DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár úrnak azokra a szavaira szeretnék reagálni, amelyek valahogy úgy szóltak, hogy ez az egész népi kezdeményezés egy szakszervezet önérdekeként megjelenő akció volt. Tisztelt Államtitkár Úr! Hatvanezer aláírást mégiscsak túlzás lenne beállítani valamiféle szakszervezeti önérdeknek és önakciónak. Ez egy valós igényt kifejező komoly szám. Azt gondolom, nem lenne méltó egy demokratikus berendezkedésű országban ezt lesöpörni az asztalról.

Ebből következően mélységesen egyet kell érteni azzal is, hogy az emberek vélekedésének a semmibevétele az, hogy ilyen esti órában, ha úgy tetszik, suttyomban, az érdeklődőket kirekesztve kell a Parlament falai között beszélni olyan témáról, ami egyébként túlmutat csak és kizárólag a pedagógusok kérdésén. Ez érinti a gyerekeket, a családokat, az oktatás színvonalát és még nagyon sok mindent.

Az egészben a legfelháborítóbb az, államtitkár úr, az, hogy nem önmagában csak és kizárólag az óraszámcsökkentés kérdéséről van szó. Kormos Dénes nagyon jól elmondta még az elején, hogy van egy másik probléma is, nevezetesen az, hogy méltóztatik-e arra odafigyelni a magyar parlament és a magyar oktatási kormányzat, hogy mi a pedagógusok valós leterheltsége, mi a pedagógusok valódi munkaóra-igénybevétele. Önök gyakorlatilag ezt is le akarják söpörni az asztalról. Azt hiszem, hogy ez a magatartás egész egyszerűen egy nagyon cinikus színjáték, és nem is igazán értem. A forma kedvéért persze megrendezzük a vitát a Parlament falai között, de lehet tudni a végeredményt, a bizottsági ülésen is kimondták, ön itt is kimondta, hogy eszük ágában sincs a legkisebb mértékben sem bármilyen módon a kérdéssel érdemben foglalkozni. Államtitkár úr, ez szégyen és felháborító!

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu