DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai vitának az volt a címe: "Népegészségügy vagy üzleti biztosítás?" Aztán itt a vita során tisztáztuk Pesti és Mikola képviselő urak segítségével, hogy a kialakuló új rendszerben szó nincs üzleti biztosításról, társadalombiztosítási rendszer marad fenn.

Ültem és hallgattam a vitát, amit az ellenzéki képviselők hívtak össze, és bizony nagyon szomorúan tapasztaltam, hogy egyetlenegy dologról nem beszéltek: népegészségügyről. Rossz tehát a kérdésfeltevés, hiszen itt népegészségügyről és társadalombiztosításról kell és lehet beszélni, és beszéltünk. Mikola István oly sokszor idézi gróf Mikó Imrét, aki azt mondta, hogy a múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk. 1891-ben született meg az első biztosítási törvénye Magyarországnak, amely még egyébként csak az ipari és gyári munkásokra, gyári alkalmazottakra volt kötelező, bizonyos orvosi segítséget, segélyeket nyújtott. '48-ig fennmaradt a több-biztosítós rendszerünk, majd egy állami rendszerbe váltottunk át a szocializmusban. Ezt követően a kilencvenes évek elejétől kialakult valami, ami se nem biztosítás, se nem állami rendszer, valahol a kettő között félúton és talán jelentősen tévúton. Ebből a rendszerből kell a továbbfejlődés felé elindulnunk.

Létrejött egy konszenzus a két párt között. Nagyon sokszor el kell mondjuk, hogy konszenzus jött létre. Az SZDSZ elképzelése az SZDSZ honlapján található meg 2005 novembere óta. Itt a két párt volt képes egy olyan modellben megállapodni szakértői szinten - hiszen rengeteg szakértői munka előzte meg ezt a megállapodást -, amiből egy működő rendszer felépítésébe kezdtünk bele. Az a célja a rendszernek, és az a célja az átalakításnak, hogy valóban az általam említett második pillérnél, azaz az állami felelősségű pilléreknél egy olyan átalakítást hozzunk létre, amely valóban fenntarthatóvá teszi az egészségügyünket, amely biztosítja a folyamatos minőségjavulást, és amely tesz és javít a hozzáférésen, legyen az akár a vertikális, akár a horizontális dimenzió.

Beszélnünk kell az első pillérről is, ez pedig nem más, mint az egyén felelőssége a népegészségügyben, a szűrési programokban. Itt ezúton is hadd kérjek valamennyi képviselőt, különösen Mikola képviselő urat az egészségügyi bizottsági meghallgatás után, hogy valóban mozgósítsuk az embereket a szűrésre, menjenek el, és vegyék igénybe a szűrési programokat. Kérjük, segítsenek minket a mozgósítással! Számítunk a segítségükre.

Arra, hogy a jelenlegi rendszer nem hatékony és nem fenntartható, azt gondolom, Mikola István mondása a legjobb, hogy a világ legdrágább szállodái a kórházak. Mi is ezt gondoljuk, és ezt tapasztaljuk. A költséghatékonyságon, az ellátásjavításon azt értjük, hogy nem feltétlenül kell mindenkit kórházban kezelni - erről beszélt Czinege képviselő úr -, lehet alacsonyabb szinten kezelni. Teljesen egyetértek azzal, hogy meg kell hogy találjuk a különböző intézmények szerepét. Vannak olyan intézmények, amelyek specializálódtak egy-egy szakmára, ők érthető módon speciális kórházakként fognak szerződni a pénztárakkal, és a pénztárak az adott specialitásokra küldik oda a beteget.

(18.50)

A súlyponti, illetve területi kórházaknál mindenkinek lesz szerződése, azonban lesznek olyan intézmények, olyan osztályok, amelyek preferáltak lesznek másokkal szemben: ezek a jobb minőségben teljesítő osztályok. Nem gondolom, hogy baj lenne az, ha bizonyos tevékenységet, olyan tevékenységet, amely nem igényel nagy szaktudást, nagy felszereltséget, ezeket végzik a területi kórházakban vagy a kisebb ellátóhelyeken, és nem gondolom azt sem, hogy probléma lenne az, hogy nagy szaktudást, nagy szakismeretet, nagy gyakorlatot, nagy eszközigényű beavatkozásokat pedig kifejezetten olyan helyeken végeznének a jövőben, ahol megvan hozzá mindez az ismeret és tudás.

Nagy Kálmán képviselő úr kérdezett az eredményekről, a reformeredményekről. Én eredménynek tartom, hogy csökkent a potyautasok száma 500 ezerrel. Eredménynek tartom, hogy új patikák nyíltak; eredménynek tartom, hogy javult a gyógyszerellátás; eredménynek tartom, hogy az emberek kapnak arról tájékoztatást, hogy olcsóbban is hozzá lehet jutni a gyógyszerhez. Eredménynek tartom, hogy versenyeznek a gyógyszergyártók, hogy ki adja olcsóbban a gyógyszerét.

Eredménynek tartom - Heintz képviselő úrnak célozva -, hogy az alapellátás igenis stabilizálódott, hogy a vizitdíj 25-30 százalékos többletbevételt jelenthet egy-egy praxisnak. Eredménynek tartom, hogy átalakult az ellátórendszer struktúrája; eredménynek tartom, hogy végre vigyáz valaki a biztosítottak jogaira, nem más, mint a felügyelet. Eredménynek tartom, hogy háziorvosi szinten csökkent a hálapénz, és eredménynek tartom azt is, hogy - először - a társadalombiztosítás nem mint egy lyukas zsák jelenik meg, hanem valóban eredményekről tudunk beszélni. Az eredményeket mindenkinek köszönhetjük, aki benne van, aki dolgozott az egészségügyben, és a betegeknek, hiszen együtt értük el. Ahhoz azonban, hogy ezek az eredmények tartósak legyenek, szükséges a biztosítási rendszer átalakítása.

Nagy Kálmán professzor úr azt mondta, hogy az orvoslás üzlet. Nagyon sarkos kijelentés volt, ugyanakkor ha megnézzük és végignézzük, hogy az orvoslás hány terén tevékenykednek magánszolgáltatók, akkor be kell hogy lássuk, hogy Nagy Kálmán képviselő úrnak igaza van: az orvoslásban igenis hogy van üzlet. Keressük meg azt a rendszert, amivel növelni tudjuk az orvoslás hatékonyságát, ahol ezen a megnövelt hatékonyságon tud osztozni a biztosító, a szolgáltató és a beteg, azaz mindenki jobban jár a rendszerben. Erről is szól a biztosítási rendszer átalakítása.

Mikola úr felsorolta az alapelveket: egységes kockázatközösség, jövedelemarányos járulék kötelező mindenkinek, az Országgyűlés döntéshozó szerepe, pártpolitikától távol működik, az ellátásszervezés megjelenik, és bizonyos térségi egységek megjelennek. Ez mind megvan a mi koncepciónkban. Erről szól a koncepció, azzal, hogy a mi koncepciónkban nem húzunk országhatárt egy-egy régió köré, a régió nem képez egy masszív egységet, hanem megengedjük az átjárást, a választás szabadságát a betegeknek bárhol az országban.

Fennmarad tehát a nemzeti kockázatközösség, fennmarad a szolidaritás, és a miértre Puskás képviselő úrnak a legegyszerűbb három válasz: minőségért, hozzáférésért és fenntarthatóságért. Ez az a három miért, amiért csinálnunk kell az átalakítást.

Sokan megkérdezték, hogy milyen garanciák vannak a biztosítottnak a rendszerben, és itt rögtön korrigálnám is Molnár Ágnes képviselő asszonyt. A várólistán a várólisták áthelyezésével nem kerül hátrébb a beteg: megmarad a várólistán betöltött helye, ellenben jobb pozícióba kerülhet.

Kérdeztek a fejkvótarendszerről, ahol teljesen egyetértek abban Mikola képviselő úrral, hogy itt bizony az allokációs hatékonyság akkor teremthető meg valóban, ha népegészségügyi mutatókra is épül a fejkvóta, hiszen nemcsak demográfiai mutatókra, azaz korra, nemre, hanem morbiditási, mortalitási, szocioökonómiai faktorokra tervezzük a fejkvótát építeni. Ezek azok, amelyek meghatározzák, és itt szólnék Lanczendorfer képviselő asszonyhoz, hogy milyen csoportok képződnek, hogy ne érje meg a biztosítottak, az emberek között szelektálni a pénztárnak.

Egy jó fejkvótával a szelekciót gyakorlatilag minimálisra lehet csökkenteni, meg lehet szüntetni a rendszerben, ugyanakkor ott van a felügyelet, amely külön is ellenőrzi, hogy ne történhessen szelekció. Az ellátási csomagok már meghatározásra kerültek, hiszen tavaly év végén fogadta el az Országgyűlés azt a törvényt, amely meghatározza az alapcsomagot, a biztosítási csomagot, illetve az extra csomagot. A csomagon eddig is, ezután is az Országgyűlés tud változtatni, az Országgyűlés változtathat. Ez sem változik a rendszerben.

Többen kérdezték, hogy milyen garanciák vannak vagy lesznek a rendszerben a szolgáltatóknak. Molnár Ágnes kérdezte szintén a köztartozás kérdését a szolgáltatóknál. Képviselő asszony, jelenleg is olyan szolgáltató, amelynek köztartozása van, nem szerződhet a biztosítóval, hiszen ez egy közfinanszírozott ellátás, ahol nem fogadható el a köztartozás léte.

Az egészségpénztár felszámolásában pedig nagyon egyetértünk. Mi is fontosnak tartottuk, hogy jelenjen meg a szolgáltatók védelme, így például a törvényben majd látják, hogy amikor nem tesz eleget a fizetési kötelezettségének a pénztár, lejárt és nem vitatott fizetési kötelezettségének, ebben az esetben szintén kezdeményezi a felügyelet a felszámolását.

Fontosnak tartom, hogy az új rendszerben megszűnhet a teljesítményvolumen-korlát, megszűnik ez a rendkívül mechanikus, rendkívül rigid módszer. Egyéni intézményre, szolgáltatásra szabott módszerek lesznek alkalmazhatók.

Fontos beszélni, és nem győzzük eleget hangsúlyozni a garanciális elemeket: mitől lesz szolidáris ez a rendszer, mitől marad meg a nemzeti kockázatközösség, mitől nem lesz szelekció? Egyrészt: mindenki kötelezően biztosított. Egyetlenegy magyar sem maradhat ki. Mindenki fizeti maga után a járulékot, vagy pedig a magyar állam fizeti be utána a járulékot, mint ahogy ezt teszi 2006 óta a nyugdíjasok, a gyermekek, a szociálisan rászorulók, szociális ellátásban lévők, gyeden, gyesen lévők és nagyon sok csoport után. Nincsenek és nem is lesznek tehát kimaradók. A pénztárak minden egyes jelentkezőt kötelesek fogadni, senkit nem utasíthatnak el, egészségügyi adatot, képviselő asszony, senkitől nem kérhetnek. A bejelentkezésnél összesen a nevünket, a taj-számunkat és a születési időnket, lakhelyünket kérhetik, semmilyen más adattal nem fognak rendelkezni, tehát nem lesz módjuk aszerint szelektálni, hogy ki beteg vagy nem beteg, milyen az egészségi állapota. Van garancia azok számára is, akik nem választanak a pénztárak közül. Ők helyben a területileg illetékes pénztárnál kapják az ellátást.

Az új rendszer nem jár járulékemeléssel. A járulék jövedelemarányos marad - vagy természetesen az állam fizeti be -, a jövedelemarányos járulékot ugyanúgy az APEH szedi be, mint ma. Mindenki biztosított marad, tehát nemcsak hogy megőrizzük, hanem megerősítjük a nemzeti kockázatközösséget. A pénztárak pedig sem profit-, sem működési garanciát nem kapnak. Ha nem megfelelően működnek, ha működésük veszélyezteti az ellátás biztonságát, ha nem fizetnek a szolgáltatóknak, akkor bizony felszámolásra kerülnek. Nincs tehát örök garancia, örökbérlet semmire.

Említettük és beszéltünk a beruházásokról és az önkormányzatok lehetőségéről az új rendszerben. Azt gondolom, hogy az önkormányzatok számára mindenképpen garanciát jelentenek és fognak jelenteni az elérési szabályok, amelyek kötelezik az egyes pénztárakat szerződni, ezen túl viszont mindenképpen egy fontos garancia az önkormányzatoknak, hogy gyakorlatilag a szolgáltatójuk érdekeltté válik a hatékonyabb működésben.

A szolgáltatók számára garanciát jelent, jelenthet az is, hogy a pénztárak a keletkező többletmegtakarításokat visszaforgathatják az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésébe, tehát kifejezetten intézményfejlesztésre, a mellett a 400 milliárd forint mellett, ami európai uniós forrásból áll rendelkezésünkre fejlesztésre. És itt ne csak mindig betonról és acélról beszéljünk, hanem beszéljünk a humán erőforrással kapcsolatos fejlesztésekről, az emberrel kapcsolatos fejlesztésekről. Gondolok itt a különböző népegészségügyi típusú programokra, gondolok kifejezetten képzési programokra, elhelyezkedési programokra, amellyel mind-mind az új ellátórendszer stabilizálódását, beépülését kívánjuk segíteni.

Be kell hogy valljam, még egy dolog csalódást okozott a vita folyamán. Azt vártam és abban bíztam, hogy lesz alkalmunk megismerni a Fidesz átfogó alternatív javaslatát az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról.

(19.00)

Annyit hallhattunk, hogy bekerülne az egészségbiztosítási rendszer a Fidesz elképzelései szerint az Országgyűlés hatásköre alá, miközben a Fidesz volt az, aki megszüntette az Egészségbiztosítási Alap függetlenségét, önállóságát. Komolyan gondoljuk-e, hogy attól, hogy ezt az alapot áttesszük valahonnan valahová, attól jobban fog működni? Hatásosabb, hatékonyabb lesz ettől a működés? Jobb lesz a betegellátás? Meg fog szűnni attól a hálapénz, hogy más felügyeli az alapot? Csökkenni fog a beteg kiszolgáltatottsága csak azért, mert másvalaki nevezi ki az alap főigazgatóját?

Azt gondolom, hogy ez kevés, ez nem egy átfogó koncepció. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy több nemet hallottunk, mint konstruktív javaslatot, konstruktív megoldást.

Összegzésként ezen a vitanapon, amely ugyan a népegészségügyről és a társadalombiztosítási rendszer átalakításáról szólt, azt gondolom, hogy illik beszélni egypár szót a népegészségügyről, hogy miért is betegszünk meg, és miért is fontos, hogy beszéljünk a népegészségügyről, és foglalkozzunk itt is a népegészségüggyel.

Egypár adatot, ha nem haragszanak, akkor szeretnék idézni, egypár olyan statisztikai adatot, amivel azt gondolom, érdemes naponta és naponta szembesülnünk, hiszen a statisztikáink csak együtt változhatnak, hiszen nem kormányzati ügy vagy kizárólag kormányzati ügy a betegségek megelőzése, össztársadalmi ügynek kell lenni.

Sokat dohányzunk itt Magyarországon, a férfiak 41, a nők 26 százaléka dohányzik több-kevesebb rendszerességgel. Sajnos, a nemdohányzók is veszélyeztetettek, a lakosság 65 százaléka átlagosan naponta 270 percet tölt olyan környezetben, ahol mások dohányfüstjét szívja; csak mindezért évente közel 28 ezer honfitársunkat veszítjük el.

A magyarok közismerten egészségtelenül táplálkoznak, még mindig túl sok zsiradékkal főzünk, és nagyon kevés friss gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk, túl sok sót és édességet használunk. Tíz magyarból öt túlsúlyos vagy elhízott, minden második honfitársunk tehát túlsúlyos vagy elhízott. Éppen ezért idő előtt megjelenik a szénhidrát- és zsíranyagcsere-zavar, sok a cukorbeteg, a korai érelmeszesedés, a magas vérnyomás.

Naponta alig tíz percet mozgunk, a felnőttek kétharmada egyáltalán nem mozog gyakorlatilag soha semmit.

Elhanyagoljuk a szűrővizsgálatokat, hadd utaljak megint csak a mammográfiás szűrésre, amivel a bevezetőmben kezdtem, a behívott nőknek körülbelül 40 százaléka veszi igénybe a szűrési lehetőséget. Sajnos, méhnyakrákszűrésnél az adat még elrettentőbb. Van mit javulnunk tehát, van hol javítanunk tehát, lenne hol mozgósítani tehát, érdemes lenne mozgósítani az embereket minden közösségben, színtéren, hogy vegyék igénybe a szűrést. Ne csak a biztosítási rendszerről beszéljünk, beszéljünk az egyén felelősségéről, a közösség felelősségéről, a teljes társadalom felelősségéről, abban arról, hogy mitől lesz jobb a magyar lakosság egészségi állapota.

S egy ilyen hosszú nap után, azt gondolom, kicsit megelőlegezve már talán a parlamenti általános vitát, illik összefoglalni, hogy miről is fog szólni tehát a biztosítási rendszer átalakítása, és ebben hol jelenik meg a népegészségügy. Egy olyan rendszer fog létrejönni Magyarországon, ahol fennmarad a kötelező, jövedelemarányos járulékfizetés, ahol nemhogy fennmarad, hanem erősödik a társadalmi szolidaritást jelképező nemzeti kockázatközösség.

Kétfajta szinten, két helyen lesz verseny az ellátórendszerben, egyrészt a pénztárak között a biztosítottakért, másrészt pedig a szolgáltatókért, illetve a különböző szolgáltatói szintek között, hogy melyiket preferálják a betegek ellátásában. A pénztárak egymással versengenek, azonban minden egyes pénztárnál megjelenik a területi felelősség. Éppen ezért nem lehet olyan terület, nem lehet olyan magyar állampolgár, aki még ha nem is akarna élni a választás lehetőségével, kimaradna a rendszerből. Azt várjuk, hogy a rendszer átalakítása, a verseny megjelenése költséghatékonysághoz fog vezetni az egyik oldalon, a másik oldalon, a szolgáltatói oldalon pedig ez az állandó verseny és versenykényszer a minőség javulását fogja magával hozni, ahogy azt látjuk más európai példákból is.

Azt gondolom, hogy a kialakuló rendszer egyszerre garantálja a lakosság összes érdekét, a biztonságot, a garantált, egyre jobb minőségű ellátást és a tájékoztatást. A pénztáraknak külön érdeke és lehetősége lesz például az ügyfeleik megtartására, vagy akár más ügyfelek elszívására, odatoborzására, hogy különböző többletszolgáltatásokat kínáljanak. Ilyen többletszolgáltatás lehet például plusz külön kiemelt szűrésprogram, azaz a népegészségügy szélesebb rétegbe tud kerülni a kötelezően előírt elemeknél, amit eddig is a biztosító finanszírozott, és a jövőben is a pénztárak fognak, meg tudnak jelenni azok az elemek, amelyeket a pénztárak önként vállalnak, amivel egyfajta pluszszolgáltatást tudnak nyújtani, egy olyan többletet, ami az össztársadalmi érdeket szolgálja.

Sok munka áll még itt előttünk itt az Országgyűlés termében, termeiben, hiszen sok vita fogja megelőzni e törvény elfogadását. Tisztelettel kérem valamennyi képviselőt, hogy egyrészt tanulmányozzák át a törvényt, és kérem majd, hogy tanulmányozzák át ennek a dossziénak a tartalmát is (Felmutatja.), ami valamennyiük előtt ismert lesz. A pénzügyminiszter egy barna bőrtáskával szokta felkeresni az Országgyűlést, az egészségügyi miniszter ezt a sötétkék dossziét választotta, ez az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról szóló hatástanulmány, amit lesz alkalma megismerni természetesen valamennyi képviselőnek. És a hatástanulmány birtokában azt gondolom, hogy a mainál talán még konstruktívabb, még mélyebb vitákat tudunk majd arról folytatni, hogy hogyan is kell átalakítani a rendszert, mitől javuljon a rendszer, mitől legyen jobb a rendszer.

Ehhez kérem tisztelettel valamennyiük szíves támogatását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu