TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha Bencsik János polgármester úr meghívott volna a településére, bizonyára nagyon szívesen lementem volna a kampányidőn kívül is, sajnálom, hogy nem tette meg, amíg államtitkár voltam. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) De szeretném jelezni azt (Babák Mihály: A kampányban sem hívott senki.), hogy még a civil életemben a Mésztelepen dolgoztam, és több olyan tanulmányt készítettem, amely azt gondolom, hogy minta lehet, mondjuk, egy városi rendezési terv kapcsán, amit egyébként az előző civil szervezet, ahol dolgoztam, az önök rendelkezésére is bocsátott - ez a Partners Hungary -, amit nagyon kevés részben tartottak be. Azt gondolom, hogy egy városrendezési terv nemcsak arról kell hogy szóljon, hogy hol fejlesztünk ott, ahol nincsenek romák, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy a Mésztelepen ilyen körülmények vannak.

Hadd mondjak egy konkrét példát, Ózdot mondta Fónagy János képviselő úr. Ott a Hétes-telepet az elmúlt időszakban már elkezdték felújítani, illetve különböző pénzeket tudtunk lejuttatni. Nem az számít, hogy milyen kormányzati pénzek állnak rendelkezésre, vagyis az is fontos, de hogy a helyi kezdeményezések milyenek, azt gondolom, hogy azok mindenképpen behatárolják ezt a feladatot.

Néhány dolgot a programról. Azt gondolom, a kétpercesekben már elmondtam, hogy a magam részéről nem azért támogatom, mert egy kormánypárti képviselő vagyok, és nemcsak azért, mert van néhány jó eleme, hanem lehetőséget teremt a magyarországi cigányság számára, és az a komplexitás, amit láthatunk ebben a programban, az mindenképpen jelenti azt, hogy valami elkezdődhet. Azért mondom ezt, hogy valami elkezdődhet, mert ezt már annyiszor mondtuk mi, politikusok és különböző civil szervezetekhez tartozók, hogy most tényleg hiszünk abban, hogy azok a prioritások, amelyek megfogalmazódtak, az a négy és a horizontális szempontok, azok mindenképpen jelentenek valamit.

Azért mondtam komplexitást, mert nagyon szeretném azt aláhúzni, hogy ha bármelyik területet ki akarjuk emelni, még akkor is, ha az oktatás nagyon sokak számára - mint számomra is - elsődleges prioritás, akkor nem lesz sikeres ez a program. Azért nem, mert lakhatási helyzet nélkül nem lehet a gyereket oktatási helyzetbe hozni, és nem lehet lakhatás nélkül, mondjuk, azt elérni, hogy egészségesen éljen valaki. Tehát azt gondolom, ezért tartozik oda, hogy komplexen kezeljük.

Ezért a fő prioritásban, az oktatás kérdésében néhány dolgot hadd emeljek ki. Mindenképpen fontosnak tartom, amit ma egyébként majdnem mindenki elmondott a különböző felszólalásában, a szegregáció megszüntetését. Nagyon nehéz ilyenkor már a harmadik, negyedik óra után újat mondani, de mégis azt gondolom, hogy egy adalékot mondok. Minden kormányzati felelősség talán az elmúlt 17 évben megvolt minden kormánynak abban, hogy tegyen, hogy azokban az állami forrásokban, amelyeket az iskolák kapnak, azokban ne legyen szegregáció. Azt gondolom, sokkal nagyobb odafigyelés kell ahhoz, hogy ez ne történjen meg, mert mondhatjuk mi akár a parlamentben, akár a parlamenten kívül, hogy a szegregációt elítéljük, viszont sokkal jobban oda kell hatni, és reméljük, hogy ez a program, amit megfogalmazott, pontosan azt mondja ki, hogy állami forrásból ne engedjük meg azt, hogy egyetlenegy diszkriminációs jelenség is legyen. Azt gondolom, hogy én ehhez csak a nevemet tudom adni és a munkámat, mert ez egy igen fontos jelenség lehet, és talán vissza tudjuk szorítani azt a szegregációt, ami egyébként a legnagyobb probléma ma Magyarországon, mert ha rámegyünk a foglalkoztatásra, akkor ott ugyanazt a helyzetet tudjuk leképezni, hogy miből is adódik a legnagyobb probléma? Abból, hogy azért nem tudnak munkát vállalni a romák, a cigányok, mert azt látják, hogy ha van felvétel és telefonon jelentkeznek be, addig tökéletesen megfelel a szakmai prioritásoknak, viszont akkor, amikor odaér és meglátják, akkor már nincsen felvétel. Ezt azért nagyon nehéz kezelni csak politikai eszközökkel, mert ehhez kell egy olyan társadalom, amely átérzi ennek a súlyát, hogy amennyire ki lesz rekesztve a társadalomból, és nem a szakmai prioritások fognak előtérbe kerülni, akkor nem lehet arról beszélni, hogy nem egy eltartott népcsoport lesz ebben az országban a magyarországi cigányság.

Tehát azt gondolom, hogy talán valamilyen szinten nem visszasírva a rendszerváltás előtti időszakot, hanem jelezni azt, hogy akkor 97-98 százalékos volt a munkát vállalók aránya, ez mindenképpen jelezte, hogy a magyarországi cigányság aktívan szeretne dolgozni, és az aktív munkaképességet szeretné továbbra is fenntartani.

A lakhatási helyzet kérdése: itt két olyan elem van, amit nagyon fontos megemlíteni. Az egyik elem az önkormányzati bérlakások helyzete, amelyet a program is, és már volt szó róla, az ombudsmani jelentés is többször elemzett. Azt gondolom, hogy a helyi önkormányzati rendeletek mindenképpen kell hogy valamilyen szinten kapcsolódjanak ehhez a programhoz, mert a bérlakások helyzetét újra kell gondolni. Nem mondok mást, csak egyetlenegy témát ezzel kapcsolatosan. Nincsen olyan jogszabály, amely kezelné azt a kérdést, hogy aki kapott, mondjuk, 25 évvel ezelőtt egy önkormányzati bérlakást, és azóta az anyagi helyzete nagyon megváltozott, ami azt jelenti, hogy pozitív értékben megváltozott, és esetleg egy villája van már Balatonon vagy éppen Velencén, mellette pedig bérlakásban lakik, és az, akinek egyébként kellene, annak pedig nem tudjuk kiutalni, mert vagy albérletbe kiadta azt a lakást, vagy éppen valamelyik rokona lakik benne. Azt gondolom, ezt a kérdést újra kell gondolni akkor, amikor az önkormányzati bérlakásokat majd fogjuk tárgyalni, hogy hogyan lehetne esetleg úgy megoldani ezt a kérdést, hogy ha a vagyonosodás elindul, akkor természetesen az önkormányzati bérlakásokat vissza kellene szolgáltatni az önkormányzatoknak, tehát a fenntartóknak. Ez az egyik oldala.

A másik oldala pedig, amiről megint több szó is esett, a szegregált telepszerű lakókörnyezetek felszámolása. Azt gondolom, hogy ha valamit, akkor ezt nagyon nagy dolognak tartom, hogy az elmúlt ciklusban, amikor én is államtitkárként dolgoztam, ez a program elindult. 2005-ben volt az első olyan költségvetési év, ahol külön soron szerepelt a cigánytelepek felszámolása. Mindenki vitatkozott, és azt mondtam, hogy ebben egyetértek, hogy kevés összeg volt erre a telepfelszámolási programra, de egyetlenegy fontos momentum volt ebben a részben, hogy politikai szándék mutatkozott arra, hogy van itt Magyarországon 550-600 cigánytelep, ahol egyébként közel 120 ezer ember él, és ezzel kell valamit kezdeni.

(17.30)

Azt gondolom, a politikai felismerés mindenképpen fontos számomra, hogy ebben a programban láthatóvá vált, hogy valamit kell tenni. Így lehet ezt a kettőt összerakni, hogy ha az önkormányzati bérlakás rendszerét átgondoljuk, és átgondoljuk, még jobban próbáljuk erőltetve a cigánytelepek felszámolását ebben a programban megjelentetni, akkor én azt gondolom, hogy mindenképpen nagyon sokat tudtunk tenni.

Az utolsó szakmai kérdés, ami fő pillérként számít, az egészségügy. Ugye, többen elmondták az egészségügy vitájában, hogy hány évvel előbb halnak meg a magyarországi romák. Nem szeretném megismételni, de mindenképpen arról az okról, amely ezeket a problémákat előidézi, néhány gondolatot még visszatérően hadd mondjak.

Tudomásunk van arról, hogy a magyarországi cigányság élethelyzete okozza azt a helyzetet, amely az egészségügyben megjelenik. Úgy pontosítanám, hogy ha nincs valakinek munkája, és sikertelenek a gyerekei, akkor természetesen olyan helyzetbe kerül, amelyben kilátástalanná válik az élete, és innentől kezdve olyan érrendszeri betegséget, daganatos betegséget szenved el, amely kilátástalanná teszi az életét. Ezért azt gondolom, hogy ha az egészségügyi helyzethez hozzányúlunk, akkor én nem azt a bűvös szót használnám, hogy prevenció, hanem a prevenció helyett azt mondanám, hogy munkát próbáljunk meg biztosítani. Az oktatásban a gyerekeinknek minél sikeresebben próbáljuk meg elérni az eredményességét, mert akkor biztos, hogy egy olyan helyzetet tudunk kialakítani, hogy a szülők szívesen élnek, és szívesen veszik azt, hogy a gyerekeik sikeresek, és nekik maguknak is munkájuk van. Azt gondolom, ez az elsődleges. Persze fontosak a szűrések, az egyéb orvosi ellátások, de mindenképpen fontosnak tartom, hogy ezeket a prioritásokat megfogalmazzuk.

Végezetül pedig, hogy hogyan is gondolom a költségvetést: azt gondolom, nemcsak a magyar forrásokra van szükség, ahogy Farkas Flórián képviselő úr mondta, hanem szükség van azokra az európai uniós forrásokra, amelyeket megjelöl az NFT II., mert azok a fejlesztési források, mint ahogy nevesítve is vannak, most már 35 hátrányos helyzetű kistérség van, amelyet ebből a pénzből fejleszteni fognak mindenképpen. Ezenkívül pedig vannak azok a források, az OFA-források, különböző európai szociális források, amelyek mindenképpen hazai és nemzetközi forrásokat fognak megjelentetni a programok mellé. Ezek talán hozhatnak egy olyan eredményt, amely - még egyszer szeretném aláhúzni - nem azt fogja eredményezni, hogy a választásokkor ki fogja megnyerni a magyarországi romákat, és ki fog több szavazatot odavinni az urnákhoz, hanem láthatunk eredményeket, és valóban az oktatásban, a foglalkoztatásban, a lakhatásban, az egészségügyben és a horizontális programokban láthatunk eredményeket.

Köszönöm szépen a tisztelt figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu