DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország 2004. május 1-jén tagja lett az Európai Uniónak. Úgy hiszem, hogy a rendszerváltás óta szinte minden demokratikus parlamenti erő erre készült. Tudjuk azt is, hogy gazdaságunk már korábban harmonizált a 400 milliós piachoz, azt is tudjuk, hogy törvények tucatjait igazítottuk a közösségi joghoz, és 2004-re úgy gondoltuk, hogy kiismertük az Uniót, megtanultuk a klub játékszabályait, sőt a tagság első két évében lettek európai parlamenti képviselőink, és felkészült uniós köztisztviselőink elfoglalták brüsszeli pozíciójukat.

De úgy vélem, mintha valamit figyelmen kívül hagytunk volna a csatlakozásban. Tudniillik azt, hogy uniós tagságunk egy megváltozott politikai dimenziót hozott számunkra, egy olyan közeget, ahol a politikai bizalomnak súlya van és a hitelesség létkérdés, egy olyan világot, ahol a politikai hazugságoknak és félrevezetéseknek súlyos következményei vannak, hiszen erről szól az Unió negyvenéves története. Úgy vélem, ebben a vonatkozásban szinte az uniós tagságunk második évfordulóján elhangzott őszödi beszéd fordulatot hozott a magyar és az európai politikában. Azt is mondhatnám, hogy keserű tanulságot, azt, hogy nem lehet többé véka alá rejteni a kicsinyes politikai praktikákat, hogy idézzem a klasszikusokat: nem lehet böszmeségekkel tartós sikereket elérni az Unióban, s úgy vélem ezért kell különösen az ország jövőbeni uniós szavahihetőségének érdekében végigelemezni, ha kell, akkor itt a tisztelt Ház falai között, hogy milyen reakciókat váltott ki, hol és milyen formában verte ki a biztosítékot ez a történelminek mondott beszéd.

Tisztelt Elnök Úr! Megszokhattuk már, hogy ha egy politikai, belpolitikai eseménnyel kapcsolatos uniós reakcióról beszélünk, a kormány - talán a régi beidegződések alapján is - azonnal megvádolja az ellenzéket, hogy bizony az kürtölte szét a híreket a nagyvilágban, mert fontosabb számára a kormány ostorozása, mint hazánk jó híre.

Az őszödi beszéd kapcsán nehéz lenne ezt állítani, hiszen hetekig Magyarország folyt a csapból az Unióban, és egyes külföldi politikusok bizony hamarabb reagáltak az eseményre, mint a hazai ellenzéki vezetők, és valljuk be őszintén, Gyurcsány Ferenc kapott hideget, meleget nemcsak jobbról, hanem balról is.

Engedjék meg, hogy az idő rövidsége miatt pusztán néhányat említsek meg mintegy kiegészítésül, amit Szabó Zoltán képviselőtársam az előbb említett. Az európai politika nagy öregjei közül Wilfried Martens, a Néppárt elnöke reagált talán az elsők között az őszödi beszédre: "50 éve politizálok, 12 évig vezettem a belga kormányt, ilyen obszcenitásokkal terhelt szöveggel mind ez idő alatt nem találkoztam. Ha a belga államfő egy olyan kormányfővel dolgozna együtt, aki így hazudik és ilyeneket mond, egyetlen percnél tovább sem maradhatna hivatalában." Azt is tudjuk, hogy az Európai Néppárt nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozta, hogy a nemrégiben megválasztott magyar kormány ezen nyilatkozatokkal mindenfajta hitelét és politikai legitimitását elveszítette, és ezért lemondásra szólította fel Gyurcsány Ferencet.

Úgy vélem, hogy a néppárti határozat példa nélküli mind a párt, mind az Unió történetében, hiszen eddig még soha senkit, uniós kormányt nem szólítottak fel lemondásra. Úgy hiszem, ez jól mutatja a brüsszeli felháborodás komolyságát. Persze azt is elismerem, hogy lehet ignorálni az Európai Parlament legnagyobb frakciójának álláspontját, mondjuk, csak azért, mert ennek a pártnak az alelnöke Orbán Viktor. De hasonló figyelmeztető véleményeket megfogalmaztak a másik oldalon is, persze olyan országokból jövő szocialista politikusok, ahol a demokrácia elég régóta virágzik egy egészséges politikai kultúra közegében. Így Ségol ne Royal, a Francia Szocialista Párt 2007-es elnökjelöltje szintén úgy vélte, hogy Gyurcsánynak le kell mondania:

(19.10)

"Úgy gondolom, hogy a helyezet Magyarországon robbanásig feszült. A megmozdulás egyben tisztelet megkövetelése is. Van egy közös pont a demokratikus országokban: az államnak az igazat kell hirdetnie, és a demokráciáknak pedig a tisztelet demokráciáinak kell lenniük." (Dr. Magda Sándor: Royalt nem is választották meg.)

Aztán a tekintélyes német napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint "Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek meg kellett tanulnia, hogy sem az országban, sem külföldön nem talál jó fogadtatásra, ha egy kormányfőnek be kell ismernie, hogy nem az igazat mondta". (Babák Mihály: Kevesen vagytok!) És meg kell még tanulnia azt is, hogy "a parlamentben megnyert bizalmi szavazás nem jelent egyenértelmű szolidaritási garanciát, továbbá, hogy egy pártnak az elnöki tisztségére pályázó politikustól tiszta mellényt kell megkövetelnie, még akkor is, ha foltok estek a kormányzáson".

Tisztelt Elnök Úr! A hazai média elnéző együttérzéséhez szokott Gyurcsány Ferencnek, azt hiszem, nem kis meglepetést okozhatott, amikor a CNN egyik sztárriportere vonta kérdőre. Nemcsak az egész világ, hanem Európa is láthatta, hallhatta azt a miniszterelnököt, aki nem tudott igazán mit kezdeni a helyzettel, hogy egyszer végre nem elnézően kérdezik, hanem úgy keményen, félrebeszélést nem ismerő módon. Ekkor valahogy nem sikerült megmagyarázni a miniszterelnöknek, hogy a hazugsággal és gazdasági adatok hamisításával elért választási eredmény tulajdonképpen erényes cselekedetnek számít.

De az is igen komoly diplomáciai bonyodalmat jelentett, amikor németországi látogatását kihasználva megpróbálta az őszödi böszmeségeit a német kancellárral legitimálni, Angela Merkel szájába adva, hogy bátor kezdeményezésnek tartja a balatonőszödi beszédet. A német kancellária természetesen - mihelyt tudomást szerzett erről - cáfolta Gyurcsány Ferenc állítását. Az őszödi beszéd azonban nemcsak azért rendkívül sajnálatos, mert hetekig a hazugság szóval együtt emlegette hazánkat a világ, hanem mert egy elég kényes helyzetben, kritikus helyzetben került sor erre a beszédre. Tudniillik a konvergenciaprogram elfogadásának az idején. És itt már nemcsak egy politikus erkölcsi megítéléséről van szó tehát, hanem arról is, hogy hogyan folynak majd az uniós milliárdok, és vajon hinni fognak-e a magyar konvergenciaprogramnak.

Jól mutatja az ezzel kapcsolatos uniós aggályokat Constanze Krehl, az Európai Parlament német szociáldemokrata képviselőjének éles bírálata, tudniillik Krehl asszony hangoztatta: "Magyarország azért lett az Európai Unió tagállama, hogy az emberek számára jobb életviszonyokat teremtsen, nem pedig azért, hogy a lakosságot még elégedetlenebbé tegye." Mint mondta, az EU azért invesztált milliárdokat az országba, hogy segítse a kormányt a felemelkedés megteremtésében, és nem a választók csalárd félrevezetésére és gazdasági káosz okozására.

Tisztelt Elnök Úr! Hadd idézzek egy mondatot az őszödi beszédből én is. "Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk." Erre, úgy tűnik, nemcsak itthon, hanem lassan az Unióban is rájöttek. Mert a konvergenciaprogram kapcsán hiába próbálkozott a kormány az itthon már jól ismert, bevált őszödi módszerekkel, Brüsszel keményebb diónak bizonyult.

Miről is van szó? Brüsszel 2004 júliusában deficiteljárást indított Magyarország ellen, majd ismételten visszadobta a magyar konvergenciaprogramot, és újra és újra felszólította Magyarországot, hogy tegyen végre eleget a vállalt kötelezettségeinek.

Mint ismeretes, az Európai Unió pénzügyminisztereinek tanácsa 2005 januárjában megállapította, hogy Magyarország nem tett eleget a 2004. júliusi ajánlásnak, ezért 2005 márciusában a Tanács újabb ajánlással kötelezte hazánkat a deficit kiigazításához szükséges lépésekre. Csakhogy! A kormány ezt sem volt képes teljesíteni, így 2005 novemberében a Tanács másodszor is kénytelen volt megállapítani, hogy Magyarország ismét nem tett eleget az ajánlásnak. A 2005 decemberében menetrend szerint benyújtott magyar konvergenciaprogram láttán pedig a Tanács már egyenesen arra kötelezte Magyarországot, hogy legkésőbb 2006. szeptember 1-jéig nyújtsa be a program módosítását. Tehát a rendes eljárástól eltérően 2006-ban két konvergenciaprogramot kellett készítenünk.

Hadd tegyek egy külön említést arról, hogy a kormány egyéves uniós tevékenységéről szóló jelentéséből ez a tény - hogy, hogy nem - kimaradt. Az európai ügyek bizottságában Göncz Kinga külügyminiszter asszony ezt a kis csúsztatást leleményesen helyhiánnyal, terjedelmi korlátokkal magyarázta.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, a Tanács 2006 októberében egy harmadik ajánlást fogadott el, amelyben a túlzott hiány azonnali kiigazítására szólította fel Magyarországot, és egy év haladékot adott Magyarországnak az államháztartási hiány lefaragására. Felkérte továbbá a kormányt, hogy 2007. április 10-éig számoljon be arról, milyen intézkedéseket tett ennek érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy nem igazán tekinthetjük a bizalom jelének, hogy Magyarország az egyetlen tagállam az Unióban, amely félévente jelentést kell hogy adjon Brüsszelnek a konvergenciaprogram végrehajtásáról.

A kormány itthon is elhallgatta, hogy van lehetőség a kohéziós pénzek felfüggesztésére, az uniós pénzügyi biztos azonban nyilvánvalóvá tette, hogy Magyarországgal kapcsolatban igenis felmerült a kohéziós alapok egy részének elvonását lehetővé tevő eljárás elindítása. Ezért érdemes továbbra is óvatosan kezelni a mai hírt, miszerint megfelelőnek minősítette az Európai Bizottság a rendkívül magas államháztartási hiány leszorítására Budapest által eddig megtett lépéseket. Ugyanakkor továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy a túlzott hiány nem szűnik meg 2009-ig.

Tisztelt Elnök Úr! Függetlenül attól, hogy milyen trükkökkel próbálta elleplezni a kormány a valós helyzetet Magyarországon, illetve hogyan próbálta a költségvetési számadatokat manipulálni, Brüsszelben ez a technika nem vezetett és nem fog sikerre vezetni. Ez mindnyájunknak komoly tanulság. Sőt az Európai Parlament a közelmúltban, 2007 áprilisában állást foglalt arról, hogy súlyosan meg kell büntetni a Brüsszelnek hamis adatokat szolgáltató tagállamokat. Ez a döntés jól mutatja a brüsszeli hangulatot, noha ez nem kötelező érvényű a tagállamokra.

Tisztelt Elnök Úr! Az a bravúr, hogy valaki éllovasból sereghajtóvá váljon alig másfél esztendő alatt az Európai Unióban, szinte példátlan. Az őszödi beszéd évfordulóján, úgy vélem, nem ártana végre tanulni ebből a történelmi leckéből. Magyarországnak ma mindennél nagyobb szüksége van arra, hogy Brüsszelben szavahihető partnerként, komolyan veendő tárgyalófélként tekintsenek rá.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu