ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Államtitkár Úr! Vojnik Mária! Amit idáig elmondott és elmondtak, az érthető egy nagytelepülésre. De mi van a kistelepüléseken? Itt a 4 órás vizsgálat megállapításánál azért nemcsak arról szól az élet, az életforma, az életmód egy kistelepülésnél, főleg ha egyedül van egy leépülő településszerkezetben egy családi házban, akkor nemcsak arra van szüksége, hogy odavigyék neki az ebédet, hanem adott esetben a téli fűtésre való felkészülés és egyéb más dolog.

(14.30)

Egy dolgot higgyenek el nekem! Az adott kistelepülési polgármester, bizottság nélkül, önöknek nagyon pontosan megmondja, hogy melyik ember egészségi állapota olyan, hogy nemcsak négyórás törődésre szorul, hanem annál sokkal többre szorul. Ezt higgye el nekem! Ma is nagyon sok kistelepülésen a polgármesterek lelkiismeretén múlik az, hogy adott esetben az azon a településen élő állampolgárok helyzete mennyire stabil és mennyire instabil.

A múlt héten voltam Kispiriten, ott egy házaspárnál. Önmagában a beteg ember, ha ül, szépen megissza a kávéját, beszélget, de fölállni már nemigen tud, menni már nemigen tud. Innentől fogva a házastárs sem tud elmozdulni otthonról. Tehát vannak olyan speciális segítségek, amelyekkel, ha a szociális rendszert kialakítjuk, és Magyarországon valóban komolyan vesszük a szociálismunkás-képzés feladatmeghatározást, akkor kiválthatjuk a polgármesterek jelenlegi nyűgét, gondját, baját. Ehhez kellenek a források.

De ha fölállítunk egy bizottságot, odavisznek egy beteg embert, abban a beszélgetésben vagy adatlapkitöltésben nem fogják tudni megállapítani, hogy milyen a szociális háttere az egyénnek, mennyire van magára hagyva, kik azok egyáltalán, akik nekik segíteni tudnak. Nehogy azt higgye bárki, hogy mindenki egy otthonba szeretne bemenni és eljutni! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nagyon sok idős ember szeretne otthon maradni, és otthon szeretné a biztonságát megélni.

Forrás: parlament.hu