HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ünnep nélkül sivár az ember élete, ünnep és közösség összetartozik, hiszen egyedül nem lehet ünnepelni. Vannak családi közösségeinknek családi ünnepei, az egyháziaknak az egyházi ünnepek, a nemzet egészének pedig a nemzet ünnepei, még akkor is, ha ezt sokszor helyi közösségben üljük meg.

A magyar társadalomban sok érték van, de sajnos a betegség tünetei is jelentkeznek. Egyik ilyen tünet az ünnepek elszürkülése. Nemcsak a hagyományaink tisztelete kopott meg, és nemcsak a jövőbe vetett remény csökkent sokakban, hanem a jelen ünnepei is elsivárosodtak. Újból meg kell tanulnunk ünnepelni. Mi lehet ennek az oka? Nyilván az életformaváltás, aminek lényeges eleme az elmagányosodás. Nem szeretnék most statisztikai adatokkal senkit untatni, de tudjuk azt, hogy nem csupán a házasságkötések száma csökkent, hanem az élettársi kapcsolat, házasságkötés együttes - tehát a párkapcsolatok - száma is. Ez azt mutatja, hogy az emberek magányosodnak, még akkor is, ha mögé bármilyen ideológiát tesznek. Ez a magányosság, ez az atomizálódó társadalom nem képes az ünnepek ízét, hangulatát úgy megélni, mint egy közösségekre épülő társadalom.

Miért mondtam ezt el? Azért, mert ma a nemzeti ünnepekről szeretnék néhány szót szólni, hiszen tegnap ünnepeltük 1956. október 23-ának eseményeit. Ilyenkor, nemzeti ünnepeinken történelmünk nagyjai előtt hajtunk fejet, és felidézzük a történelem egy-egy nagy pillanatát, illetve annak üzenetét, annak eszmeiségét. Az ünnepeink között sok a forradalmakra, szabadságharcokra emlékező ünnep. Ezeknek van egy sajátossága, végigvonul a történelmünkön három gondolat: a szabadságszeretet, a hazaszeretet és egyfajta erkölcsi emelkedettség. A szabadságszeretet nem mást jelent, mint megélem a szabadságomat, tisztelem a másik szabadságát, és küzdök a nemzet szabadságáért. A hazaszeretet már maga a nemzet szabadságáért való küzdelem. Az erkölcsi emelkedettség pedig azt jelenti, hogy túllépek önmagamon, és megpróbálok a közösség felé, a másik felé fordulni, és ez a szép a forradalmi ünnepeinkben, hogy ott megjelenik az az emberi magatartás, amely képes a másik kezét megfogni, képes a másik felé fordulni, a nemzetért élő emberek magatartása.

De ne hagyjuk ki a másik oldalt sem! Ki ellen lépnek fel? A zsarnokság ellen. A zsarnokság ellen, ami mindig a nemzetért élés helyett a nemzetből élést, azt a magatartást tükrözi. A zsarnokság valaha, gondoljunk Illyés Gyula szép versére, mindig a terror és a társadalomba mélyen beült zsarnokság képét mutatta. A demokráciában is létezik zsarnokság, és itt most hadd mondjak ellent az előttem szólónak, hiszen a zsarnokság ma nem terror formájában jelenik meg, hanem manipuláció formájában. A tömegen uralkodni akaró réteg a tömeget manipulálja. Ehhez nemcsak politikai, de a média egyes képviselőinek a munkáját is használja.

Ma nincs forradalmi hangulat Magyarországon, ez igaz, de van elégedetlenség. Sokan látják, hogy vannak, akik a nemzetből élnek és nem a nemzetért, és egyre többen veszik ezt észre, és azt is, hogy manipulálják őket, és egyre többen tudnak egymásra tekinteni, és megfogni egymás kezét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu