DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Komoly dolgokról, a költségvetés ügyeiről beszélünk. Engedjék meg, hogy némileg más hangnemben szóljak hozzá, remélem, ezzel nem zavarom meg ezt az emelkedett hangú vitát.

Engedjék meg, hogy a költségvetést a halászléhez hasonlítsam. Ha a halászléhez hasonlítom, akkor nekünk itt a Házban az a döntési feladatunk, hogy ehető, jó halászlét főzzünk, és ebben a vitában, amely itt most zajlik, azt kell tudnunk megmutatni a bogrács környékén érdeklődők számára, hogy itt mi tényleg halászlét főzünk. Ehhez persze az kell, hogy ne pusztán az alapanyagokról beszéljünk, hanem azoknak az összhatásáról is szóljunk időnként. Mert a vita eddigi szakaszában a leggyakrabban természetesen ki-ki azt mondta el, hogy van hal, aztán beszélt arról, hogy miért kevés a hal, beszélt arról, hogy van só, beszélt arról, hogy miért van sok só vagy kevés só, de nem ahhoz képest, hogy most a halászlébe mennyi kell.

Egy halászlé hasonlatos egyébként a költségvetéshez: sok minden kell hozzá, bár hozzáteszem, egy jó halászléhez legfeljebb csak öt. Azt mondják, hogy az úristen azért teremtett öt ujjat egy kézre, hogy mindenki meg tudja jegyezni: szükség van halra, vízre, hagymára, paprikára és sóra. Ennél bonyolultabb a költségvetés, de abba - mint időnként egy-egy hozzászólásban elhangzott, voltak, akik csirkecombot hiányoltak - csirkecomb nem szükséges. Mindenből annyi kell bele, amennyi beleillik.

Persze, minden háziasszony pontosan tudja, hogy a legjobb recept sem ér semmit akkor, hogyha a kamrába kimegyünk, és nincsen minden alapanyag. A költségvetés nyelvére lefordítva ez azt kell hogy jelentse, hogy megalapozottnak, végrehajthatónak kell lennie, és elegendő kell hogy legyen a költségvetésben megtervezett különböző célelőirányzatok, sorok és költségvetési fejezetek összessége az összes létező állami feladatra. Meggyőződésem, hogy ebből a szempontból eligazító az Állami Számvevőszék ezzel kapcsolatos jelentése, amely összességében és összegészében végrehajthatónak tartja ezt a költségvetési tervezetet.

Mint a környezetvédelmi bizottságnak a Magyar Szocialista Párt színeiben ott ülő alelnöke természetesen szólnom kell a sóról, a halászlé sójáról, ami ügyeinket, társadalmunkat, gazdaságunkat és a költségvetést illetően is nem más, mint a környezet-, a természetvédelem ügye, illetőleg a vízügy kérdése. Azért is jó ez a só-hasonlat, és azért is kell erről így beszélni a költségvetés keretei között, mert súlyos hiba volna a környezetvédelem ügyét kizárólag, mondjuk, a XVI. fejezet számsorára leszűkíteni.

(15.50)

Hasonlatosan meglehetősen buta, ostoba eljárás volna kizárólag a környezet és energia operatív programban megtervezett összegekre szűkíteni. A környezetvédelem olyan ügy, mint a só a halászlében: minden egyes elemében meg kell hogy jelenjen. Akkor működik. Ebből a szempontból tekintve nagyon fontosnak ítélem azt a két számadatot, ami a megfelelő sorok összegzéséből adódik, nevesen hogy jövőre - reményeink szerint - mintegy 418 milliárd forint összegű környezetügyi ráfordítás adódik a költségvetésen keresztül. Megjegyzem, ez az idei esztendőben mindössze 318 milliárd, tehát ehhez képest plusz 100 milliárd forintról van szó. Erre teremt fedezetet, lehetőséget a 2008. évi költségvetés tervezete.

Ezt a számot nyilván nem fogja megtalálni az az ember, aki kizárólag csak egy sógócot talál meg, a XVI. fejezetnél ugyanis azt olvashatja, hogy a fejezeti kezelésű előirányzatok és intézmények összesenje 60 milliárd forint. Szeretném azért elmondani, hogy ez az összeg is több, mint a tavaly ilyenkori, de nagyon csalóka volna pusztán e két adat összevetése. Nagyon helyénvaló tehát egy olyan tervezése a költségvetésnek, amelyik a környezetvédelem ügyét az Európai Unió vonatkozó politikai elveinek megfelelően valamennyi politikába igyekszik beleintegrálni.

Természetesen konkrét ügyek kapcsán arról is érdemes szólni, hogy tavaly bizony nem minden esetben volt eléggé "sós" ez a költségvetés. Azt gondolom, ezt kár is lenne tagadni. Mostanában a zárszámadási törvényről is beszélünk, ezért érdemes megnézni, hogy azokon a területeken, ahol a tavalyi halászlé nem tűnt elegendően sósnak, sikerült-e valamit tenni. Néhány fontos területet szeretnék kiemelni.

Az egyik ilyen a természetvédelmi őrök ügye, a másik pedig a zöldhatóságok létszámkérdése. Igen sajnálatos, hogy erre a kérdésre így kellett visszatérni, de vissza kellett rá térni, hiszen nagyon fontos, hogy ne pusztán a környezettudatos magatartás, ne pusztán a gazdálkodóknál és a fejlesztésekben jelenjen meg a környezetvédelem ügye ilyen fontosságúan, hanem a hatósági eljárásokban is, és ehhez bizony a környezetvédelmi felügyelőségek létszámát növelni kell. Mintegy 227 fő beállítására teremt lehetőséget ez a költségvetés, és mintegy 80 fő új természetvédelmi őr beállítására.

Engedjék meg, hogy szóljak arról is, hogy az ugyancsak a Ház előtt lévő másik fontos ügy, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése hogyan tükröződik ebben a költségvetésben. Egyrészt a környezet és energia operatív program tartalmaz több mint 9 milliárd forint összeget, amely ilyen célokra fordítható, de ami rendkívül fontos, hogy tartalmazza azt a költségvetési elkötelezettséget is, ami a beindult két árapasztó víztározó befejezéséhez szükséges. Szeretném megjegyezni e vita kapcsán is, fontosnak tartjuk, hogy a kormány gondolja át újra, és minősítse zászlóshajós programjai egyikévé a Vásárhelyi-tervet.

Summa summarum, azt gondolom, a feladatunk az, hogy van hal is, víz is, hagyma is, paprika is, só is, főzzük meg. S mivel azt mondja a Számvevőszék, hogy ebből az alapanyagból ehető főzhető, ne rontsuk el, ne kozmáljuk le.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu