SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ennek a vitának az első napon volt arról az oldalról egy nagyon jó hozzászólója. Igaz, hogy a hozzászólónak csupán két perce volt a hozzászólása elmondására, mivel független képviselő. Gyenesei képviselőtársunk volt az, aki azt a hozzászólást elmondta, és két percben nagyon összefogottan, nagyon lényegre törően - meg lehet nézni majd a jegyzőkönyvben - elmondta, hogy ez a jövő évi változás az egyszerűsítésről, a gazdaság kifehérítéséről és bizonyos versenyképesség-javító intézkedésekről szól. Én már akkor örültem ennek a hozzászólásnak, mert azt gondoltam, hogy meg fogja adni ez a fajta hang, amely onnét jött, a vita egész keretét. Sajnos nem adta meg.

Én úgy érzem, hogy igaza van Gyenesei képviselő úrnak, amikor ezeket az elemeket emelte ki. Azt mondom, hogy ne várjuk el ettől az adótörvénytől azt, ami nem volt a célja. Az adóstruktúra-változtatásra 2009-től kerül sor terveink szerint, de ezek a mostani meghozott intézkedések is már részben illeszkednek ebbe a sorba. Ilyen például az újrakodifikált áfatörvény, amelyről délelőtt vitatkoztunk, beszéltünk itt a Ház falai között, és az adóreform keretében 2009-től már adócsökkentésekre is sor kerülhet. (Babák Mihály: Na, várjuk ki a végét!)

Képviselőtársaim a másik oldalról azt mondták, hogy ez az adótörvény nem ad semmit az embereknek, illetve ahol ad, ott bagatell, kis dolgokat ad. Akkor nézzük a számokat! A személyi jövedelemadó törvény éppen annak a sávnak, amiről Pettkó András beszélt, igaz, hogy nem a tetején lévőknek, hanem annak a sávnak az alján lévőknek, akik éves szinten 1 millió 250 ezer forint és 2 millió 762 ezer forint között keresnek, ez az adótörvény 30 milliárd forintot ad.

(18.10)

30 milliárd forintot! Lehet azt mondani rá, hogy kevés. Lehet azt mondani rá, hogy kevés, szerintünk ez éppen abba a törekvésbe esik, amit Pettkó képviselőtársam is megnevezett egy nagyon jelentős összeggel; igaz, hogy nem a sáv gazdagabb felének, hanem a közepének vagy annak a sávnak a közepétől lefelé.

Egy példát mondanék csak a másikra, mivel az idő kevés. Az adómentes fejlesztési tartalék feltételeit lehet bagatellizálni, lehet azt mondani, hogy 10 milliárd forint nem pénz. Lehet azt mondani, hogy az 500 milliós határt fel kell emelni 600-ra, de azt nem lehet mondani, hogy ennek a kis- és középvállalkozói körnek, amelyet mind a Fidesz, mind az MDF, mind a KDNP a zászlajára tűzött, hogy támogatni kell, ez a 10 milliárd forint semmi, ez nem jó helyre menő pénz. Igenis, mi úgy gondoljuk, hogy ez jó helyre menő pénz.

Valóban van, ahol elveszünk ebben az adótörvényben. Elveszünk kedvezményeket, szüntetünk meg kedvezményeket, szűkítjük a kedvezmények körét, amiről ellenzéki képviselőtársaim is beszéltek, hogy rakjuk rendbe az adótörvényeket, válasszuk el a szociálpolitikát az adózástól, és így hozzuk szinkronba majd a költségvetés során a kérdéseket.

És akkor nézzük azt, hogy az adóbevételek nominálisan hogyan alakulnak, hiszen itt nagyon elképesztő számok mozogtak arról, hogy ez az adótörvény az adóemelések törvénye. Az összes adó- és járulékbevétel 2007-ben várhatóan 10 004 milliárd forint lesz. A 2008. évi előirányzat 10 683 milliárd forint. Ez a változás 6,8 százalék. Úgy gondolom, ilyen inflációs körülmények mellett, ilyen gazdasági növekedés mellett, ilyen kifehérítés mellett el lehet mondani, hogy ebből a három tényezőből fog összeállni az adónövekedés. Adótétel-növekedés a dohány jövedéki adóján kívül ebben a törvényben nincs.

Ha már a képviselőtársaim a vita elején Vámosi-Nagy Szabolcsot idézték, akkor én is hadd tegyem ezt meg. Vámosi-Nagy Szabolcs azt mondta: sokáig és sokat adóztunk az elmúlt évszázadokban másoknak, de most már vegyük észre, magunknak adózunk. Hogy mennyit, az attól függ, milyen társadalmat akarunk. Nagyon remélném, ha a következő adóvitáink ebben a Házban ennek szellemében tudnának lefolyni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu