DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előttünk fekszik a 2008. évi költségvetés, amelynek értelemszerűen az egészségügyet érintő fejezetéről szeretnék néhány szót szólni.

(15.50)

Ha röviden kellene jellemeznem, akkor úgy fogalmaznék, hogy 2008 a kettős stabilitás éve, a kettős stabilitás költségvetése. A kettős stabilitásé, tisztelt hölgyeim és uraim, merthogy 2008 már a stabil, kialakult működés éve lesz, és ez jól megmutatkozik a költségvetésben is. A legszükségesebb átalakításokat az idén már elvégeztük, az ellátórendszer újraszabályozása megtörtént, a jövő évben tehát nem lesz szükség olyan nehéz lépésekre, amiket az idén kellett megtennünk. A biztosítási rendszert leszámítva, amely a rendszer stabilizálásához szükséges, már nincs szükség újabb átalakításokra, nagyszabású változtatásokra. Ez az egyik oka annak, hogy a stabilitás költségvetéséről tudok beszélni.

A másik nagyon fontos ok, hogy erre az évre, a rendszerváltás óta az első évben tervezünk megalapozottan, tartható módon egyensúlyi költségvetést, olyat, amelyben a bevételek és a kiadások egyensúlyban vannak, és egyensúlyban lesznek az év folyamán is. Nem hiányban gondolkodhatunk tehát végre az egészségügyben, hanem kiegyensúlyozott, stabil finanszírozásban és működésben. Ez nemcsak pénzügyi, hanem elvi szempontból is meghatározó. Az új rendszernek pont az volt a célja, hogy megteremtsük az egyensúlyt, és ezáltal sokkal inkább tekinthető valódi társadalombiztosításnak, mint a korábbi évek költségvetései. A jövő évi költségvetés már az idei évi stabil alapokra tud épülni, és ez ideihez hasonlóan a jövő évben is meg fogjuk őrizni az E-alap, a biztosítási összegek egyensúlyát.

A valódi társadalombiztosítási működést erősíti az az új elem, hogy az Egészségbiztosítási Alaphoz a költségvetés azok helyett, akik önmaguk nem kötelezettek járulékfizetésre, azaz a nyugdíjasok, gyermekek és nagyon sok csoport után a 2008. évtől fix összeget fejkvótaelven fizet be az állam. Megszűnik tehát a társadalombiztosítás korábbi függése, követhető lesz, hogy ki után mekkora összeg kerül befizetésre. A járulékfizetésben is megjelenő nemzeti kockázatközösségben az állam tehát kiszámíthatóan, valódi partnerként jelenik meg. Jövőre a nemzeti kockázatközösség valóban az lesz, aminek nevezzük, a nemzet járulékokból összeadott, személyekre lebontható kockázatközössége. Mellékesen jegyzem meg, hogy ezt a kockázatközösséget a biztosítási rendszer átalakítása során is meg kell őriznünk.

Az, hogy jövőre a stabilitás költségvetése működhet, nem a véletlen műve. Szükség volt hozzá az elmúlt másfél évre. Ne feledjük, az egyensúly a 2006 végén elfogadott reformtörvényeknek köszönhető. Nem lenne kezelhető a gyógyszerkiadások alakulása, ha nem lett volna a gyógyszer-gazdaságossági törvény, amely versenyt hozott. A versenynek köszönhetően 2007. április 1-je óta havonta csökkennek mind a gyógyszerárak, mind a betegek által fizetendő térítési díjak. A magyar egészségügy történetében a rendszerváltás óta soha nem fordult elő olyan időszak, amikor az elmúlt időszakhoz hasonló mértékű árcsökkentés történt volna, és ne feledjük, hogy nem valamilyen lezárt történetről van szó, ez egy mechanizmus, amelynek várható a további folytatása.

Lényeges elem volt a kórházi napidíj és a vizitdíj bevezetése. 2007-re 22 milliárd forint bevétellel terveztünk, ennél kevesebb fog befolyni. Azonban fontos itt is leszögezni, hogy a vizitdíjnak nem költségvetési bevétel volt a célja. Az volt a cél, hogy csökkentsük az indokolatlan orvos-beteg találkozásokat, és ezáltal csökkentsük az egészségbiztosítás egyéb kiadásait. A vizitdíjnak köszönhetően körülbelül 30-35 milliárd forint megtakarítás jelentkezett az egészségbiztosítás valamennyiünk járulékaiból befizetett kasszájában. A vizitdíj és a kórházi napidíj együttes hatása tehát körülbelül 50-60 milliárd forintra tehető, ami egy teljes háziorvosi rendszer egyéves működése, ami, azt gondolom, nagyon hiányozna az E-alapból. Szintén a valódi kockázatközösség megteremtését szolgálta, hogy 500 ezer fővel csökkent a potyautasok száma.

Tekintsük át röviden a jövő évet: 2007-re az idei 1383 milliárd forinttal szemben 1435,9 milliárd forintot, azaz 53 milliárd forinttal többet költhetünk egészségügyre, mint az idén, a rokkantellátásokat nem számítva természetesen. Növekszik a természetbeni ellátásokra fordítható összeg, mint azt Vojnik Mária képviselő asszony elmondta. Több jut a kórházakra mintegy 21,5 milliárd forinttal, illetve járóbeteg-szakellátókra, egyéb ellátókra. A gyógyszerkassza az idei év tapasztalatai alapján jut támogatáshoz, azonban ismerve a gyógyszer-gazdaságossági törvény által elindított folyamatokat, stabil, kiegyensúlyozott működést várunk.

Az idei év egyik sok kihívással terhelt területe a gyógyászati segédeszközök támogatása volt, az év folyamán itt is jelentős korrekciót kellett végrehajtanunk. Jövőre 42,7 milliárd forinttal terveztünk, és várjuk, hogy a gyógyászati segédeszközök terén meginduló valódi árverseny hozzá fog járulni ahhoz, hogy tartható legyen mind a kassza, mind pedig a betegek számára kezdjenek el végre csökkenni a gyógyászati segédeszközök árai. Fontosnak tartom, hogy a társadalombiztosítási egyensúlyi helyzet miatt olyan fontos feladatokra is tudunk költeni, amire korábban nem volt pénz. Idesorolom például azokat a kiadásokat, amelyek a betegek komfortérzetét tudják növelni. Jövőre több pénz tud jutni kórházi étkezésre, kórházi higiénére, mint idén, ami, azt gondolom, valóban hiányzik és szükséges az ellátórendszerben.

Összességében tehát elmondható, hogy az elmúlt időszak reformjai meghozták az első eredményeket. Azonban nem pótolhatják ezek az eredmények a biztosítási rendszer reformját, amely az új érdekeltségek megjelenésével gazdaságos, mégis egyre jobb minőségű szolgáltatást eredményez. A jövő évi az utolsó költségvetés a régi rendszerben, amely stabilitásával előkészíti az újat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu