TUKACS ISTVÁN (MSZP): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meg kell hogy mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy magam arra készültem, hogy hosszas adatsorokat fogok elmondani a hozzászólásom során. Nagy tisztelettel adózva mindazok szakmai hozzáértésének, akik a gyógyításban dolgoznak, jómagam nem vagyok ilyen helyzetben, és nem is voltam, ugyanakkor a költségvetés számait vizsgálandó volt néhány olyan adatsorom, amelyek két dolgot kívántak megválaszolni. Az egyik, hogy valóban történt-e forráskivonás az egészségügyből az elmúlt évek során, illetve hogy az eddig történt reformintézkedéseknek van-e a költségvetésre gyakorolt pozitív hatása.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az adatsorokat nem kívánom elmondani, még csak nem is idéznék belőlük hosszasan, hiszen mondjuk, a 2003-as adatot figyelembe véve, amikor 1648,8 milliárd volt a minisztériumi kiadások és az E-alap együttes összege, összevetve ezt egy 2007-es tervezettel, amiben ez 1812 milliárd, hosszas bizonyítás, azt hiszem, nem kell.

Ha rápillantunk arra a helyzetre, amikor az éves eredeti költségvetési előirányzat az E-alap tekintetében több mint 27 milliárd hiánnyal számolt, majd miután az intézkedések hatására áprilistól 510 ezerrel csökkent a rendezetlen jogviszonyban lévők száma, ez azt is jelentette, hogy ha ez a folyamat folytatódik az év végéig, akkor az E-alapban egy meglehetősen nagy stabilitás várható - hogy ilyen finoman fogalmazzak.

(16.40)

Hogy mégsem akarom végigmondani az adatsoraimat, annak az oka a következő. Azt gondolom, nem számszaki, hanem politikai típusú vitát kell folytatnunk - és folytatnom nekem is -, hiszen van néhány olyan állítás, amire feltétlenül reagálni szeretnék az egészségbiztosítás tervezett rendjével kapcsolatban.

Az első: több-biztosítós rendszer fekszik-e a koncepcióban, ezt tartalmazza-e? Egy biztosítót tartalmaz és több pénztárt. Magánbiztosítói rendszer van-e a koncepcióban? 51 százalékos állami tulajdonnal működő pénztárakat tartalmaz a koncepció. Tud-e válogatni a pénztár - rossz megnevezés szerint itt a vitában biztosító - emberek között? Nem tud válogatni. Fog-e azért erőteljes lépéseket tenni egy pénztár - helytelen megnevezés szerint biztosító -, hogy magas befizetésű embereket csábítson magához? Nem teszi majd ezt, hiszen nem hozzá fognak érkezni a befizetések. Ezt is tartalmazza a koncepció.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Összességében tehát az állításom az, hogy a vitában elhangzó sok téves állítás, amely szerint magánbiztosítókkal működő rendszert támogat a koalíció, azt kell mondanom, nem. Egy biztosítóval és több egészség- vagy betegpénztárral működő biztosítórendszert kívánunk támogatni, amelyben azt mondjuk, hogy nem lehet különbséget tenni beteg és beteg között, amelyben azt mondjuk, hogy a pénztárak speciális gazdasági társaságok és nem biztosítói formában működnek, amelyben azt mondjuk, hogy a befizetések közös kalapba mennek. Ezt úgy hívjuk - nem egészen pontos szóval -, hogy nemzeti kockázatközösség és szolidaritás. És azt gondolom, mindezeket figyelembe véve kellene mérlegre tenni a tervezett intézkedéseket, mármint a koncepciót, amelynek van egy pontja, amely jogos vitát eredményezett eddig is itt a tisztelt Házban. Ez pedig: és akkor 49 százalék lehetőség a magánbiztosítók számára mire van? Arra van, hogy hatékony működést biztosítson, ha ők ebben a 49 százalékban részt akarnak venni. Hiszen senki nem állította, hogy automatikusan lesznek tagjai a pénztáraknak mindazok, akik ilyen terveket dédelgetnek.

Nos, azzal szeretném a mondandómat bezárni és nem hosszúra nyújtani, hogy nézetem szerint ennek a politikai vitának az egyik pólusán állt a Fidesz, hiszen Mikola úr azt mondta, hogy maradjon ez, ami van, erőteljesebb parlamenti felügyelettel. Én ezt nem nagyon szeretném, mert nem lenne olyan szolgáltatásvásárlóm, amely eljárhatna az érdekemben. (Dr. Mikola István: Nem erről szól.) Persze, természetesen megjelent egy olyan nézet is, amely a koalíciós partnerünk nézete, hiszen nem titkoltan azt mondta, hogy számára a verseny az, amit üdvözítőnek látna. Mi pedig - és ezt szintén fideszes képviselőtársam mondta el a vitában, amikor értekezett a szociális piacgazdaságról - egy korlátos, ellenőrzött, erőteljesen beszabályozott olyan rendszer, amelyben mindenkinek van stabil szolgáltatásvásárlója, és senki nem lesz csekélyebb vagy fontosabb tagja Magyarországon a honfitársaink közül a társadalomnak akkor, amikor a gyógyításról van szó.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu