DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Magyarországon az átlagéletkor bizony nem a legjobbak közé tartozik. A lakosság egészségi állapotát sok minden meghatározza, tény az, hogy az egészségügyi ellátás is, de az egészségügyi ellátás csak egy része, egy kis része az átlagéletkort befolyásoló tényezőknek. Messzemenően befolyásolja az átlagéletkort a szociális biztonság.

Ami itt ma történik, nekem egy pillanatig nem volt kétséges: a magyar lakosság szociális biztonságának megteremtése, javítása érdekében, a magyar lakosság átlagéletkorának növelése érdekében beszélünk. Beszélünk és véleményt cserélünk, vitatkozunk. Vitatkozunk egy meglévő szövegről, a törvénytervezet szövegéről, és jelenségeket próbálunk javítani, vagy próbáljuk az egyik vagy másik oldalon úgy befolyásolni, hogy mindenképpen a magyar lakosság továbbélése szempontjából jelentősebb növekedést okozzon.

Vagy tíz évvel ezelőtt dániai ismerőseink, akkor egykorúak voltak velünk akkor is, és azóta is, tíz éve, 45 éves korukban tudták, hogy amikor nyugdíjba mennek, melyik intézetben, hogyan, miképpen lesz az elhelyezésük. Dániában szociális biztonság van, messzemenően. Persze, nem akarunk egészen olyan rendszert, hiszen Dániában a 18 éves gyerek nemcsak hogy lakást kap szociális támogatásként az államtól, hanem, ha külön él ebben a lakásban, külön támogatást kap.

(15.20)

Mi úgy gondoljuk, hogy a család együtt igazából alkotója a társadalomnak, és igazából azt szeretnénk, hogy olyan nagycsaládstruktúra alakuljon ki Magyarországon is, mint volt annak idején.

Szóval, szociális biztonság szükségeltetik ahhoz, hogy az átlagéletkorunk növekedjék. Öt év alatt 17-szer változott a jogszabály, amely a szociális ellátórendszert szabályozza - 17-szer. Akkor úgy gondolom, hogy van mit tennünk az átlagéletkor javítása érdekében. Elhangzott itt több ízben, hogy miért volt szükség épp most, épp egy évvel azelőtt a szociális szabályok változtatására, amikor ez 2008-ra datálódva mindenképpen a tervezett törvényváltoztatások közé tartozott. Mi a cél meg mi az ok? Több ízben elhangzott itt már, hogy nem az a cél, hogy forráskivonás történjék, nem az a cél, hogy olcsóbban oldjuk meg a helyzetet. Aztán mi lesz az eredmény? Reméljük, nem az, hogy a húsz év alatt kiépült szociális ellátórendszer úgy változik, hogy az alapellátás, a szociális alapellátás, amely a kistelepüléseknek a lakosait kéne hogy elérje, egyre inkább nehezebben éri el, és lassan a szociális ellátás szociális intézeti ellátássá válik. Ugye, nem arrafele megyünk?

Ugye, ez a törvénytervezet négy korábbi törvényt, a szociális ellátásról szóló törvényt, a gyermekvédelemről és gyámügyről szóló törvényt, a családok támogatásáról szóló törvényt, valamint a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényt változtatja. Szükség van rá, hiszen ezek nem egy időben keletkeztek, és szükség van rá azért is, mert az európai csatlakozás szükségessé tesz bizonyos fokú változtatásokat. Összhangba kell hozni őket a realitással, tény.

A javaslat azonban kusza és koncepció nélküli. Nem rendet tesz, hanem növeli a káoszt. Egyfelől az önkormányzatok mozgásterét növeli, ez jót tesz, mert ugye, összhangban van az Európai Unió szubszidiaritási elvével; sikerült kimondanom nagy nehezen. (Közbeszólásra:) Köszönöm szépen. Ezt az irányt kéne tovább vinni, de ehhez, hogy működőképes legyen, az önkormányzatoknak pénzre van szüksége, ez meg jelenleg nincs. Másfelől ezzel az önképességgel, a szubszidiaritással ellentétes irányba visz, hiszen állami feladattá minősít sok minden olyan önkormányzati feladatot, amely az alapellátáshoz tartozik. A helyes irány az előző lenne, ehhez viszont finanszírozásokat kéne adni az önkormányzatoknak, nem pedig az államot erősíteni.

A meghatározásokban pontosítások vannak, csak ezek a pontosítások nem mindig érik el a céljukat. Vannak fogalmak, amelyeknek meghatározása nem egyértelmű. Aztán olyan bizottság jön létre, amelynek részleteiről ugyan itt hallottunk már dolgokat, de alapjában véve nem tudjuk, hogy kik lesznek ennek a bizonyos bizottságnak tagjai. Van egy olyan kérdésem is, hogy hogy kerül oda a beteg. Odavisszük, vagy a papírok alapján döntik-e el, hogy az adott, meghatározandó kritériumnak megfelel ez a beteg, illetve ez az ember, szociális ellátásra szoruló ember.

Családtámogatási kifizetőhelyek: én úgy gondolom, ez nagyon fontos pontja ennek a törvénytervezetnek. Azért nagyon fontos pontja, mert rengeteg pénzt, energiát, oktatást és kényelmet vitt bele a magyar társadalom abba, hogy megkapják a munkavállalók az adott munkahelyen a szociális kiegészítő szolgáltatásokat. Tudjuk, miről van szó. Itt ez megszűnik. Mi lesz akkor? Ki viszi oda az embereket, hogy nem a munkabér fizetésének, hanem egy másik időpontban megkapja azt a szolgáltatást? Sorállások lesznek? Nem hiszem, hogy ez a jó, biztos szociális érzést szolgálja.

Van egy következő gond is, az ellenőrzés. Az ellenőrzés alapjában véve két helyen lesz, részben a jegyzőnél, részben a Kincstárnál. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan pont, amikor nem egy kézben van, ami - hogy mondjam finoman szólva? - visszaélésekre adhat okot. Kéne keresni egy helyet, mondjuk, az APEH-et, egyben láthatja az összes szolgáltatást.

Fogyatékoskérdés... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Rögtön, egy fél mondat, bocsánat. A fogyatékostörvény rendelkezéseit végre kéne hajtani, ezen végrehajtás nagyon fontos lenne. Ebben a formában sem a KDNP, sem a Fidesz nem támogatja ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm, s elnézést.

Forrás: parlament.hu