JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Gyenesei képviselő úr felvetése késztetett arra, hogy én is elmondjam ezzel kapcsolatban a véleményemet. Bár, mint Farkas képviselőtársam már jelezte, közösen nyújtottuk be a módosító javaslatokat.

Ha elfogadjuk, hogy a lakosság mintegy 30 százalékát kitevő kistérségek a kedvezményezettek, akkor ebből már eleve következik, hogy ez a 30 százalék kedvezményezett, ezek tehát hátrányos helyzetben vannak. Hogy ebből mennyi a leghátrányosabb, annak a meghatározásával ugyanúgy nem vétünk, ha 15 százalékot mondunk. Azt is lehetne, amit ön mond, képviselő úr, hogy legyen valami. De megint az a kérdés, hogy 50 százaléka a mutatónak vagy a mutató átlagának. De lehetne 45 százalék is vagy 55 is.

Ha a magyar valóságot nézzük, azt látni kell, hogy az elmúlt években vagy évtizedekben nagyon megfogalmaztuk, hogy a hátrányos helyzeteket megszüntetjük, felzárkóztatjuk, de nem értünk el érdemleges eredményt ezen a területen. Ha a leghátrányosabb besorolású, tehát a legnagyobb kedvezményt élvező kistérségek számát a jelenleginél szűkebbre vesszük, akkor nem járunk el jól, nem járunk el helyesen. Mert hogyan magyarázzuk meg azoknak a kistérségeknek - most 48 ilyen van -, hogy miért csak 40 lesz vagy 42? Mi indokolja a szűkítést? Felzárkóztak? Nem. Azt meg tudjuk magyarázni, ha a besorolásnál valaki az ötvenkettedik lesz, hogy már nem leghátrányosabb helyzetű, mert vannak nála rosszabbak. De miért szűkítsük a kört? Ha a négy vagy hat évvel ezelőtti besorolásnál nem 48 lett volna, hanem 40 a számuk, akkor most nem terjeszteném a kört, de a szűkítést nem tudom elfogadni.

Köszönöm, elnök úr.

Forrás: parlament.hu