TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2006. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájának a végén hadd foglaljam röviden össze azt, hogy a vita itt a Ház falai között miről szólt, mert messze nemcsak a 2006-os zárszámadási törvényjavaslatról, hanem annál sokkal többről szólt. A magyar költségvetés, a magyar államháztartás 2005-ös, 2006-os, 2007-es teljesítményéről és folyamatairól, és szólt természetesen arról a különbségről, amely ezen folyamatok értékelésében, az állam szerepéről vallott felfogásban, illetve a gazdaságpolitikai felfogásban a kormányoldal és az ellenzék között van.

Önök azt állították a vita csaknem mindegyik felszólalásában, hogy a mostani stabilizációs intézkedések valójában azt jelentik, hogy a társadalom megfizeti a kormány korábbi rossz gazdaságpolitikájának az árát. A kormánypárti felszólalók a vitában azt hangoztatták, hogy mindazt a hiányt, amely 2006-ban előállt, olyan folyamatok okozták, amelyek vagy 2006-ban, vagy korábban néhány évvel kezdődtek, és bizonyos közkiadásokra több pénzt irányoztak elő, mint amennyinek a bevételi fedezete az államháztartásban megvolt. Magyarul, többet költött az ország egészségügyre, oktatásra, közlekedésre, hadd ne soroljam tovább, annál, mint amennyi bevételt adókból beszedett. Nem a kormány vitte haza a pénzt, nem a minisztériumok működése került lényegesen többe 2006-ban, mint 2005-ben, számos olyan döntés, illetve olyan folyamat hatott 2006-ban, ami által az emberek több pénzt vittek haza, vagy több szolgáltatást, vagy jobb szolgáltatást kaptak az élet legkülönbözőbb területein.

Azt gondolta a kormány, illetve a kormánytöbbség, hogy sokkal kisebb erőfeszítésekkel megtehetők 2006-ban azok az intézkedések, amelyek ezt a folyamatot megállítják, lelassítják, és a hiánynak egy fenntartható szintjét eredményezik.

(21.20)

A 2006-os költségvetési év azt mutatta meg, hogy ezeket az évek óta újratermelődő hiányokat gazdasági ciklusoktól függetlenül - hiszen recessziós, illetve növekedési periódusban is a hiányok újratermelődtek - nem lehet kis lépésekkel megállítani, sokkal koncentráltabb, sokkal határozottabb erőfeszítésekre van szükség. Amikor ezt a kormány felismerte, akkor az Országgyűlés elé hozta azt a stabilizációs csomagot, amely jól ismert, most ennek a részleteire nem térnék ki. Bizonyos területeken átmeneti adóemelés, sok területen pedig tartós kiadáscsökkenés az eleme ennek a csomagnak.

Vitatkoztunk azon sokat a múlt év őszén, hogy jók-e a válaszok, és fogunk is még nyilván a következő hetekben, hónapokban a 2008-as költségvetési törvényjavaslat kapcsán is erről vitatkozni. De arra a kérdésre, arra a problémafelvetésre, hogy nem fenntartható az államháztartás hiánya, a kormány, a kormányoldal adott világos választ, hogy melyek azok a területek, melyek azok a módszerek, amelyekkel a hiányt csökkenteni lehet, illetve csökkenteni szükséges.

Az ellenzék ebben a vitában is odáig jutott el, hogy problémának tartja a hiány túlzott mértékét, problémának tartja a többlet-adóterhek bevezetését, és problémának tartja a közkiadások, a közszolgáltatások szintjének a csökkentését. Ennek az egyenletnek, tisztelt Országgyűlés, nincs megoldása úgy, ahogyan önök megpróbálják ezt megoldani. Választ kell tudni adni arra, és ezek a válaszok ettől még különbözhetnek a parlament két oldalán természetesen, hogy ha sem adónövelés, sem kiadáscsökkentés, akkor mitől lesz kisebb a hiány, vagy ha bármelyik eleme fix ennek a háromnak, akkor a másik kettővel vajon mi történik.

Mindez tehát a gazdaságról, a társadalomról, a gazdaság- és társadalompolitikáról vallott felfogások alapján különböző válaszokat eredményezhet a parlament két oldalán. Azt viszont semmiképpen sem szeretném, és azt kérem, hogy önök is figyeljenek arra oda, hogy a gazdaságpolitikáról vallott ítéletük, véleményük ne keveredjen össze a gazdaság 2005-ös, 2006-os vagy akár 2007-es teljesítményéről vallott véleménnyel, ítélettel, hiszen azzal nem a kormányt minősítik, azzal a magyar vállalkozásokat, a magyar polgárokat, az ő tevékenységüket, az ő szerepüket minősítik.

Amilyen számok elhangzottak akár csak a legutóbbi felszólalásban is, Vitányi képviselő úr, azok nem korrekt számok. 2006-ról beszélt, 2006-ban a gazdasági növekedés 3,8 százalék volt, ez a magyar gazdaság érdeme, a magyar vállalkozások érdeme, és semmi köze nincs ahhoz, hogy 2007-ben mekkora a növekedés. 2007-ben azért lényegesen kisebb a növekedés egyébként, mert megszülettek bizonyos gazdaságpolitikai döntések, és mert a GDP-számítás statisztikai fogalma vagy módszertana éppen azokat a területeket - oktatást, egészségügyet és még sorolhatnám, közszolgáltatásokat - nem valóságos teljesítménnyel méri, hanem buta mérőszámokkal, mint a tanárok száma vagy mint a kórházi ágyak száma. Tehát ezeken a területeken a mérőszámok nem a valóságot mutatják, legyünk őszinték.

A nemzetközi statisztikai módszertanok alapján következik az, hogy mekkora a gazdasági növekedés, nem igaz az, hogy a magyar gazdaság lényegesen rosszabban vagy kevésbé jól teljesít 2007-ben, mint 2006-ban. Ez a magyar vállalkozások teljesítményére nem igaz. A közszféra, a közszolgáltatások mértéke csökken, a GDP-mutató ezt mutatja természetesen, mert ahogyan sokkal kevesebb gyerek van, természetesen kevesebb tanár is kell. Ha a mérőszám ehhez kötődik, akkor ebből buta eredmény fog kijönni, amelyet citálhatnak persze önök akárhányszor, hogy 1,2 százalék egyébként az adott negyedévre vonatkozó gazdasági növekedés, de emögött azért ez a problémakör van, és 2,2 százalék lesz az idei éves növekedés.

Visszatérve tehát 2006-ra még egy gondolat erejéig, 2006-ban a gazdaság teljesítménye kiemelkedően jó volt, 3,8 százalékos gazdasági növekedés volt, a háztartások fogyasztása csaknem 2 százalékponttal nőtt, a külkereskedelmi hiány, illetve a folyó fizetési mérleg hiánya pedig fele-kétharmada volt annak, mint 2005-ben. Ez valamennyiünknek, Magyarország állampolgárainak, vállalkozásainak az érdeme, ezt ne vitassuk el. Ehhez az is hozzájárult, hogy az adóterhek olyan szinten voltak, amilyenen, ha magasabbak lettek volna, akkor valószínűleg kisebb lett volna az államháztartás hiánya, de kisebb lett volna a gazdaság teljesítménye is. Akkor pedig arról beszélnénk, hogy 2006-ban kisebb volt a növekedés, az életszínvonal javítása, kisebb volt a háztartások fogyasztása. Az sem lenne egy kellemes beszélgetés nyilván.

Szóval, arra szeretném csak felhívni még egyszer az önök figyelmét, megköszönve azt, hogy önök itt még néhányan velem együtt végigülték a vitát, hogy a gazdaságpolitikáról alkotott vélemény ne keveredjen össze a gazdaság tényeiről, a gazdasági szereplők tevékenységéről alkotott véleménnyel. Azt kérném még búcsúzóul, hogy amikor kritikát fogalmaznak meg - akár jogos kritikát - a hiány, az adóbevételek, illetve a kiadások kapcsán, akkor az egyenletet próbálják megoldani, és ne csak az egyik ismeretlennel próbáljanak foglalkozni.

Köszönöm szépen még egyszer.

Forrás: parlament.hu