BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! A mai nap különleges nap volt. Mégpedig azért volt különleges, mert megtapasztaltuk azt, hogy hogyan kívánja a kormány az ellenzéket elhallgattatni. (Derültség a kormánytagok sorában.) Különleges dolog történt, mégpedig azért, mert a szokástól eltérően, bár élve a Házszabály lehetőségeivel, a kormánytagok sűrűn gombot nyomtak. Több mint két órát beszéltek, hogy az ellenzék ne beszélhessen. Nem számított be az időkeretbe, semmibe sem. (Gőgös Zoltán: Képviselők is vagyunk.) Nos, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, gratulálok a kormánytagoknak ehhez a mentalitáshoz; elveszik azt a lehetőséget is, azt a jogunkat, hogy szóvá tegyük a 2006. évi költségvetés zárszámadásáról szóló törvényjavaslatnál, hogy mi a gondja véleményünk szerint a mai kormányzásnak, mi a probléma Magyarországon, és ezzel szemben mi az emberek érdeke.

Nos, ha ilyen eszközökhöz nyúlnak, tisztelt képviselőtársak, azaz kormánytagok, akkor, úgy gondolom, nagy a baj. Kizárják a nyilvánosságot, sűrűn megteszik, hogy éjszakára teszik a fontosabb törvényjavaslatokat. (Csizmár Gáborhoz:) Ne rázza államtitkár úr a fejét! (Dr. Szabó Zoltán: A házbizottságról még nem hallottál?) Kizárják a nyilvánosságot - úgy gondolom, ez szégyen. A parlament lejáratását már megtették, a képviselők lejáratását megtették, most pedig a demokráciát csúfolták meg, azt járatták le. Úgy gondolom, a tönk szélére sodort ország esetében talán lehetőséget kéne adni az ellenzéknek, hogy szólhasson.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Ez a Magyar Köztársaság, ez a magyar parlament, ez a Gyurcsány-kormány demokráciája 2007-ben. Gratulálok hozzá. Most már privatizálták a demokráciát is. Maradunk majd földönfutók. Köszönöm.

Forrás: parlament.hu