DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Földesi képviselő úr, csak emlékeztetni szeretném a pénzügyi keretekre, hogy egy önkormányzatnak milyen mozgástere van, hogyan és mint tudja finanszírozni az oktatási intézményeit: normatívákon keresztül, alapvetően a kormányzati szándék és a kormányzati többség szavazata alapján valósul meg. Ebből következően azt gondolom, sokkal inkább ehelyett azt kellett volna mondania, hogy igen, megszavazta ön is, hogy csökkenjenek a normatívák, hogy olyan osztályfinanszírozásokat vezessenek be, ami nem gyerekalapú, hanem csoportlétszámhoz kötött, és így tovább, és így tovább. Magyarán: ön is hozzájárult ahhoz, hogy az iskolafenntartás helyzete megnehezedjen, és akkor ezt most érdemként beállítja, hogy milyen nagyszerű dolgokat tudnak művelni. Azt hiszem, ez - hogy is mondjam - már a cinizmus csúcsa.

Ellenben szeretnék egy dolgot beolvasni, idézendő, hogy az emlékezet mennyire tud torzítani. Az egykori törvény idevonatkozó paragrafusának (25) bekezdése az óraszámokra vonatkozóan a következőképpen szól: "A kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozásokra, valamint a tanulókkal való közvetlen foglalkozásra fordított kötelező órák száma a 2001-2002. tanévben azokban a pedagógus munkakörökben sem nő, amelyekben a kötelező órák száma megemelkedett. Az óraszámemelés a helyi tantervek bevezetésével és a minőségbiztosítás rendszerének kiépítésével kapcsolatos többletfeladatok végrehajtásával teljesül. A 2002-2003. tanévtől kezdődően pedig minden, az óraszámemeléssel érintett pedagógus kötelező órájából az 1-4. évfolyamon heti egy órát a tanulókkal való egyéni foglalkozásra, felzárkóztatásra, tehetséggondozásra, az 5-12. évfolyamon heti egy órát a tanulókkal való egyéni foglalkozásra, felzárkóztatásra, tehetséggondozásra, heti egy órát pedig a szakkör kivételével az 53. § (2) bekezdése b)-d) pontjában felsorolt nem kötelező tanulói foglalkozás megtartására kell fordítani."

Na, ennyit a fjordokról, tisztelt Tatai képviselő úr - Rejtő után szabadon -, hogy az egykori óraszámemelés hogy és mint viszonyul a jelenlegihez, azt hiszem, magáért beszél.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu