DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt szeretném kifejezni afölötti örömömet, hogy ötpárti egyetértéssel ez a kérdés a tisztelt Ház elé került. Az előttem szólók, a miniszter úr, a házelnök asszony, Ékes képviselő úr sok tekintetben megvilágította ennek a kérdésnek a fontosságát, így ezért én talán egy picit ahhoz a kérdéskörhöz szeretnék hozzászólni, hogy mi is adja az aktualitását ennek az előterjesztésnek.

Nyilván a globális aktualitásról is lehetne beszélni, és az ökológiai válságról is lehetne beszélni, de azt gondolom, talán onnan is elindulhatunk, hogy sok tekintetben a világ és persze benne Magyarország is válaszúthoz érkezett: el kell dönteni, hogy milyen irányban fejlődik tovább. Hozhatnám ide Kortennek a helyzetelemzését is a világ helyzetéről, amikor is a Tőkés társaságok világuralma című könyv szerzőjeként megállapítja, hogy egyfajta modern kétpártiság van kialakulóban a világban, ahol is az egyik oldalon a globális tőkeérdekek, a verseny és a tőkemegtérülés hatékonysága az, ami meghatározza a fejlődést, a másik oldalon sok tekintetben ezzel szemben állnak a helyi közösségek és a környezet érdeke, a környezet szempontjai.

Meg kell hogy találja a világ az ezen érdekek közti összhangot. Baj akkor van, ha a három dimenzió közül - a gazdasági, a környezeti és a társadalmi-szociális dimenziók közül - valamelyik túldominálja a többit. Nagyon nagy a kísértés a világban ma arra, hogy ezek a bizonyos tőkeérdekek a környezeti és a társadalmi-szociális érdekekre rátelepüljenek. Ez a közösségek érdekeivel ellentétes folyamat, ezért üdvözlendő minden olyan kezdeményezés, ami e három dimenzió szempontjából kísérli megvizsgálni bármilyen beavatkozásunkat, legyen az akár beruházás, akár technológiai fejlesztés, akár intézményi változások, amelyek körülöttünk lezajlanak.

A fenntarthatósággal foglalkozó irodalom és ezek a kutatóműhelyek egyre határozottabban azzal foglalkoznak, hogy miféle mérőszámai lehetnének ennek a fenntarthatóságnak, milyen indikátorok mentén tudjuk megítélni, hogy valóban fenntartható irányba megy-e a fejlődés, vagy sem.

(21.00)

Nem elég a gazdasági mutatókat használni ehhez nyilvánvalóan, hanem főleg naturáliákban mérve kell megmondanunk, hogy társadalmi, illetve környezeti szempontból mik is azok a paraméterek, amelyek elfogadhatók, amelyek irányába tartunk.

Nos, azt gondolom, hogy nagyon aktuális tehát az a kezdeményezés, ami itt a Ház elé került. Külön öröm, és én is szeretném hangsúlyozni, hogy e tekintetben is úgy tűnik, ötpárti konszenzus van kialakulóban, bár nyilván megvannak azok az érdekkörök, amelyek éppen talán saját tőkeérdekeik mentén nem feltétlenül üdvözlik az ilyen típusú kezdeményezéseket. Ugyanis valljuk be, azok a stratégiák, azok a megoldások, azok a rendszerek, amelyek fenntarthatónak minősíthetők a három dimenzióban, egy-egy dimenzióban nem feltétlenül optimálisak. Épp ez a lényege a dolognak. A konszenzust keressük a dimenziók között, a környezeti, a gazdasági és a társadalmi szempontok egésze szempontjából kell hogy működőképes legyen a világ hosszú távon, hogy működtethető legyen a világ hosszú távon. Nem mindegy tehát, hogy kinek a versenyképességéről beszélünk például. Házelnök asszony is szóba hozta ezt a versenyképességi kérdést. Valóban lehet a versenyképességet nézni a tőkemegtérülés hatékonysága szempontjából, a befektetések hatékonysága szempontjából is, de ez nem vezet sehova.

Furcsa valóban az az értelmezés, amikor fenntartható gazdasági növekedésről beszélünk egy olyan rendszerben, amely egy zárt rendszert jelent, mint a világ. Ha egy dimenziójában növelünk valamit, a másik két dimenzióban egészen biztosan egy zárt rendszerben kedvezőtlen változások mennek végbe. Ezt tapasztaljuk épp a világban. A szociális feszültségek nőnek a világban, a társadalmi csoportok közti különbségek elképesztő méreteket öltenek, és ez sajnos Magyarországra is jellemző. Ugyanígy a környezeti dimenzióban is súlyos problémákat okoz, ha az egydimenziós, mondjuk így: egy-ügyű gazdaságfejlesztés vagy egy-ügyű társadalomfejlesztés, tőkeügyű fejlesztés nyilvánul meg, és a másik két dimenzióban elhanyagoljuk a változások figyelemmel kísérését.

Ebből a szempontból azt gondolom, hogy rendkívül aktuális ez az előterjesztés. Az persze a kérdés, hogy egy ilyen intézmény milyen jogosítványokat fog magának kivívni a stratégiai tervezésben. Ez nagyon nagy kérdés, hiszen minden ágazat megpróbálja a saját érdekeit érvényesíteni, de el kell tudjuk érni, hogy egy ilyen testület, amit mi fenntartható fejlődés tanácsnak nevezünk, hatással legyen a fejlődési folyamatra. Nem az egyes részoptimumokat kell keresni a fejlődésben, hanem a közös optimumot kell keresni. Ebben valóban egy ilyen típusú testület stratégiai szerepet játszhat, ha kellő jogosítványokat kap, ha megfelelő az összetétele, ha képes ezt a szűrő funkciót ellátni, amikor is mindent megszűrünk a fenntarthatóság szempontjából, amilyen döntéseket hozunk, amilyen beruházások megvalósulnak vagy amilyen technológiai fejlődésekről döntünk, illetve az intézményi változások tekintetében is.

Ennek egy társadalmi megvalósult modellje az az úgynevezett ökoszociális piacgazdaság. Jó lenne erről is majd szót váltani, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani valóban, hogyan lehet ezt a három dimenziót egy gazdaságfejlesztési, társadalomfejlesztési stratégia középpontjába helyezni. A verseny típusú egydimenziós megközelítés, a piac szentségében bízó és mindent arra föltevő stratégia vagy pedig egy ökoszociális megközelítés, ahol a környezet és a társadalom szempontjából a gazdaságot bizony kordában tartjuk, mert csak így lesz működtethető hosszú távon a világ, és így lesz fenntartható.

Összességében azt szeretném, talán ezzel a gondolattal zárnám, még egyszer elmondani: nagyon nagy öröm, hogy mindezen eltérő érdekkörök ellenére Magyarországon ma megfogalmazható egy ilyen intézményrendszer, aminek az a célja, hogy ezt az összhangot megpróbálja megteremteni. Azt hiszem, hogy rendkívüli aktualitása van, éppen most talán egy átalakuló világban és egy átalakuló Magyarországon, hogy ilyen stratégiai megközelítésben foglalkozzunk a gazdaság, a társadalom és a környezet közös ügyeivel. Csak így tudunk továbbjutni. A magam részéről, mint aki ezzel komolyabban korábban is foglalkozott agrárium és más területeken, a legmelegebben üdvözölni szeretném ezt a kezdeményezést, és a magam részéről mindent meg fogok tenni, hogy a stratégiai tervezés és fejlesztés Magyarországon ennek a koncepciónak megfelelően folytatható legyen.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu