben nyilvánvalóan meg kell határozni, hogy mely autópályákon, gyorsforgalmi utakon vagy főutakon kívánjuk megvalósítani ezt a rendszert, elkerülvén azt, ami például Csehországban bekövetkezett, ahol megvalósították a gyorsforgalmi úthálózaton ezt a rendszert, majd a forgalom azonnal átterelődött a főutakra meg az egyéb alsóbbrendű utakra, és ennek következtében lehetetlen állapot jött létre. Véleményem szerint ezen alapvetően változtatni kell.

A másik ugyanilyen probléma: a magyar társadalom nem tud elfogadni egy olyan változtatást, ami a tarifákban négy-tízszeres emelkedést eredményez. Ki kell számítani, hogy jelenleg mennyi a díjbevétel az autópályákon, mennyit tervez ez az előterjesztés - 230 milliárdot -, ebből kiszámítható, hogy átlagosan négyszeres terhelést jelent nemcsak a magyar, hanem minden vállalkozásra. Vizsgálandó, hogy egyáltalán elviseli-e ezeket a többletterheket a magyar gazdaság és a fuvarozói társadalom. Ha nem viseli el, akkor lehetetlen helyzetet teremt.

Megvizsgálandó, hogy egyáltalán milyen kedvezmények adhatók a magyar vállalkozásoknak, amelyek kompatibilisek az európai uniós normatívákkal. Az nem vitatható, hogy a "szennyező fizet" elv alapján, illetve használatarányosan kellene fizetni a használatért, de a magam részéről azt már vitatom, hogy ha egy Szabolcs megyei vállalkozó Budapestre jön, képes-e egy oda-vissza fuvarért 25 ezer forintot útdíjként kifizetni. Úgy gondolom, ezt ma sem, meg még néhány év múlva sem tudja kifizetni.

A másik kérdéskör az, ami itt megfogalmazódott, hogy egy rendszert akarunk megvalósíttatni egy befektetővel, aztán ez a rendszer öt év múlva úgymond átkerül az állam birtokába. Minek kell nekünk egy öt év alatt elavuló rendszer? Mert az elektronikában öt év alatt elavul a rendszer, és építhetünk egy újat. Nem lenne-e sokkal célszerűbb hosszabb időtávra szolgáltatást vásárolni, és azt mondani a szolgáltatónak, hogy ilyen szolgáltatást kérünk tőled, valósítsd meg a rendszeredet, és fejleszd folyamatosan, hogy teljesítse azokat az elvárásokat, amelyeket megfogalmaz a kormányzat?

Az érdekeltség megteremtése; miért ne lenne található olyan szabályozás, hogy akitől megrendelem ezt a szolgáltatást, érdekelt legyen abban, hogy mindenkitől, aki használja az utakat, beszedjék az úthasználati díjat, még egyszer szeretném hangsúlyozni, azt a díjat, amit a magyar gazdaság és a magyar társadalom képes elviselni. Erre még nem látunk garanciát ebben a törvényjavaslatban. Úgy gondolom, ezt módosítani kell, illetve alaposan meg kell fontolni, hogy mindazokra az aggályokra, amelyek a frakcióban részünkről is több esetben megfogalmazódtak, válaszolni lehessen.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu