GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! És én most azt mondom, hogy itt mondok egy ilyen kétpercest, és nem kívánom ezen a szinten folytatni, Csáky képviselő úr. (Dr. Répássy Róbert: Csak két perc...) Igen, az eddigieknél, azt hiszem, különböző volt, csak miután Rubovszky képviselő úrral régről ismerjük egymást, megengedem magamnak, hogy azt mondjam, hogy képviselő úr, én itt most a Ház falai között azt mondom, hogy kész vagyok, és a kollégáimat kész vagyok megkérni arra, hogy nézzük meg a kétszer négy évet, sőt az ismérveket határozzuk meg együtt, és hasonlítsuk össze, hogy hány indítvány volt elfogadva, nem elfogadva.

Mindig ki lehet ragadni egy ilyet. Én ezért mondtam, hogy nem megyek ilyen messzire. Tisztelettel kérem, és azt mondom, hogy igen, szocialistaként és demokrataként büszke vagyok arra, hogy hetente ülésezik a parlament - ugye értik? -, hogy az interpellációkban 2:1 az arány az ellenzék javára. Igen, büszke vagyok rá. Büszke vagyok rá, hogy nem ez az első politikai vitanap, amit tartunk, tehát lehet politikai vitanapokat tartani itt a Házban. Tehát ha akarjuk, akkor elmondhatom, hogy igen. Sőt, azt is elfogadom - ezt mondtam Fónagy képviselő úrnak -, nem biztos, hogy a végén vagyunk, sőt egészen biztos, hogy nem vagyunk a végén. Van tennivalónk, de akkor azokról kéne beszélni.

És én azért vagyok ilyen magabiztos, mert tudom, hogy a gazdasági bizottságban nagyon sok kérdésben meg tudtunk állapodni, és el tudtuk fogadni, hogy ez az ország számára fontos, ezeket meg kell oldani, és meg tudtuk oldani. Ezek nem úgy jelennek meg, hogy Fónagy János vagy Göndör István, ezek bizottsági módosítók, és ebben konszenzus van. Azt gondolom, ha csak az e heti példákat hozom, akár a vagyontörvény, a gyorsforgalmi úthálózat, a villamosenergia-törvény - de mindenben nem fogunk egyetérteni.

És egyetlenegy, Csáky képviselő úr: amikor én azt mondom, hogy ezermilliárddal csökkenteni kell, hát persze, hogy nem tudunk befogadni olyan módosító indítványt, hogy közben meg növeljük a kiadásokat. Szóval, a párbeszédhez az kell, hogy ha azt mondom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy több kell az egészségügybe, akkor meg kell mondani, hogy az a több mennyi, és azt honnan vegyük el. (Az elnök ismét csenget.)

Köszönöm szépen, elnök úr. Bocsánat, hogy túlléptem az időmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu