ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum nevében főképpen a 2008-as költségvetés oktatást érintő problémáiról szeretnék beszélni, mert míg a felsőoktatás tekintetében a költségvetés gyakorlatilag a tavalyi számokat meghagyja, a közoktatás területén a Magyar Demokrata Fórum súlyos gondokat érzékel a jövő évi költségvetés tekintetében.

Úgy véljük, hogy az a költségvetési törvénytervezet, amely a közoktatásra és az önkormányzati fenntartású iskolákra vonatkozik, ami részben az Önkormányzati Minisztérium fejezetében van, részben pedig az Oktatási Minisztérium pótolja ki így vagy úgy, azt gondoljuk, hogy ezek a pénzek pontosan ellentétesek azokkal a célokkal, amelyeket maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr is meghatározott többször itt a parlamentben. Hiszen többször hallottuk itt, a parlamenti vita során is, hogy a közoktatás kérdése egy alappillér a jövőnk fejlődése szempontjából.

Ezzel szemben ez a költségvetési törvény a közoktatás tekintetében teljesen ellentmond azoknak a céloknak, amelyeket egyébként a miniszterelnök úr is megfogalmazott, és amelyeket egyébként a parlamenti pártok is folyamatosan érzékeltetnek akkor, amikor oktatási kérdésekről beszélünk.

26 milliárd forintnyi csökkenést látunk - nem mi, hanem az Állami Számvevőszék lát 26 milliárd forintnyi csökkenést a jövő évi költségvetésben a közoktatásban. (Dr. Szabó Zoltán: 23!) 23-at mondott - igen, Szabó képviselő úrnak reagálnék, 23 milliárd forintot mondott a költségvetési bizottsági vitában a minisztérium előadója és előterjesztője, ezzel szemben az Állami Számvevőszék 26 milliárd forintról beszél. Nyilván akkor ezt a vitát az Állami Számvevőszékkel kell lefolytassa a minisztérium. De ha 22, ha 26, azt gondoljuk, hogy ebben a helyzetben, amiben a közoktatásunk van, azokkal a romló mutatókkal, amikre egyébként nem is mi szeretünk annyira hivatkozni, amikor a pedagógusok teljesítményét kérdőjelezzük meg, hanem önök szeretnek erre hivatkozni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, akkor is ez a helyzet semmiképpen sem jó a magyar közoktatás számára.

A jövő évben 981 milliárd forintnyi saját bevétellel számolnak az önkormányzatok felé, hogy ennyi saját bevételt tudnak majd az önkormányzatok előteremteni. Nem tudjuk egyébként, azt sem értjük, hogy miért feltételezik azt, hogy 120 milliárd forintnyi plusz fog bejönni az idei évhez képest az önkormányzatokhoz. Ezek az önkormányzati bevételtöbbletek nyilván azt feltételezik, hogy majd ezekből a többletekből fogják finanszírozni a közoktatás költségeit is.

Azt gondoljuk, hogy ezek rossz számok, nem tudjuk, hogy a Pénzügyminisztérium mire alapozza ezeket a számokat. Ezekből a számokból újra csak az mutatkozik, hogy a közoktatás kérdését magára hagyta a magyar kormány. Hangzatos célok vannak, felzárkóztatás, a szegregáció megszüntetése, és ezek a folyamatok, amelyeket itt látunk a költségvetésben, pont ennek ellenére látszanak és ennek ellenére tesznek.

Gyakorlatilag ezek a teljesítménymutatós számok az alapfokú oktatásban azt mutatják, hogy az idei évi 420 milliárd forinttal szemben 407 milliárd forint jut az általános iskolai alapfokú oktatás támogatására. Ebben nyilván nemcsak az alapnormatívák vannak benne, hanem a többi normatívák is. Azt gondoljuk, hogy ezek semmiképpen sem helyénvaló számok. Ezek ellen szerintem nyilván a Magyar Demokrata Fórum is meg minden parlamenti párt is tegye meg a módosító javaslatait, mert ezek a számok nem megfelelőek arra, hogy a magyar közoktatás helyzetét javítani tudjuk.

Amikor arról beszél a kormányzat, hogy egyetlenegy gyerek se legyen, aki lemarad, egyetlenegy gyerek se legyen, aki szegregált oktatásban vesz részt, akkor ezzel szemben pedagógusokat bocsátanak el, ezzel szemben, itt hallatszott, kínkeserves vita volt három órán keresztül arról, hogy a pedagógusok óráját emeljük vagy csökkentsük, népi kezdeményezés volt ebben a kérdésben. Ez is már egy költségvetési megszorítás része volt. Ezek a számok továbbra is szorítják a magyar közoktatás problémáit, miközben gyakorlatilag ott tartunk - Hiller miniszter úr szavait sokszor szoktam emlegetni, újra emlegetem -, hogy a magyar közoktatásban a folyamatok rosszabbak, mint öt évvel ezelőtt. Mindeközben folyamatosan nő a funkcionális analfabéták száma, folyamatosan nő azoknak a gyerekeknek a száma, akik egész egyszerűen nem tudnak elhelyezkedni az alacsony tudásuk miatt később aztán a szakoktatásban, vagy ne adj' isten, nem tudnak továbbmenni, és egyáltalán az életben nem tudnak elhelyezkedni.

(14.00)

Azt gondoljuk, hogy ha komolyan vehetjük az Oktatási Minisztérium, illetve a kormányzat oktatáspolitikáját, akkor ezek a költségvetési számok elfogadhatatlanok. Hiszen ha mi szeretnénk a sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozni, ha szeretnénk azt, hogy a pedagógusok jobban figyeljenek oda azokra a nehéz, hátrányos sorsú gyerekekre, akiket egyébként most integráltan szeretnénk oktatni, akkor ehhez bizony forrásokat kell tenni, nem forrásokat elvonni. Egyébként ha megnézzük, akkor hasonló folyamatok játszódtak le, mármint hasonló rossz oktatási folyamatok játszódtak le a nyolcvanas években az újonnan csatlakozott Írország vagy Spanyolország esetében az oktatásban. Ott nem elvontak az oktatástól, hanem a közoktatásba fektettek. Azt gondolja a Magyar Demokrata Fórum - egyébként ebben egyetért a miniszterelnök úr többször elhangzott véleményével -, hogy valóban az egészségügy, az oktatás két olyan alappillér, amire forrásokat kell fordítani. Ez itt nem történik meg.

Különösen fáj az én szívemnek az, hogy az alapfokú művészeti oktatás támogatása gyakorlatilag egyrészt stagnál, másrészt tovább csökken. Ez az alapfokú művészeti oktatás végét jelenti, sőt ki kell mondjam, hogy az oktatási tárca, illetve a kormányzat kivégzi az alapfokú művészeti oktatást. Ezzel egyébként egy olyan értéket szüntet meg a Magyar Köztársaság kormánya, amire büszkék lehetünk, és ami példával szolgál egyébként több nyugati, nyugat-európai oktatási politikával foglalkozó kormánynak is, hiszen többször jöttek ide vizsgálni a magyar közoktatásban meglévő alapfokú művészetoktatás eredményeit. Én tudom, hogy voltak visszaélések az alapfokú művészeti oktatási intézményeknél, mindannyian tudunk ezekről a problémákról. De az nem megoldás és nagyon rossz hozzáállás, hogy ha valahol visszaéléseket tapasztalunk, ha valahol olyan dolgot tapasztalunk, ami törvényellenes, akkor az egész szektort tönkretesszük, és az egész szektor helyzetét lehetetlenítjük el.

Az elmúlt két vagy három évben gyakorlatilag ez folyik, és ezt a folyamatot láthatjuk ebben a jövő évre tervezett költségvetésben is. Ez nagyon rossz folyamat. Kérem a kormánypárti képviselőket, hogy tegyünk ez ellen, hiszen mindannyiunk településén, falujában, községében, városában ott van egy-egy alapfokú művészeti oktatási iskola, ami sok esetben a hátrányos helyzetű gyermekeknek az egyetlen lehetőség lehet arra, hogy normálisan el tudják tölteni a szabadidejüket az oktatáson túlmenően, és nem játékterembe mennek, nem droghoz nyúlnak, nem olyan dolgokkal foglalkoznak, ami abszolút nem helyénvaló, hanem jó dolgot végeznek, zenét tanulnak, táncolni tanulnak, színművészetet tanulnak. Ha önök ezt a költségvetést ilyen formában fogadják el, akkor azt gondoljuk, hogy az alapfokú művészeti oktatási intézmények bezárhatják a kaput.

Néhány szót szólnék a felsőoktatásról is. A felsőoktatás gyakorlatilag egy sikersztorinak számít ebben a tekintetben a jövő évi költségvetésben. Azonban ha ezeket a költségvetési számokat megnézzük, akkor továbbra sem értem - szeretném felhívni erre a figyelmet, és nyilván nem biztos, hogy a költségvetési törvény vitájához tartozik ez a kérdés, de azt gondolom, érdemes erre felhívni a figyelmet -, nem értem az oktatási kormányzat, a miniszterelnök úr és a magyar kormány hozzáállását a tandíjhoz. Hiszen ez a költségvetési forrás, ami rendelkezésre áll, meg kellene hogy oldja a felsőoktatás gondjait akkor, ha normálisan el lenne osztva ez a pénz, és ha máshol próbálnának ésszerűsítéseket találni, a tandíj bevezetése azonban csak bosszúságot okoz.

Azonban még így is kapott egy mentőövet. Azt gondolom, ezt itt a költségvetési vita során is érdemesnek tartom elmondani, hogy még így is kapott egy mentőövet a kormányzat, egyrészről, hogy a Magyar Demokrata Fórum által teljesen rossz mechanizmusnak tartott népszavazást is megússza a kormányzat, mármint megússza - de nem a népszavazási kérdésekkel van nekünk problémánk, hanem hogy ezeket a kérdéseket népszavazásra bocsátják -, megúszhatná a kormányzat a tandíj ügyében tartott népszavazást, ha kicsit a költségvetésben kutakodna, hogy hol lehetne pluszforrásokat találni a meglévő számokon belül, plusz ha a hallgatói önkormányzatok javaslatát elfogadná. Ez egy mentőöv, egy nagyon ésszerű, nagyon előremutató javaslat, és valóban a hallgatók mondták azt, hogy nem tandíjellenesek, csak valami más, igazságosabb módszert szeretnének látni.

Azt gondolom, hogy ha a jövő évi költségvetésről beszélek, a felsőoktatásban meglévő pluszforrásokról beszélek, mert a közoktatással szemben a felsőoktatás számai, azt gondolom, hogy a sanyarú költségvetési helyzet ellenére helyénvalóak, akkor azt hiszem, a kormányzatnak el kellene gondolkodnia azon, hogy ezt a mindenki számára bosszantó tandíjat hogyan lehetne kikerülni, mert ez a tandíj nem szolgálja azokat a célokat, amelyeket önök elképzeltek, nem szolgálja a minőséget, és nem szolgálja a versenyképességet, ez a fajta tandíj semmiképpen sem szolgálja.

Végezetül, összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum arra kéri a kormányzatot és a kormánypárti képviselőket is, hogy nyújtsanak be módosító indítványokat a közoktatási normatíva, a közoktatási normatívákat érintő megszorítások ellenére (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert ez tönkreteheti a magyar közoktatást, illetve tovább ronthatja a közoktatás egyébként is rossz színvonalát.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

Forrás: parlament.hu