TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az állami vagyonról szóló törvényjavaslat beterjesztésével a kormánynak az a célja, hogy az állami vagyonnal való gazdálkodás átláthatósága és hatékonysága javuljon, tere nyílhasson olyan új, a jelenlegieknél, az eddigieknél hatékonyabb, költségtakarékosabb vagyonkezelési megoldások alkalmazásának, amely lehetővé teszi az állami vagyon értékének megőrzését, gyarapítását, a közérdekek jobb szolgálatát. A törvényjavaslat alapelveit - miszerint egységes jogszabályi háttérrel, egységes logikával kell ezentúl az állami vagyont kezelni, hogy legyen kiterjedtebb a parlamentnek, a parlament frakcióinak ellenőrzése az állami vagyonnal való gazdálkodás felett, hogy minden esetben legyen ára az állami vagyon kezelésének, a vagyonnal való gazdálkodásnak, illetve, hogy a vagyon kezeléséből és hasznosításából származó bevételeket kizárólag a vagyontömeg megtartására, gyarapítására, a vagyon kezelésére lehessen felhasználni, és nem költségvetési finanszírozási célokra - az országgyűlési vitában lényegében egyik frakció sem támadta, ezekhez hozzászólás, módosító javaslat a vitában nem volt.

Két kérdéskör tekintetében volt éles a vita. Az egyik a Nemzeti Földalap, illetve Földalapkezelő Szervezet státusának rendezése. Ahogy Herbály képviselő úr a vitában elmondta, elkészült egy olyan módosító javaslatcsomag, amely a kormány szándékaival is találkozik, a mezőgazdasági bizottság szándékaival is találkozik, és lehetőséget biztosít arra, hogy továbbra is a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter legyen a földbirtok-politika, a Nemzeti Földalap szakmai kérdéseivel kapcsolatos minden döntés meghozója, illetve ezeknek meghatározója. A döntések végrehajtója, vagyis az eddigi Földalapkezelő Szervezet integrálódik az egységes vagyonkezelő szervezetbe, nem érintve tehát sem az agrárminiszter szakmai felelősségét, és nem érintve a Nemzeti Földalap kezelésére korábban létrehozott és a szakmai szervezeteket is magában foglaló ellenőrző bizottság feladat- és hatáskörét. Olyannyira nem, hogy a Nemzeti Földalap a törvényjavaslat elfogadása esetén jelentősen bővül, kibővül mindazokkal az állami tulajdonú földterületekkel, védett és védelemre tervezett területekkel, amelyek a jelenlegi törvényi szabályozás szerint nem részei a földalapnak.

Jelentős volt a vita a törvényjavaslat melléklete kapcsán is. Ezzel kapcsolatban legyen szabad azt megjegyezni, hogy egyrészt el kell azt dönteni általánosságban is, konkrét esetekben is, hogy az állami célt egy-egy szektor, egy-egy gazdasági társaság tekintetében szabályozással, normatív módon és/vagy tulajdonosi jogok gyakorlásán keresztül lehet elérni. A mai helyzetre nehéz lenne azt mondani, hogy minden esetben a tulajdonosi jogok gyakorlása az a módszer, ami célravezető vagy legalábbis a leghatékonyabb az állami feladatok ellátása tekintetében. Bizonyosan van sok olyan cég, és van sok olyan kisebbségi tulajdonrész, ahol valamennyi frakció megítélése szerint nem ezzel, hanem szabályozással lehet lényegesen hatékonyabban érvényesíteni az állami feladatokat.

El kell azt is dönteni, hogy a gazdasági társasági forma-e a leghatékonyabb az állami feladat ellátására. Van sok olyan eset, a Nemzeti Színházat hadd hozzam most példának, ahol nem attól működik a dolog, nem attól jó, nem attól látja el az állami feladatot, hogy gazdasági társaság vagy költségvetési szerv. El kell dönteni, hogy a szabályozási hátteret, a különböző számviteli szabályokat, gazdálkodási szabályokat figyelembe véve melyik a jobb. Az egyik esetben szóba sem kerülhet a mellékletben való szerepeltetés, a másik esetben szóba kerülhet, de nem ez a kérdés. Nem erről kellene hogy szóljon a vita. Nem társasági formákhoz, nem a listán való szerepeltetéshez kell ragaszkodni, hanem az állami feladat pontos definiálásához, az állami feladat megfelelő ellátásához és az állami feladat ellátásával kapcsolatos költségek pontos számbavételéhez, mindenki számára hozzáférhetően.

Természetesen el kell dönteni azt is, hogy egyes vagyonelemekhez ragaszkodunk-e, azt gondolom, hogy ez helytelen megközelítés, vagy ahhoz ragaszkodunk, hogy az állam vagyonát olyan módon hasznosítsuk, ahogy az a köz számára a legnagyobb hasznot jelenti. Ez adott esetben bizonyos vagyonelemek értékesítését jelenti bizony, annak érdekében, hogy ebből más vagyonelemek legyenek, hogy autópálya legyen, hogy államadósság-csökkentés legyen, hogy, mondjuk, a magyar vállalkozások fejlődését, piacra jutását segítő Eximbank feltőkésítésére kerüljön-e sor, korszerűsítsük a hivatalokat, a kórházakat, hadd ne soroljam tovább. Tehát a kérdés az, hogy a vagyon abban a formában hasznosul-e minden konkrét esetben a legjobban, ahogyan ma ez találtatik, vagy van lehetősége és van értelme egyes vagyonelemek esetében az átcsoportosításnak. Az én válaszom és a kormány válasza egyértelműen az, hogy van ennek lehetősége, és van ennek szükségessége.

A törvényjavaslat parlamenti vitája nem érintette, de az Országos Érdekegyeztető Tanácsban lefolytatott vita kitért azokra a kedvezményes privatizációs technikákra, amelyeket a ma hatályos privatizációs törvény tartalmaz, a benyújtott törvényjavaslat már nem tartalmaz.

(1.20)

A kormány elfogadta az OÉT két oldalának azt a kérését, hogy ezek a technikák kerüljenek vissza a törvényjavaslatba, ennyivel tehát mindenképpen bővülni fog majd a munkavállalók lehetőségeinek a köre.

Én végezetül szeretném megköszönni a vitában nagyszámú, alapvetően technikai, a törvényjavaslat koherenciáját érdemben javító módosító javaslatot szerző képviselőknek, Csiha Juditnak, Suchman Tamásnak, Kékesi Tibornak, Gegesy Ferencnek a munkáját, és örülök annak, hogy a törvényjavaslat jelentős részét, az alapelveket és lényegében a mellékleten kívüli összes fontos szabályát a parlamenti vita nem érintette, ezekhez módosító javaslatok beadására nem volt szükség. És természetesen kérem az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu